Somogyi Néplap, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-28 / 123. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP SZERDA, 1952 MÁJUS 28. A szovjet kormány válaszjegyzéke leleplezi a nyugati imperialista kormányoknak a német egység ellen irányuló háborús politikáját és ismét javasolja: haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a német békeszerződésről s az össznémet kormány megalakításáról Moszkva, május 25. (TASZSZ) Ez év május 13 án a Szovjet­unió külügyminisztere az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország moszkvai nagykövetségé­től megkapta az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Franciaország kormányának hasonló tartalmú jegyzékét, válaszul a szovjet kor­mány április 9-i jegyzékére a né met békeszerződésről. Május 24-én a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma eljuttatta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetségé­hez a szovjet kormány válaszjegy- zékeít. Közöljük az Egyesült Államok kormánya 1952 május 13 án kell jegyzékének szövegét és a szovjet kormány 1952 május 24-í válasz­jegyzékének szövegét. Az Egyesült Államok kormányának 1952 május 13-i jegyzéke „Az Amerikai Egyesült Államok ideiglenes ügyvivője tiszteletét fe­jezi ki a Szovjetunió külügymi­niszterének és kormánya utasítá­sainak megfelelően közli a követ­kezőket: 1. Az Egyesült Államok kor mánya, válaszul a szovjet kormány április 9-i jegyzékére, a következő megjegyzéseket kívánja tenni Né­metország egységével, a szabad össznémet kormány létrehozásá­val és az e kormánnyal való béke- szerződés megkötésével kapcso latban: az Egyesült Államok kor­mányának politikája változatlanul az, hogy elérje ezeket a célokat olyan körülmények között, ame l>ek biztosítják az egységet a sza­badsággal és a békét a biztonság­gal. 2. Az Egyesült Államok kormá­nya kész tárgyalásokat kezdeni a szovjet kormánnyal ezekről a kér­désekről és ezt akkor kívánja megtenni, amint világos lesz, hogy a szovjet kormány is el akarja ke­rülni a terméketlen vitákat, ame lyek a múltban voltak. Az Egye sült Államok kormányának, az Egyesült Királyság és Franciaor­szág kormányának, valamint a szovjet kormánynak azonban elő­ször világos megállapodásra kell jutniok a tárgyalások kereteit és a megtárgyalandó alapvető problé­mákat illetően. A siker és annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hosszas huza vona, megfelelő elő készület szükséges. A szovjet kor mány április 9-i jegyzéke kevés új fényt vet arra a kérdésre, hogy a szovjet kormány véleménye sze­rint milyen eszközökkel kell bizto­sítani bármely ilyen tárgyalás si­kerét. 3. A szovjet kormány legutóbbi jegyzékében azt a feltételt szabja, hogy Németország nem csatlakoz­hat „a hatalmak ilyen, vagy olyan csoportosulásához, amely bármely békeszerető állam ellen irányul". Németország feltételezett belépé­se az Egyesült Nemzetek Szerve zetébe, természetesen, fölösleges­sé kell hogy tegye az ilyen felté­telt. Az Egyesült Államok kormá­nya semmiesetre sem fogadhat el o.yan határozatokat, amelyek meg­tiltják Németországnak, hogy olyan egyesülésre lépjen más ál lamokkal, amelyet a békeszerző­dést aláíró egyik fél önkényesen „valamely békieszerető állam el­len irányúiénak" tarthat- Az Egyesült Államok kormánya nem engedheti meg, hogy Németorszá­got megfosszák attól a szabad és egyenlő nemzeteket megillető jog­tól, hogy egyesüljön más nemze­tekkel békés célokból. Az Egye­sült Államok kormányának fel kell tennie, hogy a szovjet kor­mány sem ellenezheti Németor­szágnak azt a jogát, hogy védelmi egyezményeket kössön. 4. Az Egyesült Államok kormá­nya március 25-i jegyzékében rá­mutatott, hogy teljes mértékben támogatja azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket Nyugat-Európa szabad államai — beleértve a Né­met Szövetségi Köztársaságot — tesznek abból a célból, hogy meg­teremtsék a békés európai kö­zösséget és ezzel megvessék az alapját egy új korszaknak, amely­ben a nemzetközi kapcsolatok az együttműködésen, nem pedig a versengésen és a bizalmatlansá­gon fognak alapulni. Az Egyesült Államok kormánya üdvözli olyan európai közösség létesítését, mely­ben Németország részt fog venni. Németország meg van osztva ép- ügy, mint Európa. Ez az európai egységpolítika nem fenyegetheti a Szovjeuníó vagy valamilyen más ország érdekeit, mert ez a politi­ka a béke fenntartását szolgálja. Ezért az Egyesült Államok kor­mánya nem tér el ennek a politi­kának a támogatásától. Jobban, mint bármikor, meg van győződve arról, hogy ez a politika a béké­hez vezető valóságos utat jelenti. 5. Az Egyesült Államok kormá­nya nem felelős azért, hogy ezt az együttműködést nem sikerül an­nak jelenlegi határán túl kiterjesz­teni. Továbbra is kész őszintén és jóakarattal megvizsgálni bármely gyakorlati és konkrét javaslatot, amely a feszültség csökkentését és a fennálló szakadás megszünteté­sét szolgálja. 6. A német békeszerződést csak abban az esetben lehet kidolgozni, ha létezik majd az össznémet kor­mány, amelyet szabad választások eredményeként alakítottak meg és amelynek lehetősége van teljes szabdasággal résztvenni a szerző­dés megvitatásában. Ezért jelen­leg nem lehet tárgyalásokat foly­tatni a német békeszerződés ha­tározatairól. Az Egyesült Államok kormánya már kifejtette nézeteit a szovjet kormány néhány javasla­tával kapcsolatban, különösen a potsdami jegyzőkönyv területi ren­delkezéseinek hibás magyarázatá­val és a szovjet kormány ama szándékával kapcsolatban, amely Németországot Nyugat-Európával szemben állandó elszigeteltség ál­lapotába juttatná, kötelezve egy- úttal arra, hogy védelmét kizáró lag saját nemzeti fegyveres erőivel biztosítsa. A szovjet javaslatok azt jelentenék, hogy tartósan bilincs be vernék Németországnak azt a jogát, hogy nemzetközi egyesiilé sekhez csatlakozzék, ezek a javas latok állandó (feszültséget és bi­zonytalanságot okoznának Európa középpontjában. 7. A szabad választások útján megalakított össznémet kormány­nak magának is szabadnak kell lennie. Szükséges, hogy ilyen sza­badsággal rendelkezzék mind a békeszerződés előkészítése előtt, mind utána, a tárgyalások során. Abban a helyzetben kell lennie, hogy fenn tudja tartani valóban képviseleti jellegét, kötelezettsé­get vállalhasson, mint az újból egyesített Németország kormánya és teljes szerepet játszhasson a bé keszerződés megvitatásában. Ezért a szabdaság kérdése elválasztha­tatlan a választások kérdésétől. A szovjet kormány mindeddig nem közölte nézeteit ezzel kapcsolat ban. Az Egyesült Államok kormá­nyának különösen azt kell meg­kérdeznie, hogy a szovjet kor­mány úgy véli-e, hogy a szabad vá­lasztások útján megalakított össz­német kormány a négy hatalom el lenőrzése alatt álljon egészen a békeszerződés megkötéséig, vagy a szovjet kormány egyetért azzal, hogy az össznémet kormánynak, kormányt megillető, szükséges cselekvési szabadsággal és hatás­körrel kell rendelkeznie. 8. Az Egyesült Államok kormá­nya örömmel állapítja meg, hogy a szovjet kormány most elfogadta azt az elvet, hogy szabad válasz­tásokat kell tartani egész Német­országban. Ilyen szabad választá­sokat csak abban az esetben lehet tartani, ha ehhez Németország minden részében meglesznek a szükséges feltételek és ha ezeket a feltételeket nemcsak a szavazás napján tartják fenn, de előtte és később is. Ezért az első szükséges lépésnek ilyen feltételek biztosí­tására kell irányulnia. Máskép nem lehetséges semmilyen hala­dást elérni. Az utóbbi időben Né­metország keleti része olyan irány­ban fejlődött, amely egyre inkább eltér Németország fejlődésének alapvető útjától. Ez az egyik leg­főbb oka annak, hogy a választá sok előtt elfogulatlan vizsgálat szükséges. 9. A szovjet kormány azonban nem egyezik bele abba, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése ál­tal alakított nemzetközi bizottság ilyen vizsgálatot folytasson egész Németországban. Elutasító állás­pontját az Egyesült Nemzetek alapokmánya 107. cikkelyének magyarázatára alapítja. Ez a cík kely azonban így hangzik: „A je­len alapokmányban foglaltak sem­miben sem hatálytalanítják, vagy zárják ki azokat a rendszabályo­kat, amelyeket az ilyen rendsza bályokért felelős kormányok a má­sodik világháborúban a jelen alap­okmány bármely aláírójával had banálló valamely állam ellen a há­ború folyományaképpen foganato­sítottak vagy engedélyeztek.'' Ezek a szavak szemmelláthatóan nem akadályozzák meg az Egye­sült Nemzeteket, hogy megvizs gálja a német ügyeknek ezeket az oldalait. Ezt a magyarázatot tá mogatta túlnyomó többséggel az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése. De még ha elfogadjuk is azt a hibás magyarázatot, ame­lyet a szovjet kormány tulajdonít j az alapokmánynak, még ebben az 1 esetben sem akadályozza semmi a j négy nagyhatalmat, hogy felhasz j nálja az Egyesült Nemzetek bi zottságát azoknak a feltételeknek a meghatározásában, amelyek mel­lett meg lehet tartani a valóban szabad választásokat egész Né­metországban. Í0. A szovjet kormány ehelyett azt a megállapítást szögezi le, hogy a vizsgálat végrehajtásáért a négy megszálló hatalom által ala ki tandó bizottságot kell f elelőssé tenni. Mielőtt az Egyesült Álla­mok kormánya meggyőződhetnék arról, hogy ez a javaslat biztosítja az elfoguhatlan vizsgálatot, tudnia kell, hogy milyen volna az ilyen szerv összetétele és funkciója. A kizárólag a Németországban köz­vetlen felelősséget viselő tagokból összeállított bizottság egyidejűleg volna bíró is és érdekelt fél is An nak az időszaknak a tapasztalatai, amely alatt a négy hatalom közös ellenőrzést gyakorolt Németország felett, arról beszélnek, hogy a bi­zottság nem hozhatna hasznos ha­tározatot. Ilymódon ez jelentős mértékben elhalasztaná a válasz­tásokat. Az Egyesült Államok kor­mánya nem mehet el amellett a tény mellett, hogy a négy hatalom bizottságának megalakítását a négy hatalom Németország feletti ellenőrzésének helyreállítása felé vezető lépésként lehetne magya­rázni. Ez lépés volna hátra, ami nem felélne meg a szövetségi köz­társaságban végbemenő alkofmá nyos változásoknak. 11. Ezért az Egyesült Államok kormánya előnyben részesíti az Egyesült Nemzetek bizottságát: ez már létezik, funkcióit meghatároz­ták és késedelem nélkül működni kezdhet. Mégis, az Egyesült Álla­mok kormánya kész tanulmányoz­ni bármely lehetőséget annak lei derítésére, hogy megvannak-e a feltételek egész Németország te* rületén valóban szabad választá sok megtartására. Az Egyesült Ál­lamok kormánya, az Egyesült Ki­rályság és Franciaország kormá­nyának beleegyezésével és a Né­met Szövetségi Köztársaság kor­mányával, valamint a berlini né­met hatóságokkal folytatott ta nácskozás után ennek megfelelően a következő javaslatokat teszi: 1. Az elfogulatlan bizottságnak azonnal meg kell állapítania, hogy Németország szovjet övezetében, továbbá a Német Szövetségi Köz­társaságban, valamint Berlin min­den övezetében megvannak-e a- szabad választások megtartásához szükséges feltételek és ha nincse­nek, a Németországban felelőssé­get viselő négy hatalomnak lépé­seket kell ajánlania, amelyeket ilyen feltételek megteremtésére meg kell tenni... A négy hata lomnak biztosítania kell & szüksé­ges feltételeket, hogy ez a bi­zottság vizsgálatot folytathasson a Német Szövetségi Köztársaság­ban, a szovjet övezetben és Ber­lin minden övezetében. A három nyugati hatalom és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya már kijelentette, hogy kész ezt megtenni. 2. A négy hatalomnak erre a célra az Egyesült Nemzetek bizott­ságát kell felhasználnia, amely már létezik. Ez láthatóan a leg­gyorsabb és a leggyakorlatibb módja a cselekvésnek. 3. -Noha az Egyesült Államok kormánya határozottan előnyben részesíti a 2. pontban kifejtett el­járást, kész megvizsgálni bármely más gyakorlati és konkrét javas­latot az elfogulatlan vizsgálóbi­zottságra vonatkozólag, amelyet a szovjet kormány javasolni kíván... azzal a feltétellel, hogy ezek a ja­vaslatok elő fogják segíteni a sza­bad választások leggyorsabb meg­tartását egész Németországban. 4. Amint ennek az elfogulatlan bizottságnak a jelentése elkészül, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szov­jetunió kormányának képviselői találkozzanak, hogy megvizsgálják a jelentést abból a célból, hogy megegyezzenek: a) A szabad választások legha­marabb történő megtartásában egész Németországban, beleértve a megfelelő feltételek megterem­tését ott, ahol ez szükséges, és b) a biztosítékokról, amelyeket a négy hatalomnak keli adnia ar­ra vonatkozólag, hogy az ezeknek a szabad választásoknak eredmé nyeképpen megalakított összné­met kormány rendelkezni fog a szükséges cselekvési szabadsággal a békeszerződés életbelépése előt­ti időszakban." A szovjet kormány 1952 május 24-i jegyzéke A szovjet kormány az Egyesült latban szükségesnek tartja kije- Allamok kormányának ez év má ienteni a következőket: jus 13-án kelt jegyzékével kapcso­1. A NÉMET KÉRDÉS MEGOLDÁSÁNAK HALASZTHATAT­LANSÁGÁRÓL ÉS E KÉRDÉSNEK A NYUGATI HATALMAK ÁL­TAL JEGYZÉKVÁLTÁSSAL VALÓ HALOGATÁSÁRÓL. A szovjet kormány ez év már­cius 10 í jegyzékében javasolta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának, hogy közösen vitassák meg a né­met békeszerződés megkötésének ás az össznémet kormány megala­kításának kérdését. A szovjet kor­mány, hogy megkönnyítse és meg­gyorsítsa a német békeszerződés előkészítését, előterjesztette szer­ződéstervezetét, egyúttal kifejezte, hogy kész megvizsgálni más lehet séges javaslatokat is ebben a kér­désben. A szovjet kormány szük­ségesnek tartotta és tartja ennek a kérdésnek haladéktalan megol­dását, mert szemelőtt tartja az európai béke megerősítésének ér­dekeit és annak szükségességét, hogy teljesíteni kell a német nép jogos nemzeti követeléseit. Mivel az Egyesült Államok kormányának március 25-í válaszjegyzékében az össznémet kormány megalakításá­val kapcsolatban javasolták a né metországí általános választások megtartása feltételeinek kivizsgálá­sát, a szovjet kormány április 9-i jegyzékében elfogadta ezt a javas­latot, ragaszkodott azonban ah­hoz, hogy az említett vizsgálatot ne az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének bizottsága végezze — amelynek hatáskörébe nem tar­toznak a Németországra vonatko zó békés rendezés kérdései — ha­nem a Németországban megszállá­si funkciókat teljesítő négy hata­lom elfogulatlan bizottsága. A szov­jet kormány egyúttal másodszor is javasolta az Egyesült Államok kormányának, valamint Nagy-Bri- tannía és Franciaország kormányá nak, hogy ne halasszák tovább a német békeszerződés, valamint Né­metország egysége és az összné­met kormány megalakítása kérdé­sének megvizsgálását. Noha a szovjet kormány elfogadta az Egyesült Államok kormányának azt a javaslatát, hogy vizsgálja meg megvannak-e Németországban a szabad, általános választások meg­tartásának feltételei; noha a szov­jet kormánynak az a javaslata, hogy a négy hatalom közti megegyezés alapján nevezzenek ki bizottságot ilyen vizsgálat megtartására, biz­tosítja az említett bizottság tár­gyilagosságát és elfogulatlanságát, —- a német békeszerződés és Né­metország egyesítése kérdésének megoldását, amint az Egyesült Ál­lamok kormányának május 13-i jegyzéke tanúsítja, ismét elhalaszt­ják bizonytalan időre. Az említett jegyzékből látható, hogy az Egye­sült Államok kormánya elutasítja, hogy a négy hatalom végre min den huza-vona nélkül hozzáfogjon ezeknek a kérdéseknek a megvi­tatásához. Az Egyesült Államik kormánya ehelyett május 13-i jegy­zékében egész sor új, előzetes fel­tételt tűzött ki, amelyeket már­cius 25 í jegyzékében nem tűzött ki és amelyekről most javasolja a megállapodást jegyzékváltás foly­tatása útján, még mielőtt a köz­vetlen tárgyalásokat megkezdenék, így az Egyesült Államok kormá­nya május 13-i jegyzékében java­solja, hogy a közvetlen tárgyalá­sok megkezdése előtt állapodjanak meg „a tárgyalások kereteit és a megtárgyalandó alapvető problé mákat illetően“ és hogy folytassák a jegyzékválíást a németországi ál­talános választások teltételeit vizs­gáló bizottság összetételéről és funkcióiról. Mindezek a tények ar­ról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is ha­lasztja a német békeszerződés megkötését, valamint Németország egyesítése és az össznémet kor­mány megalakítása kérdésének megoldását. Csak ezzel lehet ma­gyarázni azt a körülményt, hogy az Egyesült Államok kormánya május 13-i jegyzékében ismét több kér­dést vetett fel az anélkül is több hónapja húzódó jegyzékváltás foly tatása érdekében, ahelyett, hogy a négy hatalom hozzáfogna a köz­vetlen tárgyalásokhoz és megkez­dené a német békeszerződés és az összes ezzel kapcsolatos kérdések közös megvizsgálását. Ebben a helyzetben mind Né­metországban, mind Németorszá­gon kívül szükségszerűen megerő­södik az a vélemény, hogy az Egyesült Államok kormánya a va­lóságban nem törekszik arra, hogy a békeszerződést megkössék és végetvessenek Németország meg­osztásának. A békeszerződés meg kötése és Németország egyesítése nélkül azonban nem lehet helyre­állítani a független és teljes jogú német államot, amely az egész né­met nép igazi akaratát fejezi ki. 2. A NYUGATI HATALMAKNAK NYUGAT-NÉMETORSZÁG GÁL KÖTÖTT KÜLÖN EGYEZMÉNYEIRŐL ÉS AZOKRÓL A KÍ­SÉRLETEKRŐL, AMELYEKKEL KI AKARNAK TÉRNI A NÉME1 BÉKESZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ELŐL. A szovjet kormány szükséges­nek tarja külön felhívni a figyel met arra, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya, Nagy-Éritannía és Franciaország kormányával együtt a folytatódó jegyzékváltással egy­idejűleg külön tárgyalásokat foly­tat Nyugat-Némeíország bonni kor­mányával az úgynevezett keret szerződés megkötéséről. A való­ságban ez a keretszerződés külön szerződés, amelyet hamisan nevez­nek keretszerződésnek a nép fél­revezetése érdekében. Ilymódon durván megsértik a potsdami egyezményt, amely a négy hata­lomra — az Egyesült Államokra, Nagy-Brítanniára, Franciaországra és a Szovjetunióra — bízta a né­met békeszerződés előkészítését. Bár a bonni kormánnyal folyta tett tárgyalások titkosak és bár a külön egyezmény teljes szövegét mindeddig nem tették közzé, a saj­tóban megjelenő adatokból már is­meretessé vált e külön szerződés tartalma. Ezekből az adatokból látható, hogy az Egyesült Államok Nagy-Brítannía és Franciaország kormánya által előkészített emlí tett külön szerződés Nyugat-Né- metországgal, egyáltalában nem tűzi ki célul az önállóság és füg­getlenség megadását Nyugat-Né- metországnak. A megszállási sta­tútum formális eltörlésével egy idejűleg ez a szerződés fenntartja a tényleges katonai megszállás

Next

/
Thumbnails
Contents