Somogyi Néplap, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-03 / 154. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP CSÜTÖRTÖK, 1952 JULIUS 3. ÉRTÉKES KEZDEMÉNYEZÉS A „Sztálinszkoje Plemja“ (,,Sztálini nemzedék") című szovjetukraj nai lap egyik számában megjelent a „Gasztronom" kievi fiókhálózatához tartozó 1, számú élelmiszer és csemegeáruház ifjúmunkásainak levele. A levélben ezt írják: „Naponta olvashatunk újítókról, akik sikeresen túlteljesítik a termelési terveket, nyersanyagot, üzemanyagot és szerszámokat takarítanak meg . .. Mi, az áruház dolgozói sem akarunk elmaradni a termelőeszközök, nyersanyagok és az üzemanyagok megtakarításáért folyó országos küzdelemben". A levél írói a továbbiakban közük, hogy az áruház kollektívája elhatározta: a megengedett normákhoz képest 15—17 százalékkal csökkenti a természetes áruveszteséget s ezáltal az államnak évente nem kevesebb, mint 40,000 rubelt takarít meg. A kíevíek hazafias kezdeményezése igen nagy visszhangot keltett. A „Gasztronom“ odesszai területközi fiókhálózatához tartozó áruházak dolgozóinak kollektívája kötelezte magát, hogy a természetes veszteségeket az érvényben lévő normákhoz képest 18—20 százalékkal csökkenti és ezáltal a lakosság számára többezér kilogram árut takarít meg, &z állam számára pedig 120.000 rubelt. Ugyancsak értékes felajánlást tettek a „Gasztronom“ zaporozs- ieí fiókhálózatához tartozó áruházak dolgozói is. Elhatározták, hogy az áruk természetes veszteségét 25 százalékkal csökkentik a megengedett normákhoz képest és ezzel évente összesen 35.000 rubelt takarítanak meg. Ezenkívül 0.1 százalékkal csökkentik a forgalmat lebonyolító intézményekkel történő érintkezés kereskedelmi kiadásait is, ami évente újabb 50.000 rubel megtakarítást jelent. A hazafias kezdeményezés megindítói — a „Gasztronom“ kievi fiókhálózatához tartozó 1. számú áruház dolgozói — sikeresen teljesítik vállalásukat. A „Sztaiin- szkoje Plemja“ „Egy hónapi munka — új módszer szerint" című cikkében közli, hogy az áruház alkalmazottai egy hónap alatt több mint 4000 rubel értékű árut takarítottak meg. Ezenkívül a ládák, hordók és a palackok kicsomagolásakor az eredeti csomagolási anyagok gondos megőrzésével az áruház alkalmazót' tai egy hónap alatt 7.345 rubellel csökkentették a rongálódás! és törési veszteséget. Az újság közli az áruház legjobb dolgozóinak fényképét is. Az Ukrán Komszomol Központi Bizottsága, valamint az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió Kereskedelmi Minisztériuma erősen támogatja a kievi fiatalok kezdeményezését. A Szovjetunió Kereskedelmi Minisztériumának kollégiuma elhatározta, hogy gondoskodik az értékes kezdeményezés széleskörű terjesztéséről és a kereskedelmi dolgozókat a levelezési-távbeszélési költségek és az áruveszteség normáinak csökkentésére, valamint az eredeti csomagolás megőrzéséért folyó szocialista versenyre hívja fel. EGY VÁROS it KÉT VILÁG NYUGAT-BERLlN. Romokban heverő utcák, az épen maradt falakon Coca-Cola reklámok. A forgalmasabb útvonalakon fényes lokálok, a munkáselhelyező hivatalok előtt hatalmas tömegek. Fiatalok, korosabb dolgozók naphosszat ácsorognak, hogy legalább valamilyen alkalmi munkát sikerüljön elcsípniük. Az ifjúság számára egyetlen „lehetőség" kínálkozik: jelentkezni Adenauer zsoldoshadseregébe — ágyútölteléknek. Nincs talán munka, építkezés Nyugat- Berlinben? Dehogy nincs, azonban ez is magán viseli az imperialista • megszállás jellegét. A Grünewald egykor a berlini dolgozók kedvenc pihenőhelye volt, ahová vasárnaponként felüdülést kereső hatalmas tömegek jártak el. A Grüne- waldban ma is nagy tömegeket látunk, de ezek a tömegek nem pihennek a berlini erdőben. Futóárkokat, géppuskafészkeket, tankcsapdákat ásnak, fákat irtanak, szögesdrótot feszítenek ki. Lépten-nyomon táblák és feliratok: „Tilos terület, katonai gyakorlatok számára fenntartva!" „Vigyázat, életveszély! Éieslövészet!" Ilyen és hasonló feliratok hirdetik milyen jövőt szánnak Adenauerék és imperialista gazdáik a nyugatnémet ifjúságnak. BERLIN DEMOKRATIKUS ÖVE ZETE. A romos városrészekben vidám zenét, mozgalmi dalokat sugároznak a hangszórók, A romok közt lelkes férfiak és nők, akik szabad idejükben öntudatos munkával vesznek részt a német főváros újjáépítésében. A Weber- wíesen hatalmas új pontházak emelkednek, hirdetve a német dolgozó nép békeakaratát. A legfelemelőbb látványt a Sztálin-allée nagyarányú lakóházépítkezései nyújtják. Amerre a szem ellát, mindenütt hatalmas épületvázak. A szemlátomást emelkedő falak között habarcskeverőgépek, exkavátorok, toronydaruk. A falakon gyors és lelkes munka folyik: épül az új Berlin. A Sztálin-alléen, a déli D-részleg építkezéseinél dolgozik Julius Biehl kőművesbrigádja. A brigád tagjai valamennyien kőművestanulók. Julius Biehl, vagy ahogy a brigád tagjai nevezik: „Jule", régi szakmunkás, ő a brigád „Maka- renkoja". Az ő irányítása alatt tanulták meg a brigád tagjai a kőművesmesterség minden csinját- bínját, de ő nevelte az ifjú tanulókat öntudatos emberekké is- Julius Biehl idén május elsején nyerte el az aktivista kitüntetést, br'gádja pedig már hosszabb idő óía nem engedi ki a kezéből a „Sztálin-allée Ifjúsági Zászlaját". Julius Biehl és kőművestanulóbrigádja már a Weberwiese épít kezéseinél együtt dolgozott és egyre magasabb teljesítményeket ért el és most is 16 nappal előre van terve teljesítésében. A brigád két legkiválóbb tagja a szőke, magas Wolfgang Walter és a barna, zömök Karl Grünheid, mindketten kiváló ifjú aktivisták, akik szakmájukban már sok értékes tapasztalattal rendelkeznek. Wolfgang \Valter építészmérnöknek készül, őszre már meg lesz a felvételi vizsgája. Kari Grünheid a berlini építkezési dolgozók konférenciá- jan vonta magára a figyelmet, ahol talpraesett felszólalásában vílágo san rámutatott a berlini építkezéseknél tapasztalható hiányosságokra és élesen bírálta azok dkaít. Kari Grünheid közgazdasággal akar foglalkozni, különösen a tervgazdaság érdekli. Nemrég tette le sikeresen a felvételi vizsgát a Terv- gazdasági Iskolában. Mindketten 1950-ben lettek kőművestanulók. Wolfgang Walter és Kari Grünheid biztosan tekint a jövőbe, mint minden ifjú és lány a Német Demokratikus Köztársaságban. A népi hatalom mindörökre száműzte tőlük a munkanélküliség rémét. Nem véres kalandok, nem a háború borzalmai várnak rájuk, ha nem, korlátlan fejlődési lehetőségek. Wolfgang Walter és Kari Grünheid őszre már a főiskolán képezi tovább magát, hogy mennél felkészültebben, mennél tökéletesebb szakmai tudással szolgálhassa népe boldogabb jövőjének ügyét. (Hl mivos születik írta: Nyikoláj Krivenko 1. Ha az ember Észak-Turkméniá- ból, Tasauz városa felől Tahia- Tasba utazik, hosszú-hosszú kilométereken nem látja jelét a Turk- mén Főcsatorna hatalmas építkezésének. Már késő este van, csak a gépkocsi motorzúgása borzolja a csendet. Utunk homok- és agyagdombok között kanyarog, sűrű sö tétség borul a tájra, amelyet át- átpásztáz a gépkocsi fényszórója. A mélykék égboltozatról leragyognak a hidegfényű csillagok. Felkapaszkodunk egy dombra, innen ,az út balra fordul s ahogy elhagyjuk a domb vonulatát, hirtelen villanylámpák fényözöne szikrázik fel előttünk. Még 10—15 kilométer az út a telepig, de a távoli házak ablakai úgy fényiének, mintha itt lennének egészen közel. Szinte elbűvölten nézzük a fényeket, amelyeket az ember munkája és akarata lobbantott fel a sivatagban . . . 2. Tahia-Tas ... Ma az egyik legtöbbet emlegetett földrajzi név, hiszen itt van a Turkmén Főcsatorna építkezésének központja, a térképek nagyrészén azonban hiába keressük. És azokon a térképeken is, amelyeken előfordul, nem várost jelez, hanem az Amu Darja partján emelkedő sziklás kiszögei- lést. Olyan az alakja, mint valami süvegnek, s innen ered az elnevezés is, Tahia-Tas: kősapka ... Most innen villognak a fények, de nem a szíkiafokról, hanem az új településről, amely napról-nap- ra terjeszkedik s maholnap már vá rossá fejlődik. —• 1951 áprilisában épült fel a telepen az első munkásszállás — magyarázza Fjodor Ignatov, az építési körzet vezetője. — Akkor még 200 kilométer távolságról szállították a gépkocsik a kenyeret, mégsem panaszkodott senki. Megértették, hogy minden kezdet nehéz s idővel majd minden „beola- jozottan" szalad ... így is történt, meg kell nézni Tahia-Tast ma! Hatalmas lendülettel indult meg az építkezés. Az első időben Szibériából és ,az ország más erdős vidékeiről érkeztek az összerakható típusházak, melyeket hihetetlenül lövíd idő alatt állítottak fel. Később megkezdődött a kőházak építése, a település szemlátomást terebélyesedett, az ország minden részéből az építkezéshez érkező dolgozókat jól berendezett, kellemes otthon várta. 3. Egy esztendő: csak pillanattöredék a városok történetében, de érdemes és tanulságos megnézni, hogyan fejlődött Tahia-Tas az első esztendő alatt... A vendég, amikor reggel kilép a korszerűen berendezett emeletes szálloda kapuján, ískolásgyerekek vidáman zsibongó csoportjával találkozik ... Az építkezés 1951 augusztus 5 én indult meg s egy hónappal később már megnyilt az iskola, hogy tanulási lehetőséget nyújtson a nagy építkezésen dolgozók gy ermekeinek .. . Az iskola növendékei 12 nemzetiséget képviselnek, ez is bizonyság, hogy a Turkmén Főcsatornát a Szovjetunió népei testvéri együttműködésben építik ... Járunk az új utcákon... Béke- utca, Leninutca, Sztálin-út, A Kommunizmus Nagy Építkezései- sugárút, Győzelem-kőrút — mindegyik útvonal elnevezésében a ta- hía-tasiak szíve dobban meg. Az új utcákon szép, világos házak, mindegyikben gőzfűtés, fürdőszoba, zuhany, vezetékes rádió. A házak előtt kis virágos kertek és fiatal fák. Idén áprilisban negyedmillió csemetét — topolyát, szilfát és ju hárfát — ültettek; fásítanak minden utcát és évek múlva -erős, zöld erdősávok ölelik körül a várost és védelmezik az északkeleti, meg délnyugati szelektől. Tahia-Tasban már mind érzékelhetőbben bontakoznak ki a jövendő város körvonalai: emeletes házak emelkednek, kiformálódnak az utcák. Befejezéséhez közelednek a csatornázási munkálatok, a víz vezetéket már üzembehelyezték. Működik a posta és a városi telefonközpont, ahonnan 5—6 perc alatt Moszkvával is lehet beszélni. Az új utcákon öntözőautók gördülnek végig, mint egy „igazi" városban . . . Poliklinikát építettek, áruházak nyíltak, van vendéglő, és fürdő, garázs és könyvtár, 50 gyermek részére napköziotthon, elkészült már a nyári filmszínház is, de télire meg lesz a nagy kulfúr- ház, benne vetítőteremmel, előadó helyiséggel és a teremsportok űzésére alkalmas lehetőséggel. 4. Egy év leforgása alatt több mint 150 épületet emeltek az Amu-Dir- ja partján. De ez csak a kezdet, az első kerület kis része. Tahia- Tas három nagy kerületből fonódik majd. várossá. A munka üteme lüktet a születő városban. És a munka nem szűnik meg Tahia-Tasban és környékén a sötétség beálltával sem. A kőbányákban, a kikötőben, a vasútállomáson, az épülő repülőtéren fény. szórók mellett is folyik a munka. Fények hasítanak az éj sötétjébe. A munka, az alkotás, az új élet fényei! AZ EMBERISÉG GYÁSZA írta: Pavel Vazsinev J/'éget nem érő gyászos nap, végét nem érő éjszaka. Remeg az éter a dicső Moszkva felett, a táviró panaszoson sípoló hangja tölti be a levegőt: „Elvtársunk és testvérünk, Georgi Mihajlov Dimitrov meghalt.“ A mdgiasibalörő anlfcn- hák véghetetlen sora, az égész földet behálózó rádióhullámok egy szempillantás alatt sokszáz nyelven — nehéz hindii tájszólással, a mexikóiak dallamns< nyelvén, franciául, csehül, ma,gyárul ezt sugározzák: „Meghald ■ ■ ■ e&társunk és testvérünk, Georgi Mi'hajlovics Dimitrov.“ Valahol az egyenletes csobbaháis- sal hullámzó Csendes-Óceán párás partján egy kis űrhajón őrtáíló Leonid Nikcjaj Gotljcnenko éber tekintettel figyeli végtelenbe nyúló láthatárt. Este van. Az óceán fölött röpködő sirályok rikoltozó hangon vihart jósolnak. Valahol .a távolban sötét felhők tornyosadnak egymásam. Leonid Nyikolajevics Goltja reinkó figyelő tekintetét semmi nem kerülheti el — Golub őrmester fid felé zihálva. Nézése sötét, I homlokát ráncok redőzik. Goitljarßnko szívfy limesen dobog a, rassz elő,érzettől. — A Köziponti Bizottság közlése: — kiáltja már messziről an őrmester — Georgi Milmjlovics Dimitrov meghalt!. ,. Valahol az egyenletesen hullámzó Csendes-Óceán párás partján a, katona feszesen tiszteleg. A végte- ledjbe nyúló láthatárán siikomgva síkjának a sirályok és a nap utolsó sugaraiban megcsillan a hajó ötágú csillaga, ilaihol a Déli-tengere,n, az indonéz szigetek között lassan úszik egy ónnal és, kaucsukkal megrakott holland teherhajó. Olajszag terjeng körülötte. Távol a rezgő nyári levegőben lassan feltünedeznek a kakaócserjékkel és ringó pálmákB# borított partok. Erik Van Holden, a hajó kapitánya mozdulatlanul áll a hajóhídon és szórakozottan nézi a tengert. Egyszcrcsak a rádiólávirúsz jelenik meg a hajóhíd lépcsőjén. Komor arccal tiszteleg és ígg szól: — Kapitány úr, a legénység nevében kérem, adjon parancsot, hogy a gyász jegyében fél át bő cm eresszük ( hajózászlót... A fasizmus, elleni harc iVgy harcosa, Georgi Dimitrov •meghalt. Van Holdé,n főj simeri Georgi Dimitrov nevét, mégis megkérdezi: — Mit jelent maguknak Georgi Dimitrov... Mi köze volt neki Hollandiához? Pillantása hirtelen a fedélzetre siklik, ahol már a hajó egész legénysége felsorakozott, kemény, izmos, markáns, arcú kéklrilcős tengerészek a kapitányra szegezik határozott, elszánt tekintetüket. A kapitánynak eláll a lélegzete és a fülledt nyári meleg ellenére remegni kezd. Majd kurtán kiadja a kért parancsot. A kék Déli-tenger fölé bojlozódó fehér nyári ég kupolája eiaflf hosszan: mnkdqtkin, búsan ih egyedül búg fel a hajókürt a: ormok felé és a hajózászló félárbóc- r<J kúszik. A hajó fedélzetén felsorakozott életerős tengerészek tisztelettudóan leemelik sapkájukéit és komor be~ kintettel néznek maguk elé, míg « hajó magányos kürtjének gyászos bugása tavaszéil a tenger fölött. Fein Holden egit pillanatig tétovázik, majd végignézve a sorijaiul álló tengerészeken, lassan sapkájához emeli kezóc. Talaliol messze, Patagonia számi, hideg sztyeppéin, egy kis pelróleiimszagú 'barakktan él Peter Sztelior, egy Trojanszkból ide- szármrizolt bolgár paraszt. Munkaruhája ponyvából készült, arca fekete a petróleumtól. Ezen a gyászos emlékű napon a második váltásban dolgozik az új petróleiim- f orr,ásnál, mely megállíthatatlan erővel ontja olatjái a föld melléből. Hirtelen munkásküldöttség kerül elébe. A küldöttség tagjai is, akárcsak jómaga, át vannak itatva pet- róleums,Sággál, sovány arcuk olajos, kezeik kemény munkáskezek. Hoze Isaniszjau, a küldöttség lengyel származású tagja, aki már rég elfelejtette anyanyelvét, csendesen megszólalt : — Szomorú hír, Pedro, nagyon szomorú hír . . . Moszkvában meghalt Georgi Dimitrov . . . A bolgár hallgic/t, majd lassan leereszkedik a rozsdás, benzines hordók egyikére és két nagy könnycsepp pereg végig szakállas, sovány arcán. alcohol, messze, Patagonia kopár, hideg sztyeppéin, a szürke ég alatt csendesen str egy hirtelen elárvult férfi. Levett sapkával, baroltásán, olajtól feketén állnak mellette munkástársai és valamennyien arra a hősre gondolnak, aki az igazság szavával rázta fel a világot. Jól emlékeznek még arra a távoli napra, amikor a pa- tagomai égen jóm ad l keskeny résen át világosság áradt feléjük. Soha nem fogják elfelejteni azt a napot és azt a hőst. Véget nem érő gyászos nap, véget nem érő éjszaka ... Valahol csendes nyári ,eső permetez, valahol száraz) hideg vihar rázza a kopár fákat. Valahol ésvaki fény villan, valóiból forrósáig olvasztja a puszta homokját. A rádióhullámok a világ mindén zugába szét sugározzák a keserves hírt: ... Georgi Dimitrov meghall. Valahol nappal van, munkáskezek emelődarut szorongatnak. Hatalmas lendítőkerake 1: állnak livCg egyenletesen lassulva, könnyed forgásukban és a gyár kürtijének gyászos sikolya tön az ég felé. Valahol éjszaka van, A fehér csillagok fájdalmasam és egyhangúan szikráznak a sötét mennyibolton. Apró, világos szabókban, pihenés nélkül dolgoznak a lávirászak: „Bulgária, Szófiu. A lipcsei hős, a fasizmus elleni küzdelem dicső harcosa, Georgi Dimitrov korai halála alkalmából... fogadók a Minisztertanács... Es az aláírások: A kubai mezőgazdasági munkások szakszervezete, a chilei értelmiség szövetsége, a dán tejfeldolgozó munkások szindikátusa, az ausztráliai haladó munkások csoportja. A világ minden tájáról: Haitiből. Pekingböl, Tokióból, Becsből, Helsinkiből, Rámából, Párizsból, Kopenhágábój, Budapestről, Prágából és a világi minden fővárosából, a földrajzi Szélesség és hosszúság minden városából részvét nyilvánítások szállnak az éteren keresztül... Ötök a népek Emlékezete és örök a hálája. Soha nem felejtik el annak az embernek önfeláldozását, aki a fmizmuSisal szemben férfiasán és bátran szót emelt az amibepi haladás a nép, ,az elnyomóit munkásosztály védelmében. népek nem felejtik el Georgi Dimitrov nevét. Mélyen belevésfék menedékházak, ínunkás- n egyediek házfalaiba, Dél-Afrika gyémánitbány álba, Pensy Iván ha ola jfinomítóiba, a pampákba ás Párizs perifériáiba, mindenüvé ahol ma is esiIjapithatattanul forr a reakció sötét erői elleni harc. Az ő bátorsága és férfiassága mindenütt példát mutalott. Keze nem lankad és hangja nem akad ma seim, ha Tokióban, vagy Washingtonban szabadságharc o s ok felett ítélkeznek, mert mindenütt emlékeznek: Dimit- rónra, Lipcsére,
