Somogyi Néplap, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-05 / 130. szám

ÉPÜL A KOMMUNIZMUS w 11 iniii imawi iiiihiiw imma*i*xomnBammimammm Az emberi teremtőerő végtelen hatalmának bizonyítéka: A SZTÁLINI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS Ez év tavaszán a doni sztyeppén váratlan vendég jelent meg. Kék eget és kergetődző bárányielhőket türöző ténylő vízszalag haladt to­va a kolhozföldek között. Azok, akik zászlókkal üdvözölték az új folyam jövetelét, jó gazdaként meg is ízlelték vízét és köszöntötték benne a doni partok füveinek il­latát. Ennek, a geográfusok által a tér­képre még fel nem rajzolt új ío- lyónak már első tekintetre is több megkülönböztető sajátossága van. Forrásánál, ahol a folyók rendsze­rint még apró csermelyek csak, ez egyszeribe hatalmas és tükör síma vizszalaggá dagad. Középső folyása táján egyre szűkül, végül pedig — ismét csak fordítottjaként annak, ami a folyókkal történni szokott — a napégette sztyeppe földjébe vész, amely szomjasan szívja magába. Az új folyó vize megtermékenyíti, felvirágoztatja a kolhozok és szovhozok földjeit, öntözi a szántókat és kerteket, gyümölcsösöket és szőlőket. Kellemes gondolatok támadnak, miközben nézzük ezt az annyira új tájat és elhallgatjuk az új folyó széles medrében hömpölygő víz egyenletes csobogását. A tavaszi olvadás vizei áramlanak. A vízmo­sások mélyén patakok sustorog- naK. Emelkedik a folyók vízállása, a hömpölygő hullámok egymást kergetik a tenger felé. Az embe­rek gyermekkoruktól fogva szere­tik a természet ébredésének ezt az időszakát. Ifjúságunk idején a folyó hátán messzi utakra küldtük papírcsónakjainkat és hosszú ideig elnéztük a lefelé úszó jégtáblákat. Utazás, hőstettek utáni vágy töl­tötte el szívünket és az élet szere tétének érzése, amely mindig köz vetlen tárgyát keresi, sokszor ta lálta meg ezt a tárgyat a hol já­tékos, hol félelmes erőket elsza­badító folyókban. S most még job­ban szeretjük a folyók vizét, ame­lyek országunk nagy gazdagságá­nak alkotóivá válnak. A földekkel és erdőkkel és a föld mélyének kincseivel együtt a víz is az egész nép vagyona és gazdagságának megsokszorozója lesz. Hogy itt állunk a címlanszkajai tenger, az átadás előtt álló Volga - Don csatorna partján, a megúj hodott doni sztyeppe tavaszi csendjében, eszünkbe jut, hogy a szovjet hatalom Vlagyimir Iljícs Lenin javaslatára már 1918-ban, a polgárháború megpróbáltatásai kö­zepette, amikor mind a négy ég­táj fenyegető tüzet lobogtatott Moszkva megfélemlítésére, 50 mil­lió rubelt irányzott elő arra, hogy Közép-Ázsiában megvessék az ön-j tözéses gazdálkodás, a folyóvizek felhasználásának alapjait. S azóta egyetlen év sem múlt el anélkül, hogy a párt és a kormány ne fog lalkozott volna az öntözés, a víz­ellátás problémájának megoldásá­val. Arméniában, Grúziában, Azer­bajdzsánban, üzbég, kazah és kir­giz földön sokezer kilométer hosz- ‘ szúságú csatornahálózatot terem- tett a szovjet nép ereje. S a nagy álom, amely Lenin jövőt kutató ! szeme előtt már akkor, 1918 ban ■ a polgárháború tűzfüggönye mö­gött alakot öltött, Sztálin tervei nyomán napjainkban valósul csak meg igazán. 1950 augusztusában jelent meg a kujbisevi vízierőmű építéséről ho­zott kormányrendelet. Ezt követ­te a sztálingrádi vízierőmű építé sére, valamint a Káspi-tenger mel lékén elterülő kerületek öntözésé­ről és vízellátásáról, majd a Turk- mén Főcsatorna építéséről szóló rendelet. További 9 nap múlva a szovjet kormány elrendelte a ka- hovkai vízierőmű, a délukrajnai csatorna, az északkrimi csatorna és végül a hajózható Volga Don csatorna megvalósítását. Nem volt még az emberiség tör­ténetében a mienkhez hasonlítható hatalmas vállalkozás. A természet- átalakítás sztálini célkitűzése a legnagyobb cél, amelyet ezidáig a teremtő ember maga elé tűzött. A létesülő erőművektől iparunk és mezőgazdaságunk sok milliárd ki lowattóra villamosenergiát kap majd. A hat tcngert összekötő új víziutakon gyors-hajók közleked­hetnek. Az új folyók a puszta és sivatagos területek óriási térsé­geire visznek vizet, a legközelebbi hat-hét év alatt több mint 28 mil­lió hektárnyi főidet tesznek tér mékennyé. Ez a terület nagyobb, mint Anglia, Hollandia, Belgium, Svájc és Dánia együttes területe, A gigászi terv megvalósításához szükséges munka csaknem egyhar madát eredményezi mindannak, amit a sivatagok elleni küzdelem során az emberiség egész eddigi történelme folyamán alkotott. MOZAIKOK A SZOVJET ÉLETBŐL A Sztálini Alkotmány minden dolgozó számára biztosítja <t pihe­néshez, üdüléshez való jogot. Acél­öntők és vájárok, kolhozparasztok és mérnökök, esztergál go sok és kő­művesek, mezőgazdasági gépkezelők ős szövőmunkások — mindenféle foglalkozású emberek kapna k beu­talást évről-év re a szovjet szanató- íiumdkba és üdülőkbe. A leggyönyö­rűbb ús éghajlat szempontjából leg­kedvezőbb helyekén elhelyezett 350 {gyógyfürdő és 2 ezer gyógyintéz- mény évente mintegy 4 millió Űrn- toer üdültetését látja el. .4 múlt év­ben például a kiKnyecki kahómü- veknek mintegy fí ezer munkása és alkalmazottja töltötte szabadságát a krimi, kaukázusi, szibériai és urá­li szanatóriumokban. A Szovjetunióban járt külföldi munkáskiiÜtöttstégek elragadtatással beszélnek a szovjet nmnkáswdülte.tési rendszerről. A skót llrányászok a kö­vetkezőket mondták: ,,Amikor a szovjet bányász megkapja nyáron a. maga egyhónapos fizetéses szabad­ságát, díjtalanul utazhat feleségével a legszebb üdülőkbe. Mi két ilyen üdülőt kerestünk fel és> a pihenés számára a legideálisabb körülmé­nyeket találtuk. Az üdülők gyönyörű helyen épültek, az élelmezés nagy­szerű, esténként táncmulatságokat és hangversenyekét rendeznek.“1 A szovjet kormány bőségesen jut­tat pénzt szanatóriumok építésére. Ebben az évben 238 millió rubelt fordítanak (lZ üdültetési hálózat fejlesztésére. Csupán az OSzSzSzK üdülőit 1 milliárd rubel értékű könUbvel látják el. * * * Gór Untba épült A városban a háJár­ni utáni évek során több mint fél­millió négyzetméter alapterületien építettek lakóházakat. A népművelé­si intézmények széles hálózatát épí­tették ki. Negyven klub és kultúr­palota,. 108 könyvtár és 41 mozi működik. Széleskörűen kiterjesztet­ték az előadói propagandát. Az el múlt évben és 1952 első negyedében közel 4 ezer politikai, természettu­dományos és egyéb felvilágosító elöadást rendeztek a lakosság szá­mára, Az előadásokat 680 ezer em­ber látogatta. Évről-évre nő az iskolák száma. 1945Jben 56 iskola volt a városban, ma már 70 van. A hétéves és a kö­zépiskolák száma megkétszerező­dött. Több mint 34 ezer gyermek tanul a gór lónk ai iskolában. 33 napköziotthon is van, ezekben több mint 2 ezer gyermeket rtewAnek. A város 24 'bölcsődéjében 1300 cse­csemőt gondoznak. Szakadatlanul javul a lakosság o/lvasi ellátása. .4 gorhnkai dolgozók jólétének növe­kedését mutatja az is, hogy egyre több a takarékbetétkönyvtulajdo­nosok száma. Az utolsó öt év alatt a betétkönyv tulajdonosok száma meghatszorozódott. A város áruházaiban az árufor­galom az 1946 évinek csaknem két­szeresére nőtt- A dolgozók mind több élelmi és ipari cikket vásárol­nak. 4 gyapjúszövetek forgalma például másfélszerese, a selymüké pedig kétszerese az 1945 évinek. Egyre több dolgozó vásárol magá­nak személygépkocsit. Ez évben 272 dolgozó vásárolt Pdbjvda és Mosz­kvics személygépkocsiit. 1200 motor­kerékpárt is vásároltak a gorlov- kaiak. A város költségvetése évről-évre növekszik. 1942-ben még csak 53.6 millió rubelt tett ki, 1952-ben pedig már 70 millió rubelt. A költségvetés csaknem 90 százalékát oktatási és egészségvédelmi célokra fordítják. Nyikolaj Csumakov: A Volga találkozott a Donnal 1 052 május 31 -e esővel kö­szöntött be> de a rossz idő sojyA e uod.nu u uazg !P9jgUtj'B)ZS .IgZoZf j ideuun 5[0jaq,ui3 ze p bubijjuoj ui.au déli szegélye felé a Volga—Don ha­józható csatorna zsilipjeihez, hogy szemtanúja legyen a leél nagy orosz folyó, a Volga és a Don találkozá­sának. A történelmi jelentőségű ese­mény 1952 május 31-én 1 óra 55 perckor ment végbe. A Volga és a Don vize találkozott, a kommuniz­mus építésének első szülötte. a Volga—Don csatorna elkészült. A Don vize négy hónappal ezelőtt, február 1-én kezdte meg útját a Volga felé. Az egymásután iizembo- helyezett hatalmas szivattyúállomá­sok, a kanpovkaj, brßszlavi, majd a varvarov-kai víztárolóba emelték a folyamot. A környező falvak lakói ekkor hallották először a folyóvíz (Csobogását, hullámok fölött kerin- gő sirályok vijjogását. Elvirágzot- tak az új helyre költözött kozák .falvak kertjei, jöttek az első viba- rok és a Don vize egyre csak emel­kedett a vízválasztó magaslata felé. A munkálatok befejezésének időszakában n&m lehetett már élenjárókról beszélni. A hő­siesség általános jelenséggé vált. A ,Volga—Don-csatorna sokezer főnyi építő-koliektivajának szíva egy rit­musra dobhant. Május 24-én meg­nyílt az út a Don vize elölt a víz­választótól, a két folyót elválasztó 101 kilométeres távolság legmaga­sabb pontjától, a Volga felé. Ettől kezdve az építkezés dolgozói már nem napokkal és órákkal, hanem a víz közeledésével mérték az időt. Heggel ébredéskor jóreggelt helyett azzal a kérdéssel köszöntötték egy­mást az emberek, hogy minnyirc jutott az éjjel a Don vize és hol van most. ,.A 8-ás számú zsilipnél", ,,most érkezik o| a 7- kapuhoz“, „elhagyta a 6-ot“. most érke-zett az 5-íhüz“, így hangzottak a válaszok. Éjjel-nappal jött a víz viharzö, .zajló áradással. Zúgva ömlött ibe a zsilipek vasbeton celláiba. Esésé­nek zaja összekeveredett nz embe­rek vidám hangjával. Az éjszakában vörös csillagok gyultak kj, azoknak a zsilipeknek a tornyain, ii.me.lye- ken áthaladt már a váz. — ...Május 31-én 12 óra után a Don vize ott csobogott már a 2-es számú zsilip bejáratánál. A Volga vize az első zsilip cellájáig jutott. A kőt zsilip között tízezrek nézték a csatornameder utosó száraz Sza­kaszát, A sztálingrádi üzemek és a csatornaépítés dolgozói ellepték a csatornameder lejtőjét és sokan a csatornamederben várták a folyó vizének megérkezését. ^ lezuhanó víz zaja elnyomja aiz emberek ujjongását. Még eltelik egy kjs idő és azután tajté- kozva megindul a hullámzó áradat a második zsiliptől *z első felé. .A csatorna két oldalán fiatalok fut­nak versenyt a Donnal. Sokan ültek ie a csatorna fenekére, most feláll­nak és 'várnait. Türelmetlenül néze­getnek az első zsilip felé. „Miért késik a Volga? Aliért nem jön pon­tosan a találkozóra?" És íme az első zsilipnél széles .vízcsík csillan. Egyre nő és köze­ledik. „Jön, jön!“ — hallatszanak mindenfelől «z örvendező kiáltások. A két folyó, a. Volga és a Don most már neki-nekicsupódva a csatorna .partjainak, rohan egymúsfelé. Ezen ;i részen még sok ember áll örven­dező, ragyogó arccal. A váz mind kisebb helyre szorítja, őket. Lármá­san,, nevetve, 'tréfálkozva hát­rálnak és szinte elibüvölten nézik a vizet. A zenekar tuest, húz. — Hurrá! Harsán .fel mindenütt a csatorna köriül, amikor a két folyó találkozik. Az. órára néznek: 13 óra 55 perc moszkvai idő szerint. Fe­lejthetetlen pillanat. Tapsorkán tör ki. majd újból és újból felzúg a hatalmas orosz hurrá. Felcsendül­nek a szovjet himnusz ünnepélyes akkordjai. Nézem az új víziúíat megalkotó emberek boldog, büszke arcát. Mindenütt meleg, szívböljövő jókívánságokn>t hajdani. Meghatott, elfogódott hangok hallatszanak: „Járj szerencsével V0lgia-.Don“ — mondogatják. A szél szétzavarta a felhőket. Ragyog a tavaszi nap. Sugarai fény- özönbe borítják a tfi rmés zei á t a 1 a kitó tervek nagy ihletöjének, .1. V. Sztá­linnak fenséges szobrát. Magvaló­sult az orosz nép évszázados álma. A Don vize megtette a nagy utat, egyesült a Volgáival. Kiadjak a Szovjetunióban Victor Hugo válogatott műveit A szovjet Állami Irodalmi Könyv­kiadó szerkesztőségi tanácsa hatá­rozatot hozott Victor Hugo válo­gatott müveinek kiadására. Minden egyes kötet 150.000 példányban je­lenik meg. Kiadják: „A párizsi Notre Dame" „Nyomorultak“, ,,1793“ című mű­veket, továbbá a nagy francia író összegyűjtött költeményeit, színmű­veit, cikkeit, válogatott beszédeit és felhívásait. Emlékezés Puskinra 1799 JUNlUS 6-ÁN, 153 évvel ezelőtt született Moszkvában Alekszandr Szergejevics Puskin, a haladó eszmék lángeszű hordozója, igazi hazafi, a szabadság harsaiy- szavú hirdetője, a nagy orosz iro­dalom atyja. A nagy költő élete Oroszország történelmének azt a korszakát fogja át, amelynek jel­legét a nemesi forradalmárok fel lépésé és tevékenysége adja meg. Puskint szoros szálak fűzték a de­kabrista forradalmárokhoz, akik az első kísérletet telték Oroszor szágban az önkényuralom s a jobbágyelnyomáson alapuló társa­dalmi rend megdöntésére. Ez a kapcsolat, a puskini életmű ma- gasrendű eszmeisége tette lehető­vé. hogy :■ költő sikerrel vívja meg haicát a korabeli orosz irodalom külföldi mintákat utánzó önállót- lan, álklasszikus irányzata ellen és szélesre tárja az orosz irodalom fejlődésének útját. Az orosz forradalom első nem­zedékének képviselőihez, a ne,- rnesi forradalmárokhoz való viszo nyát illetően Puskin teljes joggal mondhatta magáról: ,,A bajnokok­nak énekeltem". Ha maga nem tartozott is a dekabristák titkos szervezetéhez, lelkes hirdetője volt a nemesi forradamiság akkor leghaladóbb eszméinek, A trón „korlátlan hatalmú gonosztevőit" a gyűlölet erejével megbélyegző versei rendkívül forradalmasító hatásúak voltak. „Borisz Godunov“ című tragédi­ájában Puskin bátran kiemelte a „nép véleményének" döntő jelen­tőségét, a darab végjelenetében pedig a népet tette meg a cár és m bojárok gaztetteinek bírójává. Az „Anyeginében a költő nem­csak a korabeli „orosz élet encik­lopédiáját" adja, hanem a dekab risták eszmei alpján állva, szigorú törvényt ül s kemény ítéletet mond az akkori reakciós^világ je­lenségei fölött. Puskin éles mű- vcszszeme politikai és gazdasági hátteréig hatol sok jelenségnek, amely az orosz társadalom életé­ben mutatkozott: nagyszerű verses regényeiben olyan tudományos pontossággal írja le az akkori orosz feudalizmus gazdasági folyamatát, hogy Marx az „Anyegin" idevágó sorait politikai-gazdasági fejtege­tései során forrásként is felhasz­nálhatónak tartotta. PUSKIN UTOLSÓ ÉVEIBEN írott cikkei sok epés megjegyzést tartalmaznak a korabeli angol és amerikai „demokráciáról". Bámu latos éleslátással és határozottság­gal mutat rá ezeknek a „demokrá­ciáknak“ árnyoldalaira. Kritikája azokra az ostorcsapásokra emlé­keztet, amelyeket később Herzen mért a nyugati demokráciákra. Puskin így ír az angol kapitaliz­musról: „Olvassátok el az angol gyári munkások panaszait: égnek á:l hajatok az iszonytól. Mennyi visszataszító kínzás, érthetetlen szenvedés. Mily hideg barbárság az egyik oldalon és mily szörnyű­ség a másikon. Azt hihetnétek, hogy a fáraó piramisáról van szó, a zsidókról, akik az egyiptomiak korbácsa alatt dolgoznak. Nagy tévedés. Smith úr posztójáról és Jackson tűiről van szó.“ Még éle­sebb az amerikai „demokrácia" puskini jellemzése: „Megdöbbenés sei látjuk a demokrácia viszataszí- tó cinizmusát, kegyetlen előítéle­teit, elviselhetetlen zsarnokságát. Minden nemest és önzetlent, min­dent, ami az emberi lelket felma- gasztosítja — elnyom a kérlelhe­tetlen egoizmus és a kényelem szenvedélye ..." Puskin helyzete tragikussá vált, amikor a dekabrizmus bástyáit a rátörő vihar pozdorjává zúBte. A költő azonban akkor is megállta a helyét: „Egyedül Puskin csengő és szélesömlésű dala hallatszott a rabság és szenvedések völgyében; ez a dal a múlt korszak folytatása volt, bátor hangokkal töltötte meg a jelent és elküldte hangját a tá­voli jövőnek. Puskin költészete a jövő vigasztaló záloga volt“ — ezekkel a szép szavakkal jelle­mezte Herzen Puskin költészeté­nek szerepét a dekabrista felkelés leverése utáni időben. A DEKABRISTA FORRADA­LOM ieverése, a vezetők kivégzé­se és 120 forradalmár száműzése után az uralkodó, I. Miklós cár megpróbálta magához édesgetni a hatalmas népszerűségnek örvendő költőt- Puskin azonban nem hitt a megvesztegető szép szavaknak és Ígéreteknek, I. Miklós mesterkedé­sei mögé látott és undorodva for­dult el attól a rendszertől, amely az elnyomás minden addiginál sú­lyosabb rendszerét valósította meg. Költői műveiben továbbra is hangot adott a nép törekvéseinek, szabadság utáni vágyának. Emiatt állandó zaklatásoknak volt kitéve, rendőri felügyelet alatt állott. A cár odáig ment el személyi szabad ságának megsértésében, hogy há­zasságát is uralkodói engedélyétől te tte függővé. A zaklatások egyre tűrhetetlenebbé váltak, a rendőr­ség Puskin leveleit rendszeresen elolvasta. Puskin a minden oldal rcl reázúduló bosszúságok köze­pette meghajszoltan is éles sza­vakkal ostorozta az önkényuralom és jobbágyelnyomás embertelen rendjét. A nagyszerű művek egész sorá­nak megalkotója fiatalon, 38 éves korában halt meg. Párbaj áldozata lett, olyan párbajé, amelyet a cár tudomásával, politikai ellenfelei kényszerítettek rá. Puskin, aki utolsó éveit szörnyű társadalmi, er­kölcsi és szellemi elszigeteltségben élte le, nem sejtette, hány ezer és tízezer igaz barátja volt azon a társadalmi körön kívül, amely­ben szenvedett és lassan tönkre­ment. Ezeket a barátokat a költő halála ráébresztette, hogy mit vesztettek benne. Tízezrek za rándokoltak ravatalához. A tö­megtüntetésszerű felvonulástól megrettenő cár utasítására csend­őrcsapatok kíséretében, titokban temették el az orosz nép legna­gyobb költőfiát, az önkényuralom és mindenfajta elnyomás kérlelhe­tetlen ellenségét,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents