Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-28 / 228. szám

II Vasárnap, 1952 szeptember 28. SOMOGYI NÉPLAP A somogymegyei orvosok gyűlése megvitatta az egészségügy kérdéseit A népek békeakarata minden or­szágban él és virágzik. Ezt bizo­nyítja. hogy a nyugati országok haladó orvostudásai. minden or­szág tudományos köreiben mozgal­mat kezdeményeztek. E mozgalom arra. 'irányul, hogy nemzetiségire és pártállásra való tekintet nélkül jöjjön össze egy orvosi világkon­gresszus. annak a kérdésnek a meg­vitatására. hogy a háborúk, de már a háborús készülődések is, milyen hatással vannak a népek egészségügyére. Ki akarják derí­teni, hogy a háborúk és a háborús készülődések által okozott sok-sók egészségügyi kárcsodás mértéke és milyensége miben nyilvánul meg. így akarnak tudományos alapon is felhívást intézni a világ népeihez a béke megvédése érdekében. Ennek az orvoskongresszusnak a helye Olaszországnak Monte-Catini nevű ismert fürdőhelye, dátuma pedig ez év október 16. 17 és 18. A kongresszus' előkészítésé"e Kó­mában már egy bizottság alakult, amelyben angol, holland, olasz, dán, svájci és még sok. imás ország is­mert tudósai vesznek részt, ők egy felhívással fordullak minden ország szakembereihez, hogy a kongresszus témaköreinek előkészítésére tapasztalatokat gyűjt­senek saját országukban, s ezek­ről az októberi kongresszuson szá­moljanak be. A Szovjetunión kívül természetesen a népi demokratikus országok, s így Magyarország is rész^ vesz a kongresszuson és ha. zánkat Rusznyák István professzor a Tudományos Akadémia elnöke«. Kis Ferenc professzor akadémi­kus, és Ivanov.ics György profesz. szór akadémikus képviselik többek között. E világkongresszus magyaror­szági adatainak somogymegyei vonatkozásait volt hivatva feltárni a szombaton, október 27-én a ka­posvári megyei kórházban megtar­tott megyei tudományos orvosgyű­lés. A Tudományos Akadémia és a pécsi orvostudományi egyetem képviseletében Schmidt Lajos dr., az orvostudományok kandidátusa, a pécsi egyetem I. sz. sebészeti kli­nikájának igazgatója látta el az ülés elnöki tisztjét. Megnyitójá­ban üdvözölte a Somogymegyei Tanács képviseletében megjelent Róna György elvtár-at, majd is mertette az olaszországi orvoskon­gresszus célkitűzéseit. Ezután Zsoldos Sándor dr. tisz­tifőcrvcs. a Megyei Tanács VB. XI. egészségügyi osztálya vezetője tartotta meg előadását. ..Az élet­feltételek és a népesség egészség­ügye” címmel. Részletesen kifej­tette. hogy az elmúlt két világháború súlyosan érintette országunk egészségügyét. Meggyőző statisztikai adatokkal támasztotta alá megalapításait, amelyekben somogymegyei viszony­latban láthattuk meg milyen ká­ros volt népünk egészségügyi vi­szonyaira a két világháború Mély hatást gyakorolt a. megyéből §s a városból a gyűlésre érkezett nagy­számú orvosi hallgatóságra az. hogy amíg az első világháború után hét. ívig tartott az ország egész­ségügyének helyreállása, a máso­dik 'világháború sokkal nagyobb egészségkárosító hatásait, a Szov­jetunió segítségével helyreállított, s a szocializmus télé haladó ma­gyar egészségügy, a háború befe­jezésétől számított 2 év alatt szín. tette meg. Az ország egészségügyi ellátása minden vonalon hatalma­san túlszárnyalta már a háború- előtti színvonalat, s eredményes békeharcunk gyümölcseként óriási távlatok nyilnak meg elütünk egész­ségügyi vonalon is. Utána Svastits Pál dr. egyetemi m. tanár, ka­posvári gyermekgyógyász főorvos a koraszülöttek, újsjuícttek, csecse­mők és a -gyermekek egészségügyi viszonyai. Fodor Tamási barcsi szülészfőorvos az anyaság szem­pontjából, Vajda László dr. marca­li belgyógyász főorvos a belgyó­gyászati betegségek vonalár, Szé­kely Pál dr. egyet. m. tanár, ka­posvári ideggyógyász főorvos az idegrendszer háborús zavarai kap­csán, Szundy Aladár dr. kaposvári tüdőgyógyász főorvos pedig a tü­dőtüberculosis problémáját megvi­lágítva tárta fel a háborús és- bé­kés viszonyok óriási különbséget mutató adatait, alapos felkészült­ségű hazzászólásban. A másik előadást Sivó József dr. egyet. m. tanár, kaposvári szülész­főorvos tartotta; ..Az 0rvos felada­tai a háborús problémákkal szem­ben”.. Rámutatott, hogy az orvos­nak is aktiv -békeharcot kell foly­tatni, oroszlánrészt kell vállalnia a háborús .károk szanálásában, s gondosan ki kell vennie a részét az új egészségügyi káderek neveléséből a Vöröskereszt munkájából, s- a ta­nácsok. segítségével társadalmi egészségügyi aktívákat kell képez­nie. A háború elkerülése céljából is küzdenie kell a csecsemőhalan­dóság ellen, öntudatos munkát és helyes békeharcot csak kellő ide­ológiai felkészültség mellett foly­tathat az orvos. Az előadáshoz Sándor. Ferenc dr. fonyódi járási tisztiorvos szólt hozzá, aki a jelen békés viszonya­ink között megmutatkozó . járási egészségügy fejlődéséről beszélt. Marton Sándor dr. a Megyei Ta- nács rendelőintézetének vezető fő­orvosa pedig harcos hozzászólásá­ban. az imperialista háborús uszí­tok egészségügyi ziüllöttsége s- aj béketábor boldog, békés építőmun­kája, rohamosan fejlődő egészség­ügye között mutatta meg a különb­ségeket. A sok tanulsággal tjáró tudomá­nyos, gyűlésről a somogymegyei or­vosok. a - szakmai vonalon is meg­vívandó békeharchoz újabb segít­séget nyerve távoztak hogy az itt hallottakkal munkaterületükön szol­gálják a béke nagy ügyét. Bokréta-ünnepség a Petőfi-hídon Áll már Budapesten! a Petőifi híd, az óriási daruk beemelték az utolsó nagyobb vasszerkezet dara­bot is. Ilyenkor — ősi hidász szo­kás szerint — csokorral díszítik fel a végső nagy vasszerkezeti da­rabot, bokréta ünnepséget tarta­nak. A Petőfi hídon szombaton dél­ben gyűltek össze erre az ünnep­ségre a dolgozók a budai parton. Virágdísz mellett 'zászlódíszbe is öltöztették azokat az utolsó főtar­tókat, amelyek összekapcsolják a budai hídfőt a híd többi vasszer­kezetével. Lébényi László, a hídépítés köz­ponti vezetője nyitotta meg az ün­nepséget, -majd Baranyai János, a Budapesti Városi Tanács VB. el­nökhelyettese méltatta a hídépítők hősi harcát. A Kovaljov-módszer segítségével javítják a munka minőségét a Kaposvári Textilmíivekben A múlt hétlen bíráltuk meg a Néplapon keresztül -a Kaposvári Textilműve'ket selejtes munká­jáért, A bírálat óta a minőségben változás tapasztalható. Az eiőlo- nódában az üzem vezetősége szi­gorúbban ellenőrzi a dolgozókat ebből a szempontból. Ellenőrzi a szerelő vállalattól átvett gépek beállítását. A gépek tisztántartá­sa eddig minden hatodik héten, ezentúl miniden negyedik héten történik. A nyomóhenger rend­szertelen cserélése úgy az előfonó­déban, mint a gyűrűsben most már tervszerű. De egyes lakatosok még mindig nem végzik él felada­tukat úgy, amint kellene. Fenyve­si Sándor, Bidó József, Mészáros Gyula, a fonónők többszöri kéré­sére sem voltak hajlandóik a rossz kitágult orsókat megjavítani és ezzel népgazdaságunknak kárt okoztak. Sok gyűrűt tönkretettek, ami használhatatlanná vált és ha a gépen maradnak, akkor állan­dóan selejtes lenne az anyag. A f cm önöknek többletmunkát jelen­tene, a termelés minőségének és mennyiségének rovására. A laka­tosok használják ki jobban a munkaidőt, járjanak a gépek között sűrűbben és a fonónők hívására azonnal javítsák ki a hibákat- Cseréljék rendszeresen az ütemterv szerint javított alsó és felső tisztító hen­gert, mint Horváth Béla elvtárs, aki a hibákat mindig időiben ki­javítja. A III. negyedéves tervidőszak­ban az üzemi bizottság nem fog­lalkozott kellően a minőségi mun­ka megjavításával. A hibákból ta­nulva a IV. negyedéves tervben a műszaki vezetőség főleg a mi­nőségi munka megjavítására for­dít nagy gondot. A Textil-művek munkáját segíti a könnyűipari minisztériumtól ka­pott Kovaljov szovjet mérnök ki­dolgozott munkamódszere. A mű­szaki vezetőség a pártszervezet segítségével tervet dolgozott ki. Január végéig 100 tanúlót és 250 fonónet átképeznek, megtanítanak erre a munkamódszerre. Szegedi Rózs/a eivtársnő 22 gyűrűst és 22 előfonót, munkamódszerátadót és a műszaki vezetőket tanítja be, hogy ellenőrizni tudják a munka- módszer helyes alkalmazását. A Kovaljov munkamódszer - alkalmazása kiküszöböli a fonal egyenlőtlensé­gét, gyorsítja a kézmozdulatokat, kevesebb szál marad el és nagy­mértékben fokozza a termelé­kenységet. A pártszervezet ellen­őrizze az új munkamódszer beve. zetését, hogy minél hamarabb el­érje az üzem a minőiségi munka megjavítását és ezzel kapcsolat­ban a reklamációk megszünteté­sét. Füves vetésforgót, mezővédő erdősóvokat létesítenek szovjet tapasztalatok szerint a barcsi Vörös Csillag tsz-ben A barcsi Vörös Csillag tsz-ben megyei viszonylatban először ve­zették be a. Szovjetunióiban na­gyon jól bevált füves-herés vetés­forgót, valamint a mező«védő erdő­sávok telepítését, Minden dolgo­zó paraszt tapasztalhatta, akár­miilyen gyenge minőiségű rétet feltört, utána milyen termésátlag volt, akár kapásnövénybcl, vagy eigvé'b növényféleségből. A tér. melőszövefkezet tagsága éppen ezért elhatározta, hogy 335 kát. he’d területet vet el füves-heré- vell, ami az összterület 18.5 száza­lékát teszi ki. Mezővédő erdősáv a táblák kö­rül összesen 77 hold lesz, ami az összterületnek 3.5 százalékát te­szi ki. A munkák sikeres végrehaj­tása érdekében már eddig az új táblákat mérnökileg kimér­ték, kijelölték az erdősávok területét is. Ezeken a teirii lie teken -a csemeték kiültetéise előtt 30 centiméter mé­lyen végzik a szántást. Az idei esztendőben már a tavasszal el­vetették a lóherét és lucernát 335 holdon úgy, hogy a füves ke­veréket pedig köztesként a most elvetett gabonáiba vetették el. A termelőszövetkezet tagsága lelkesen végzi a füveshere vetés­forgóra való áttérést), mert tud­ják. hegy a termésátlag növelhető, amit a Szovjetunió mezőgazdasá­ga példája bizonyít ahol csak ezáltal is 50 százalékkal, de egyes te rületeken nagyobb mérték­ben növekedett a termésát­lag. LÁNGOLÓ FALU A TISZTÁSON át egy harcos sietett a parancs­nokhoz. Jelentett. A parancsnok bólintott és így szólott: Mára befejeztük. A csoport- vezetők jöjjenek a szállásomra. A csoportvezetők a parancsnok szállására siettek. A hosszú, ke- resztfláfoias asztalnál ülve várta őket. Kotur, a tagbaszakadt óriás, aki különben erdőmunkás volt, meg­szólalt­Harcolni akarunk. — Harcolni? — nevette él ma­gát a parancsnok — hiszen mi másért vagyunk itt?! Már két napja tétlenkedünk dörmögte az erdei medve csak ezért szólok parancsnok elv tára. — No. hát akkor teljesül a kí­vánságod! — A LEGKÖZELEBBI FALUT, Lect megtámadták az udbások, mert a parasztok nem adták be a gabonát, nem fizették az adót. Az UDB banditái felgyújtották a fá lut. A leciek segítséget kérnek. — Mi a véleményük a csoport’ vezetőknek? Valamennyien a támadás mel­lett szavaztak. Megszavazták azt is, hogy Ko­tur csoportja vegyen részt a vál­lalkozásiban. A csoport elindult. Madarat lehetett volna velük fo­gatni. Rajongva szerették vezető­jüket, ezt a nagy szál erdei óriást, aki oly erősnek tűnt, mint a tölgy s oly sudámaik, mint a fenyő. A legnehezebb pillanatokban is min­dig vidám volt. Pedig nem volt könnyű az élete. Családját elhur­colták. Sokan csodálkoztak is vi­dámságán, de ö így beszélt: Aki búnak ereszti a fejét, az csak fél- ember. Én pedig teljes erőmből akarom az ellenséget ütni. a PARTIZÁNOK leértek a falu felé vezető útra. Nagyobb részük továbbhaladt, egy részlegük pedig, a géppusiká- sok, kőszikla mögé hasaltak az út mentén. Egyik oldalon a hegy, az út másik oldalán szakadék s az útra gépfegyver csöve meredt. Egy fiatal par asz t gyermeke szin­tén ott hasalt a partizánok közt. Falubeli iegényke volt — ő vitte a hírt a partizániszállásra a falu megtámadásáról. Sapkáját izga­tottan gyürködte a munkában s egyre csak a gépfegyvert nézte. Sóvár vágyakozó szemekkel. — Ezt kell lenyomni?... — szólalt meg bátortalanul és a bil­lentyűre mutatott. A vállas, lapáttenyerű géppus­kád bólintott. A fiú hallgatott- Aztán újra szó­lott. — És jól beszorítani a vállba... Meglepődve nézett rá a parti­zán és tréfálkozva kérdezte: — Tán lőni akarsz? A fiú komolyan, halálos komo­lyan súgta: — Igen! Lassan, akadozva, a friss fájda­lomtól terhesen beszélni kezdett­— Amikor a bizottság az udbá- sokkail együtt megérkezett a fa­luba, hogy elrabolja, a parasztok terményeit, anyámat is berendel­ték. Alig van másfél hektárnyi földecskénk, mégis négy tonna ku­koricáit, három sertést és kiét ma­lacot követeltek rajta. Mit mond­hatott anyám? Nem. tudok fizet­ni — szólott. Erre azt mondta ne­ki Gofko, á. helyi bizottság kulák elnöke: „Rendben van, Miljca, ha te ujjat húzol a hatósággal, mi elbánunk veled. Még ma beszál­lítod a terményt, a húst s ezenkí­vül 50.000 dinár pénzbüntetést fi­zetsz. Ellenkező esetben a fiadat háromhónapi munkára, visszük”. Apám a felszabadító háborúban pusztult el, anyám a keserűségtől felháborodottan tört ki: ,,Ezt ér­titek, Gcjkó! Rabolni a szegény embert. Néked 35 hektárod, 5 te­hened, 3 lovad, van s csak két sertést adsz be. Ha ugyan be­adod! Miféle törvény ez a mai! Nekünk, szegény embereknek 450 kiló gabona a Hektáronkénti ki­szabás, nektek, zsírosoknak csak 250 kiló!” Az udlbpsok rárohan, talk anyámra. Agyonverték. A géppuskás felállott a helyé­ről. — Az első lövés a tiéd! — és végigsimította a fiú haját. BENN A FALUBAN ahol az utcákon részeg katonák üvöltöztek, verekedtek, raboltak, Gojkó házánál folyt az „elszámol­tatás''. Az asztalifőn az udbások pa­rancsnoka terpeszkedett. Falt és ivott, miközben Gojkó a parasz­tok elszámoltatását végezte. A szobában fegyveresek állottak. Egyik kezükben géppisztoly, a másikban korbács. Rongyosruhájú paraszt állott az asztal étótt. Mellette fiatal le­ányka remegett- Szemei ijedten jártak körbe a szobában és sze­retett volna eltűnni apja rongyai között. A paraszt komoran, szűk­szavúan válaszolgatott a kulák- nak. — 900 kiló búzát kell beszolgál­tatni? Jól tudod, hogy csak hét- százat arattam. Honnan vegyem a 200 kilót? Ha krumplim nem volna, éhenhálna a család. G0IK0 RIKÁCSOLT — Ne hazudj! Te is kézzel csé­peltél, hogy elrejtsd előlünk a ga­bonát! A kulák kezében 'korbács volt, felemelte karját és a paraszt ar­cába su,jtott. Az megtántorodott, vér ömlött végig borostás arcán. A leányka felsikoltott. Az udfoás parancsnok rátette a kezét a dühöngő kulák vállára. —1 Ne ha mark odd el a dolgot barátocskám. Minek bántani az embereket? A kulák értetlenül bámult. Ta­lán megbolondult? Az udbás azon­ban már ügyet sem vetett Gojkó- ra. Varangyszemeivel a leányt ta­pogatta. — Gyere csak közelebb... — intett sürgetően. A leány nem mozdult. Az egyik udlbás lódította előre.--- No, leányom — hajolt előre és ocsmány pálinkalbűzt lehelt a leány arcába,, — nézd, mennyi vő­legény! — intett körbe a hóhér­legényekre és éktelen nevetés bugyborékolt elő a száján. — Vá­lassz ... — vagy mindet akarod? A PARASZTHOZ FORDULT — Mit szólsz, hdzzá, ha kiháza­sítjuk a leányod? Csak adsz hoz­zá gabonát? Mi? Lakodalmat csi­nálunk?! Mi?! Kutyák! Lakodal­mat! Ebben a percben kicsapódott az ajtó, az ablaküvegek betörtek és fegyverek csöve meredt a benmlévőkre. A partizánok! vol­tak. — Fegyvereket eldobni! — ki­áltott Kotur. Csörrenve estek a padlóra a géppisztolyok, a parancsnok ré­szegen, dülöngélve nyújtotta ma­gasba karjait, a kulák hálálravál- tan remegett a székén. Hová tűnt a nagy hő’S'köd'és? Úgy elszállt, mint ahogy hősiesség, becsület soha nem lakott ezekben az em­berekben. Kinn a faluban is lángolt már a harc. S a partizánok között ott voltak csépihadaróval, kaszákkal, husángokkal a parasztok is. Né­hány udbásnak sikerült egérutat nyernie. Autójuk felbőgött s el­száguldottak a város felé. A par­tizánok nevetve integetitek utá­nuk, mert tudták, hogy a falu szé­lén ott várakozik rájuk a gáppus- kás csoport. — Sok szerencsét! S nemsokkal utána felropogott a gépfegyver. S a lövésekkel együtt kiáltás visszhangzott a bérceiken. — Anyámért! A faluért! Soltész István.

Next

/
Thumbnails
Contents