Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-07 / 210. szám

1 J Vasárnap, 1952 szeptember 7. SOMOGYI NÉPLAP 5 1930-as évek .4 fák közö^ kandikáló házak ‘falait az égen egymást kergető sö­tét felhők beárnyékolják. A vidéki kisváros porát felveri egy fekete hintó r-ebogása. A házak kapui és ■ ablak függönyei mögül ellenséges szemek követik a hintó útját■ Az úton haladó szekerek nagy utal •-engedve térnek le az útszélre. Nagy süvegelések köttetik a fekete hintát, ,a meggömyedt parasztvállak még összébb húzódnak, hisz mellettük vágtaI pl Marcali ura, « kutyakor- bácsás Mester szolgabíró. Délutáni séta kocsikázását végzi. Homloka ráncos, bosszúság ül arcán, mert -délelőtt, mikor besétált a járásbí­róságra Hornyai István nem köszönt neki. Felháborító is ez, •de nem sajnálta a korbácsát, megtanította vei, a ,.büdös parasztothogy az -uraknnk yöszöimi kell. Kiért a határba *önelégült mosoly vonult végig « jóléttől pirosló arcán, — hisz meg­adom a büdös parasztoknak a ma- púké t- (Hálom őket,, délelőtt meg- 4 mutáltam nekik, hogy mennyire ér­tékelem őket. Az irodámba, újság­papírra' állítottam és hamar kiza­vartam őket, nehogy bebiidöS'ítsék a szobámat,. Hűséges kutyám is jó­nak látta a dolgot, mert a fotel puha párnái közül rájuk vicsorítot­ta fogát, mikor a szokottnál hango­sabban ordítoztam. Azért se adok nekik semmit, megmutatom, hogy én .parancsolok nekik, nem kell félitem, mögöttem áll Hordási és csendőr- társai seruronyos puskája. Elég egy intés és‘a „büdös paraszt“ hűvösre .kerül, gondolkodhat azon ott, hogy nem jó az urakkal ellenkezni. Közben a fekete hintő lovai las­sítják a lépési. Az út mellett fek­szik gróf Széchenyi Andor Pál ha­talmas birtoka és erdősége. Nem hevesebb. mint 5095 kataszteri hold jó, fekete föld és sűrű, hatalmas fákkal tele erdő. Megterem a ha­talmas birtok mindent és elég va­lamit doibni a cselédeknek, munká­soknak. Fan munkás elég, minden reggel ott állnak a Koipari-sarkan és mun­kára várnak■ örülnek, ha munkát kapnak, olcsó pénzért dolgoznak. Igaz, hogy a gazda csak azokat ve­szi fel munkába, akik ígérnek, vagg adnak neki valamit, de nem baj, elnézi a gróf, ő is had szerezzen valamit magának, hisz hűségesen szolgálja •mái> / 2 éve. Szenvedjenek csak n parasztok, dolgozzanak, kínlód­janak. Vasárnap megvigasztalja: .őket Kőszegi Antal kanonok azzal, hogy „aki a földön szívesen viseli a szegénységet, békességgel tűr, az elnyeri jutalmát a mennyben'1. Ér­dekes. a szegénységet prédikálja, de ■ő 74 hold földjén kis király mód­jára él, úgylátszik ö nem a mennyei, hanem a földi boldogságot élvezi. Éljen mindenki úgy, ahogy tud, f ontos, hogy a paraszt békébe ma­radjon. Alázatosságra kell nevelni, <ennek egyik jó módszere a gyerme­keknél a pofon, a felnőtteknél az istennel való megfélemlítés és a csendőrök. A gyerekek pof ozását •elvégzi ö maga hatalmas tenyerei­vel, a hitetlenkedő híveit elhívják •a, esendőrőrsre és ott megmagya­rázzák nekik, a hívő keresztényi alázatosságot, úgy csend őr módra. II kakastollasok készen állnak és várják az urak parancsait, örülnek ha valami mun­ka akad számukra. A múlt héten jó napjaik voltak. Gróf Széchenyi mél­tóságos úrnak eszébe jutott, hogy orvvadászok is vannak a világon. Gondolta, hogy az ö birtokán is lehetnek ilyenek, hát nagy razziát tartatott a szegény parasztok között. 525 embert szedetett össze a csen- őrökkef. Hiába volt a sok pofon, rúgás és bajusztépés, nem voltak orvvadászok, hisz miből is vett vol­na magának a szegény ember pus­kát. A cseléd dolgozott reggeltől estig, a szegény panaszt minden ere­jét beleölte a kis földjébe, hogy a legszükségesebbeket biztosítsa csa­ládja számára. A munkanélküliek várták azt a boldog pillanatot, mi­kor' elmehetnek dolgozni. Sokszor ICO és 200 kilométerre is elmentek, csakhogy valami munkát kapjanak­QONDOLAT OK... A szegényembereh élete a leQ nyo­morúságosabb. A cselédek számára a mindennapi nehéz munka, rossz étel és még rosszabb lakás elvisel­hetetlen. A méltóságot' gróf úrnak emeletes, 94 szobás kastélyra van szüksége, die a cselédeknek elég egy nyomorúságos szoba és négy csa­ládnak egy közös konyha. Egy-egy nedves, piszkos szobában kilencen— tizen laknak. As udvar is egészség­telen. Szemben a cselédlakásokkal ott van az istálló és a trágyadomb. A bűz, a szennyes víz megfertőzi, egészségtelenné teszi a környéket. Néni csoda, hogy ilyen körülmények között a gyerekek soványak, piszko­sak és nagyon sok korán elpusz­tul. Az egészségvédelem legelemibb követelményei sincsenek biztosítva. Ott nem is leheti tenni semmit a szegények érdekében, ahol a méltó, súgás gróf úr a mindenható. A hét elején körülnézett a községben Mak­kári tisztiorvos. Látta, hogy a cse- ledlakások mellett álló istálló és trá­gyadomb egészségtelen levegője és az utcán folyó tárgyaié veszélyez­teti az emberek egészségét és a kór­ház tisztaságát. Körútja végén ki­adta a rendelkezést, hogy az istál­lót le ke]l bontani. Ilyen rendelkezés legnagyobb szemtelenség gróf Szé­chenyi méltóságos úrral szemben. A gróf úr legnagyobb fokú felháboro­dással fogadta a tisztiorvos rendel­kezését. Hogyan merészel egy or­vos ilyen rendelkezést kiadni, egy gróf Széchenyi Andor Pállal szem­be. Azonnal intézkedett a gróf úr és Makkori tisztiorvost 24 órán belül eltávolították állásából. Ilf az egészségvédelem. De minek a sze­gény embernek egészség, örüljön, hogy még él, van egy nyomorúságos viskója, ahova a munkától és a gondoktól elgyötört testét leteheti- Mindenki még ezt sem teheti meg. A világválság hullámai végig söpörtek minden országod. A szegényparasztság lába alól kicsúszott a föld, az árverezé­sek nap-nap után tették nincstelen­né az embereket. így. lettek földön­futókká az Omrav, a Pazsgai, a Boj­tár, az Ihász, a Zsilka-iKovács csa­ládjai. A munkanélküliek száma sza­porodott, a bér egyre kevesebb lett. A szegényparasztság elkesere­dése egyre nagyabb méreteket öl­tött. Hiába volt minden, a csendőr- szurony fenyegető csillogása elné­mította a lázadozó ajkakat. Mun­kához, aratáshoz, csak protekcióval lehetett jutni. Aki lázadozott az alacsony bérért, az úgy járt, mint Szabó József és arató társai, mező­ről vitték el őket a csendőrök. Az aratók alig keresnek valamit, éle­tük megalázó, könyörögni kell az aratásért. A rekkenő hőség és a nehéz munka kiszívja izmaikból az erőt, este holtfámdhcm dőlnek a birkaól szennyes szalmájára, A be­csületes, munkában megtört embe­rek ajkáról felszáll egn-egy sóhaj, tele keserűséggel, fájdalommal. A hintó megy tovább mellette maradódnak el gráf Szé­chenyi Endre 1835 hold zsíros fe­kete földje, Csomós Gergely gyönyö­rű 28 hold szőlője és 130 hold föld­je, gróf Forgács Károly 715 hold földje, Fábos 100 holdja, Berzse­nyi 127 holdja és Hunyadi gróf 57 hold földje. Ez csak egy kis része birtokaiknak, birtokuk messze el­nyúlik Marcali határán túl. Marcali határának háromnegyed része a grój urak és birtokosok kezében van. Közel 7 ezer ember közül 8— 10 család kezében van a föld há­romnegyed része. A cselédek, mun­kások százai dolgoznak nekik, hogy minden kívánságuk ki legyen elé­gítve. 'Azért folyik verejtékük, azért száll el kemény izmaikból az erő, hogy az urak külföldön mászkál­hassanak, a játékasztaloknál ezreket veszíthessenek és hogy minden hó­bortjuknak eleget tehessenek. j A lovakat futásra biztatja | a felcicomázolt kocsis, beérkeznek a városba, az egyik sarkon többen andalognak. Mély meghajlással kö­szöntik a szolgabíró urat. ük a város munkanélküli értelmiségei, tanítók. Elvégezték nagynehezen is­koláikéit, diplomát szereztek, de ál­lás nem jutott nekik. Fiatal arcu­kon az elkeseredés és a munkanél­küliség gondjainak barázdál húzód­nak. Tanítók. Valamikor azzal in­dultak el az iskolába, hogy ők lesz­nek a ,nevelői annak a sok kis cse­léd és szegény gyereknek, (jkik á cselédházak és a nyomorúságos kis viskók körül jut kár óznak. Ők fog­ják megtanítani nekik a betűvetést, megismertetik öltet a világ ezer arcával, szépségével. Most remény- vesztetten állnak a sarkon, álmaik elszálltak, az élet kilátástalan fel­hői ködbe borították előttük a> látó­határt. Nincs szükség tanítóra nem kell a tudás a gyerekeknek- Elég, ha megtanulják leírni a nevü- ltet, minek több, a szegény marad­jon csak butának. Az iskola is sze­gényes, a polgáriba is csak az jár, aki fizetni tud. Nem is fontos a ta­nulás. A szegény nem tanulhat, a gazdagnak meg nem kell tanulni. Ezt mondta az egyik nap maga Szenkovics László igazgató, a fő­jegyző fiának: ,'Nem kell tanulni neked, apád főjegyző, megélsz te akár milyen buta marml&z is.“ A hivatalnokoknak .tem rózsás a helyzetül:. Fenyvesi Zoltán hét évig dolgozott teljesen fizetés nélkül azért, hogy majd állást kap. Hiába •várta ö is akárcsak a két Virág Gál, Nádor és Szendorf tanítók. A hintó befordul a szolgabíró úr kapuján. Nagy szívélyesen fogadja a gróf intézője. Az utóbbi id'őben sok baj van a parasztokkal, — mondja <az intéződ A szemtelen Hor­váth Lajos beperelte a méltóságos urat, mert földjéből egy dcirdbot hozzákerítettek a grófi birtokhoz. A szolgabiró homlokát összeráncolva megígérte, hogy elveszi a kedvét Horváth La­josnak a perejgetéstől. El is vette. A földjét nem kapta vissza és még meg is büntették, mivel a méltósá­gos gróf urat be merte perelni. Ne­héz sóhaj szállott fej Horváth mel­léből, keze ökölbe szorult, szemé­be a lázadás fényei csillogtak: Vele együtt sóhajtott az egész magyar parasztság, szegénység, öklük fenye­getően emelkedett fej a magpsba. Lassan múlták az évek, mintha minden ólomlábon járna s minden év mind nagyobb szenvedést ho­zott a népnek. Könny ülte meg a szemeket, bánat a szíveket, milliók ajkáról szállt a sóhaj, meddig tart még. A kis falusi házakban nyo­mor ült tort, pusztított a népbeteg­ség a TBC s pár hónapig éltek az újszülött csecsemők, halálra ítélte őket az. urak társadalma. Egyre* többen és többen vettek vándorbofot a kezükbe, rótták a széles országútiakat, de mindenütt azt találták az országban, mint sa­ját falujukban: éhezést, nyomort, féktejen elnyomást­Népbutítók százai mentek le a- fal­vakba, hogy kenettel,jes szavakkal s egyéb frázisokkal a nép felgyülem­lett haragját levezessék, a soviniz­mus a népek egymás ellen uszításá­val, pro grammokkal terelték el a nép figyelmét a nyomorról. Majd következett 1941—1942 és a hóhérok ,egyéni érdekeinek védel­mében ezrek ás ezrek pusztultak el a náci hordák oldalán, újabb vér és áldozat és mindez miért? A há­ború még nagyább nyomort hozott a népnek, a jegyrendszert, sok, na­gyon sok jegyet, csak nem volt mit kiváltani rá. Kegyetlen idők voltak s sokaknak fáj visszaemlékezni. Azoknak kik­nek fiatal gyermeke, ■férje maradt gtla, de a rabló háború újabb és újabb áldozatokat követelt, újabb százezreket, azonban, ytint minden rablót a fasiszta fenevadakat is utói­ért e iá végzet. És egy szép napon arra ébredt a falu, hogy elcsendesül minden, egyre .messzebb hallatszik a puskák ropogása. Napfényes délelőtt volt, fiatal har­cosok jöttek mint az áradat, sze­mük villámlott mikor kedvesen mondták: ,,ne féljetek, n&m jönnek vissza többet.“ Eltűnt o_ szemekből a rémület, a könnyet kitörölték a hős szovjet katonák. Friss levegőt szívhatott végre « nép. A föld azok kezébe kerülhetett a szovjet hősök harca eredményeképpen, aki meg­művelte. Nem felejtik el Marcaliban a szovjet katonákat, nem felejtik el, hogy a szabadságot nekik kö­szönhetik és élni tudnak ezzel a sok vérrel szerzett szabadsággal. Felszabadulás után Az augusztusi nap sugarai visszatükröződnek a fák közül elővillanó fehér házak falai­ról és ablakairól. A pormentes bi­tumen úton nagy dübörgéssel tűnik fei egy traktor, pótkocsiján fehér betűkkel az áll: állami gépállomás Marcali. Tóth Ernő párttitkár elv- társ vidám arccal integet a traktor vezetőjének, egy barna, csiüogó- szemií lánynak. A traktor hamar to­vatűnik, Tóth elvtárs gondolataiba mélyedve megy tovább a fő utcán. Észre se veszi a járókelőket, végig vonul előtte Marcali 7—8 éves múltja. Látja <a volt cselédeket, szegényparasztokat, amint kezükb'S a cövekekkel és mérőszalaggal meg­jelennek a grófi és nagyúri bifto- kokon. Felosztják a földeket. A népnyúzó gróf Széchenyi Andor Pál, gróf Széchenyi Endre, gróf Forgács Károly és hasonló naplopók birto­kain a munkában korán megörege­dett cselédek, szegényparasztok, bol­dog mosolygással beszélgetnek egy­mással. Övéké lett az, amire évek hosszú során hullott arcuk keser­ves verejtéke. Közel 800 család •boldog tulajdonosa lett az úri bir­toknak. A parasztság, cselédség, évszázados álmai vált valóra 1945- <ben. Az új élet nem volt könnyű. A háború mély sebeket hagyott Marcaliban is. A me­nekülő német hordák pusztítottak rajta- Marcalinak 5 hídja, gyárai és más épületei lettek áldozatai az örült rombolásnak. Volt egy szegé­nyes kórház, ezt sem kímélte az angol bomba. Vj kórházra lelt szük­ség. Ott volt gróf Széchenyi 94 szo­bás, emeletes kastélya. Igen, de fel­szerelés is kellett. Az állam azt is adott. 4 betegforgalom is egyre na­gyobb fett. A kórház működése kez­detén hatvan ágyas volt. Ma 114 ágy áll rendelkezésére a beteg dolgo­zóknak, de jövőre még több lesz- A felszerelése modem, új osztályok is létesültek. Termei ragyognak a tisz­taságtól. A szépen gondozott nagy zöld park biztosítja a jó levegőt és a csendet. Ott, ahol évekkel ez- előtt. a grófok, a naplopók tivor- nyáztak, ma a dolgozóknak adják vissza egészségüket. Tóth elvtárs tovább lépeget. A zöld kerítéssel körülvett parkban, a nagy emeletes liskofa néz vele szénibe. Boldog gyermekek hangjától, játszásától hangos az iskola udvara. Fehér- blúzos lányok, rövid nadrága s fiúk szaladgálnak, játszadoznak, nyakuk­ban vörös nyakkendő, ök már ta­nulhatnak és tanulnak is. Több, mint 30 gyermek iratkozott be kö­zépiskolába az új tanévben. Általá­nos tanulmányi eredményük 3.6 volt a múlt évben. Kiváló pedagógusok nevelik, tanítják őket. Kitűnő szak­tudásuk párosul a gyermekszere­tettel, a helyes pedagógiai módsze­rekkel. Az iskola már két éve őrzi a Mégy,ej Tanácsi oktatási osztályá­nak vándorz ász lóját. A pedagógusok megbecsüli tagjak államunknak, nem kell nekik sarkon állni, a szolgabíróknak ési egyéb naplopók- nak hajlongani és munkára várni, mint Virág tanítóknak és társaik­nak. Szeretettel .és teljes odaadás­sal végzik munkájukat. Az iskolát a gyermekek második otthonává te­szik. Kiválóan dolgoznak Szobosz­lai Ilona, Pados József, Pados Jó- z séf né, Nádor Zoltán, Nagy Mária nevelők. Különös szeretettel gon­dozzák az iskola udvarát, kertjét Nébl István altiszt. Uj iskola indult meg ez évben: a Mezőgazdasági Technikum­A régi egészségtelen cselédlaká­sok helyén új, egészséges tisztára meszelt épületek állnak. A volt sze­gényparasztok földet kaptak és most már saját maguknak gazdál­kodnak. Antal István a Szigetvári utcában, csak a felszabadulás óta letf igazán a magia gazdája, a fiából pedig katonatiszt — alhadnagy — * leánya, az meg szakérettségin tanul. A: ő fiatalságuk már egészen más, mint a szüleiké volt. De katonatiszt lett Kovács Laciból is és Magyar Laciból is, pár évvel ezelőtt még a DISZ-be végezlek jó munkát a fiatalok között, — most a néphad­seregben is megállják a helyüket. Több mint 30 fiatal néphadseregünk és rendőrségünk öntudatos tisztje. A hivatalnokok is a dolgozó né­pünk fiai- Ük intézik Marcali dol­gozóinak ügyeit, de nem úgy mint Mester szolgabíró és társai. A dolgozók szükségleteinek kielégítésére szol­gálnak a Népboltok és a földműves- szövetkezetek ^boltjai. Tele az üzlet, tele a raktár áruval. A dolgozók válogathatnák a legjobb anyagok közölt, Marcali áruforgalma három­szorosára nőtt. A különböző ipari termelőszövetkezetek a legjobb árukkal látják el a vásárló dolgo­zókat. A 3400 kötetes könyvtár és a dol­gozók iskolája biztosítja a dolgo­zóknak a kultúráin» fejlődést. 28.000 forinttal átépítik, nagyobbatják a kultúrházat. Egy nagy területet par­kosítanak 71.ÖÓ0 forint költséggel. A gyermekek számára nagy játszó­tér készül, hogy gyermekéveik bol­dog, gondtalan legyen, ne úgy mint apáiknak. Ebben qZ évben, nyílott meg a bölcsőde. A bölcsőde kis ágyaiban a tiszta egészséges kis gyermekek boldogan alusszák ebéd- utáni almiakat- A bölcsőde országos viszonylatban gz elsők közé tarto­zik. A dolgozó anyák szívesen vi­szik gyermekeiket a bölcsődébe, mert tudják, hogy szerető kezek vi­gyáznak féltett kincsükre. Uj sportpályák épülnek, a sport­köröknek és az iskolásaknak. A tég­lagyár adja a téglát a további épít­kezésekhez. Uj húsüzem, új teßtem létesült. A villany bevezetése az egész várost fénnyel látja el és újabb üzemek létesülését biztosítja. Az ötéves terv végére Marcali a fejlődés nagy állomásához ér el. Azok a lehető­ségek, amelyeket a párt és államunk biztosít Marcnlinak, teljesen megvál­toztatják. Uj államás épül, amely elősegíti, a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás fejlődését. Uj mozi épül 2 millió forintos költséggel. Telje­sen gépesített kenyérgyár, új piac létesül. A kórháziból beszerelik a víz­vezetéket, lecsatornázzák a Kátyú- árok szennyes vizét. A gondolatok egymást váltogatják Tóth elvtárs fejében. Népének, gyermekeinek, Marcalinak boldog jövőjére gondol.- Maga előtt látja a nagy ipari várost, nyüzsgő munkába siető embereket, a jövő távlatainak fény<e csillog szemében. Egewölgyi János. SiCjdé rcÁteb 6-1^-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents