Somogyi Néplap, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-29 / 124. szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

CSÜTÖRTÖK, 1952 MÁJUS 29.

Új nagykohó épült a trineci Molotov Vasművekben

r

Trinecben, a Molotov Vasművekben május elsején avatták fel a csehszlovák népi demokrácia új, büszke alkotását, a hatodik olvasztókemencét. Az olvasztókemence a ,,Május 1" nevet viseli és ott lát* juk rajta felépítésének célját: a „Za mir“, a „Békéért“ feliratotifjjli

Viacseszlav Truszov szakmát választ

A KOMSZOMOL NEVELI A PÁRT TAGJEJOLTJEIT

írta: D. Novopljanszkij

Vjacseszlav Truszov falusi fiú volt. Egy alkalommal szüleivel együtt meglátogatta Moszkvában élő nagyanyját. Ekkor hallott először a moszkvai Csapágygyár ipariskolájáról. Már akkor nagyon megtetszett neki az elmondottak alapján az ipari tanulók vidám élete és az általános iskola elvégzése után felvételét kérte a Csapágy gyár mellett működő 2, számú ipariskolába.

Truszov hatszáz társával együtt az állam költségén végezte el * kétéves Iskolát, ő is, mint a Szovjetunió valamennyi ipari tanulója,

ingyen kapott ruhát és ellátást, s gondoskodtak a 'tanszerellátásról is. Truszov az esztergályos szakmát választotta. Az elméleti kiképzése mellett az iskola tanműhelyében a gyakorlati 'tudást is elsajátította. Tanulmányi ideje utolsó félévének gyakorlati óráit társaival együtt már a Csapágygyár műhelyében töltötte.

Szinte észre sem vette, hogy elrepült a két év tanulási idő és elérkezett a szakvizsga ideje. A sikeres szakvizsga után Truszov is a Csapügygyár szakmunkása lett.

Jüannak az ember életében jelentős•, őrötöké emlékezetes események, amelyek megsokszorozzák erőit, felemelik, hőstettekre sarkalják. Az almwakn cipőgyár kom- szomalisitái ilyen eseménynek tartják a nemrégiben megrendezett gyűlésüket.

A gyűlést forró, lelkes hangulat kísérte végig. A lelkes hangulat ünnepélyes csenddé változott, amikor felhangzottak a titkár szavai: örömmel jelentem, elvtársak, — mondta — hogy munkatársiunkat Burljubajevát a párt a Komszomol- ból felvette ci tagjelöltek sorába. Szívből köszöntünk Zenkid. Büszkék vagyunk rád. A párt tagjának lenni -- ez a legkedvesébb és legnagyobb álma minden komszo’nw'islának. A te álmod valórávált Zerkul. És mi összejöttünk, hogy megosszuk veled a komszomolista életének ezt a legnagyobb örömét.

Ezután Ljabov Lukjanova, a Komszomol bizottság tagja ismertette Zerkul Burl juha jeva életét, munkáját.

Zerkul tevékeny komszomolista. Állandóan igyekszik tudását gyarapítani, nem nyugszik meg a sikereken. Talál időt arra, hogy három gyermekét go^ndoisan ellássa, vezesse a háztartást és emellett nem mulaszt el egyetlen foglalkozást sem « mesterek iskolájában, nem hiányzik egyetlen Komszomol gyűlésről sem.

' A szovjet-küldött kötelesség©, hogy szoros kapcsolatot tartson fenn választóival, (hogy ismerje választókerülete dolgozóinak szükségleteit, kise.bb-nagyolbb problémáit. A választók és a küldöttek közti kapcsolat szórosatlbátételőnek logifőibb föltalálja: a választók és a küldöttok rendszeres és minél gyakoribb találkozási». Az ilyen találkozások során a szovjetek küldöttei meghallgatják a választók észrevételeit, (bírálatát és javaslatait, fokozhatják ia tömegek aktivitását, amely legfontosabb előfeltétele annak, hogy a szovjet eredményes, jó munkát végezzen. A szovjet küldött és a választó közvetlen beszélgetései bizonyultak a leg1 alkalmasabbnak arra, hogy minden egyes dolgozóból kiváltsák az alkotó energiát, felélesszék és kifejlesszék a kezdeményezőkészséget.

,A (területi és kerületi szovjetek vég r eh aj t ó(b izottságiai n ak fontos kötelessége megszervezni a küldöttek és választóik rendszeres találkozását és e kapcsolat eredményességének ellenőrzését. A mi végr©hajtó- itoizottságuink utaslítollt'a iá helyi szovjetek küldötteit, hogy rendszeresen tartsanak beszámolóit választóik előtt. A beszámolók során a dolgozók megtudják, mit tett a helyi szovjet a mOglbizaíások teljesítése érdekében, hogyan harcol a kifliit ikor Zerkul a gyárba jött, a

komszomolisták örömmel fogadták családjukba. Az alap szervezet esti iskolára küldte, hogy tanuljon, szakképzettségét fejlessze. És Zerkul mindig túlszárnyalta a normát, takarékoskodott az anyaggal, amiért meg is jutalmazták.

Burljubajevánák mór két ifin volt, amikor a Komszomol bizottság ajánlására mint kiváló sztahanovistanőt Moszkvába küldték a könnyűipari ifjú sztahanovisták összszövetségi értekezletére. A Kamszomol-szervezet ezután továbbképző tanfolyamokra küldte Zerkult és segítségére volt, hogy jól tanuljon. Most már Zerkul tanítja a fiatalokat.

— A Komszomol megadja, ami legdrágább ifjú életünkben — az élet igazi célját és boldogságát, a barátság, elvtársiasság nagy örömét. A Komszomol töltötte meg Burlju- bajeva életét tartalommal. Késő este, amikor gyermekei már elaludtak, Zerkul előveszi könyveit és te nul. N&m akar elmaradni az élettől, a kollektíva fejlődésé!öl.

— KomsZomol is iának lenni! Nem hxl'ini, van-e a világon nagyobb boldogság! Ma, amikor Zerkult köszöntjük, kívánják neki: bizonyítsa be, hogy méltó a párt és a Komszomol bizalmára•, 'tanuljon és dolgozzon még jobban.

Ezután több hozzászólás következett, moijd Marija Aszabina kért szót.

M

1TM inden nappal újból és újból meggyőződhettünk arról, hogyan gondoskodik a párt az ifjúságról.

Csak egy példát akarok elmondani. Bizonyéra sokan ismerik Valja Ti- sinát. Nemrég érkezett hozónk a gyermekotthonból. Nem dolgozott sokáig, mert hirtelen súlyosan megbetegedett. Kommunistáink úgy bántak vele, mintha saját leányuk lenne. A pártszervezet gondoskodott gyógykezeléséről. Tapasztalt orvosokat! professzorokat hívtak hozzá. A gyár igazgatója intézkedett szanatóriumi beutalásáról és amikor felgyógyult betegségéből, üdülni küldték. Most teljesen egészségesen tért vissza. Elmondhatja: ,,A gyár megmentette életemet“.

— Olykor nőm is vesszük és?re, milyen gyorsan fejlődünk. A párt atyai gondolkodásának eredményeképpen a nemrégen még újonc kom- szomolisiókból lassan nevelők válnak — szólalt fel Ahkszandra Trnszkajovna. — Nagyon örülünk hogy Zerkult felvetlek tagjelöltnek, különösen alágy öröm, hogy még sokan vannc(k nálunk hozzá hasonlóak.

A komszomol titkár a gyár alap- szervezetének nevében megajándékozta Burljubajevát. Viharos taps közepette nyújtotta át Osztravszkij: ,,Az acélt megedziik“ című könyvét, azt a müvet, amelyből a komszomo- .lista nemzedék élni tanult és tanul. A könyv !első oldalára ezt írták: „A mi drága barátnőnknek, Zerkul Burljubajevánák. Kívánjuk neked Zerkul, hogy légy Lenin-Sztáhin nagy párt jának méltó harcosa és neveld gyermekeidet a kommunista társadalom cselekvő építőjévé“.

Képünkön Viktor Sztarsínovof, a gyár esztergályos üzemrészének fiatal főnökét látjuk az újonnan munkába álló ifjú szakmunkások között. Szfarsínov, aki néhány évvel ezelőtt szintén a 2, számú ipariskolában tanult, most meleg Szeretette! fogadja új munkatársait, köztük a jobbszélen álló Truszovot.

A SZOVJET-KÜLDÖTTEK A LAKOSSÁG ANYAGI ÉS KULTURÁLIS ELLÁTÁSÁÉRT

dőlt a választóik javaslatainak megvalósításáért. A dolgozók gyakran élnek jogos és helyes bírálattal.

Amikor a lvovi városi szovjet második ülésszaka előlit a küldöttek beszámoltak a dolgozóknak a városi szovjet munkájának eredményeiről, á városrendezés, a kulturális és gazdasági építés sikereiről, a külső kerületek dolgozói merjbírálták a városi végrehajtó-bizottságot, és egyes osztályait, mert nem fordítottak keHő figyelmet egyes városrészek lakosságának szükségleteire.

A háborút követő éveikben Lvov körül nagy iipiari üzemek létesültek. Körülöttük niiinlvásílakótelepek épültek. A városi szovjet nem fordított kellő figyelmet a munkástelepek lakóinak ellátására. Kevés

Megkezdődött

a Don vizének áláramlása a Volga—Don-csatorna Volga felé eső szakaszán

Sztálingrád. (TASZSZ.)) Megkez«iött a Volga-iDo'n csatorna Volga é eső szakaszán lévő zsilipek megtöltése a Don vizével. A hatalmas szivattyú állomások három és fél hónap alatt emelték fej a Don vizét a csatornának a Don felőli emelkedőjén. A Don vize egymásután töltötte meg a karpavkai, bereszlávkai és varvarovkai víztárolókat és elérte a vízválasztó legmagasabb pontját, amely 44 méterrel magasabb, mint a Don és 88 méterrel magasabb, minit a Volga1 szintje- Május 24-én elbontották a vízválasztón létesített .zárógátat és ekkor a Don vize megindult a csatorna Vo]ga if©lé lejtő szakaszán, a 9- zsi lip kapuja felé. Mihelyt itt is eléri a szükséges magasságot, megnyitják a zsilip kapuit és a 9- zsilip befogadnia n Don vizét. A viz ezután ■tovább halad lefelé a csatorna # szakaszán ós elíjult a Volgához.

üzem létesüli, n&m rendezték és szépítették iaz utcákat, nem biztosították a külső városrészek és a belváros közöl ti sutóbu.S'ZÖSszeköt'tetésl. A választók .jogos kifogásaiból a Szovjet küldöttek levonták a tanulságokat és a szovjet soronl©vő ülésén javaslatot 'terjesztettek elő a hibák kiküszöbölésére. A szovjet második ülésszaka azután határozatot hozott a dolgozók jogos kívánságainak teljesülésére. A küldöttek szigorú ellenőrzés alá vették a határozat végrehajtását. Az állandó bizottságok ,a,k|[iivahálózafuk segítségévéi ellenőrizték, hogyan teljesítik 'az elfogadott városrendezési tervet, hogyan gondoskodnak a külső területek lakosságának anyagi és kulturális ellátásáról. •

JONASZ, a kerületi Komszomol bizottság propagandistája lelkesen magyarázott:

— Szóval, Balisz apó, estére várjuk... Tudja a múltról beszé lünk majd, a kapitalizmus koráról és maga .. . maga . . . hogy is mondjam csak . . . maga lesz az eleven illusztráció!

Balisz apó egy pillanatra abbahagyta a sárga dohánylevelek vágását és felnézett:

— Mi az az illusztráció?

— Hát tudja, Balisz apó — ma gyarázta tovább a fiatai propagandista — az úgy van, ha könyvben leírnak valamit, mindjárt ké

et is rajzolnak mellé, hogy jóban és könnyebben megértsék . . .

— No, — dünnyögött az öreg — belőlem ugyan szép kis íllusztrd- cit lesz... De azért elmegyek!

* * *

Az olvasóterem, ahol az esti szemináriumot tartották, már 8 óra előtt megtelt. Lenin és Sztálin arcképét a falon friss'- fenyő- gallyak ölelték körül. Pár perc múlva becseszagoft Balisz apó és

kissé megilletődötten előadói asztalhoz, Jonasz mellé. Ilyen megilletődött volt akkor is, amikor Jonasz" bejelentette, hogy Balisz apó szólal fel. ^

Az öreg zavartan kereste á szavakat.

— Nem kenyerem ugyan a beszéd, de megpróbálok eleget ten ni a kívánságtoknak ... Pedig nehéz dolog, mert olyasmit kell elmondanom, amit • szeretnék kitörölni az emlékezetemből... Akkoriban, jó huszonöt esztendővel ezelőtt itt, litvánföldön nagy nyomorúságban éltünk ... Földünk kevés volt, s ez a kevés is rossz, köves, szinte megművelhetetlen . . . Az egész falu a kulákok igájában nyögött. Maritával, a feleségemmel elhatároztuk, hogy elmegyünk innen, a tengerentúlra, szerencsét próbálni... Ott sem fogadott jobb világ... A hajó fedélköze tele volt kivándorlókkal, akiket a

szükség kergetett. Mindenkiben élt a reménykedés, hogy munkához jut, de Amerika keserű csalódással szolgált... Csak ígéreteket adott, de nem munkát. Éhezve és reménytelenül ténferegtünk az utcákon. Csak alkalmi munka ju- t&tt néha-néha, ami édes kevés volt a megélhetéshez. Sok társamra emlékezem, aki éhen pusztult, én pedig ... én . . . börtönbe kerültem.

Meghökkenés ült az arcokra az öreg szavai nyomán. Balisz apó pedig folytatta:

IGEN, börtönbe kerültem, mert a sokat dicsért Amerikában a szegényembernek joga van éhenhal- ni, de nincs joga alamizsnát kérni. Számomra pedig akkor nem volt más lehetőség. Munkát nem kaptam, az éhségtől tántorogtam, koldulni kényszerültem, Ezért dugtak a rács mögé!

Jonasz vette át a s*ót:

— És, amit Balisz apó mondott, nagyon tanulságos. Nézzétek meg, elvtársak, mi lett itt, a mi szabad szovjet földünkön az Amerikában munka nélkül tengődő, börtönbe vetett emberből? Balisz apó közszeretetnek örvend, a községi szovjet küldötte, érdemes kolhozparaszt, a múlt héten ő avatta fel ú; iskolánkat, előadásokat tart és gazdag tapasztalatai átadásávl segíti a kolhoz jó munkáját. És azóta — folytatta emelt hangon —- Amerikában még súlyosabb a helyzet. A dolgozó nép élete most még kegyetlenebb, a munkanélküliek száma egyre növekszik, milliók és milliók hiába keresnek munkalehetőséget- A tőkések csak a háborúra gondolnak. Vérbeborították Koreát és fenyegetik az egész világ békéjét. De kudarcot vallanak, ártó szándékaik megtörnek a béketábor millióinak erős falán.

* *

Vége az esti szemináriumnak. Élményekkel gazdagodva oszlanak szét a hallgatók. Az utca sötétjébe tehergépkocsik lámpájának fénykévéje hasít.

MENNEK az építkezésekhez, ahol éjjel-nappal folyik a munka. A kerületben most épül a villamos vizierőmű, villany lesz a faluban! Az erdő mellett sporttelep épül, az iskola mellé pedig napközi otthon. Uj gyümölcsöst is telepítenek, épül és gazdagodik a kis litván falu.

Hangos zúgással robognak el mellettük a tehergépkocsik. Aztán, hogy halkul a zaj, Balisz apó Jonaszhoz fordul és a motor távoli duruzsolásában megszólal csendes, meleg hangja:

— Látod, fiam, — és az építkezések messze villanó fényeire mutat — ez a mi erőnk, a mi békés törekvésünk legkifejezőbb ... ejnye, hogy is mondtad csak?

Pillanatig gondolkozik az öreg, azután diadalmasan kivágja:

— Megvan! A letfkifejeaóbk —

tUusítrútiéjft! ^ , ,

.Mcij.szólal a matt

ült le az