Somogyi Néplap, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-20 / 92. szám
SOMOGYI NÉPLAP VASÁRNAP, 1952 ÁPRILIS 20. A marcali építkezés dolgozol lelkes felajánlásokkal válaszoltak az áj norma Május 1-re 113 százalékról 120 százalékra fokozzák teljesítményükéi- a Szabókisipari Termelőszövetkezet dolgozói A marcali 'építkezés dolgozói lelkesen fogadták az új normaren dezésf. Az értekezleten értékes vállalásokat tettek május 1 tisz" teleiére, mellyel bebizonyították, a normák rendezésének helyességét- Az értekezleten egymásután szólaltak fel a dolgozók és elmondották véleményüket az új norma- rendezkisről. Bakter István sztahanovista kőműves a következőket mondotta felszólalásában: „Ha minden, ami kell, biztosítva van munkánkhoz, nincs anyagfennakadás, van bőven munkaterületünk és a műszaki feltételek is biztosítva vannak, akkor a csökkenést nem is vesszük -észre, nemcsak 20 fillér értékben, de még 50 fillér ‘értékben sem. Szanyi István segédmunkás felszólalásában hangozhatta: Nagyon • bevezetésére kihasználásával és minőségi munkával, hogy teljesítményét 160 százalékra emeli fel. A Giber állványozó brigád ipgadahnat tett> hogy sokkal nagyobb gondot fordítanak az anyagíakarékosságra és fejlett munkamódszereiket átadják a dolgozóknak, 175 százalékra emelik fel átlagteljesítményüket. Az értekezleten felhozták, hogy idáig nehézségek adódtak ©lő, amiatt, hogy a segédmunkások nem biztosították kellően a habarcsöt. A Níklaí segédmunkás biigád megfogadta, hogy ezután a habarcsszállítással nem lesznek nehézségek és egyben vállalást tett, hogy teljesítményét minőségi munkával 170 százalékra emeli fel. A Jádi segédmunkás brigád kérte az építésvezetőséget, hogy rendszeresen biztosítsa a megfelelő munkaterületet és na ezt me8 teszik, akkor i teljesítményüket 185 százalékra fokozzák A Sámson segédmunkás brigád' vezetője ígéretet tett, hogy vég leg megszüntetik az igazolatlan; mulasztásokat és teljesítményüket, 170 százalékról 180 százalékra emelik, A Fazekas kőműves brigád vállalta, hogy átveszi nz élenjáró munkamódszereket és azt gyílkor latban munkájuk során alkalmazzák, ezzel 125 százalékos teljesítményt érnek el. Kisbc-rsó kőmű vés brigád arra tett vállalást, hogy a betonjárdák elkészítését 3 nap pal' a kitűzött batáridő előtt befejezik. Az egyéni versenyző do gozók közül Dávid segédmunkás vállalta. hogy a munkaidő teljes kihasználásával 150 százalékra eme li teljesítményét. Több szakmunkás és segédmunkás tett szocialista vállalást május 1-re Ezeknek a vállalásoknak teljé- $3,lése ,ehetővé teszi, hogy a vállalat dolgozói második negyedéves tervüket is jelentősen túl tudják teljesíteni. Ehhez szükséges, hogy szélesebb körben alkalmazzák az élenjáró szovjet módszereket, a szthanov'isták adják &\\ munkamódszereiket a gyengébb teljesítményű dolgozóknak. Az új normaren dezés még inkább lendítő]« lesz a termelésnek, ebhez szükséges, hogy megszilárdítsák a munkafegyelmet, használják ki a munkaidő minden percét és alkalmazzák a beadott újításokat, észs^zerűsíjé- seket. A marcali építkezés dolgozói uj vállalásokkal fogadták kormányzatunk Új rendelkezését- Tudatában vannak, hogy egyre jobban fej lődik az építőipar, a Szovjetunió állandó támogatásával' egyre több gépet állítanak a termelésbe, újabb és újabb módszereket alkalmaznak, mellyel termelésüket többszörössé tudják emelni, tudják, hogy az új technika helyébe új, nem a régi, elavult normák szükségesek. A Szabókisipai Termelőszövetkezet dolgozói lelkes munkájukkal készülnek 'május 1 méltó megünneplésére. Tóth János a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepére vállalta, hogy március havi 146 százalékos átlagteljesítményét 5 százalékkal emeli. Üzv. Tótih JánoSné felajánlásában vállalta,, hogy március .hóban elért 99 százalékánál szemben április hó folyamján 110 százalékot fog elérni és ?mellett segíti Csongrádi Irént, hogy a teljesítménye ununk is 100 százalék fölötti legyen. Az előbbiekhez hasonlóan szop felajánlást tett Kupi Györgyné is. aki 100 százalékos átlagteljesítményére 10 százalékos emelést vállail Fokozottabb munkával, a munka jóba, megszervezésével készülnek a nagy ünnepre a vállalat többi dolgozói is. Pintér Lajos arra tett felajánlást, hogy május 1-re 138 százalékos eredményét 145 százalék föíé emeli. Pintér Géza 145 százalékos eddigi átlagúnak 150 százalék fölé való emelését vállalta. A Sziabókisiipari Termelőszövetkezet dolgozóinak vállalása azt a célt szobaija, hogy a dolgozó népünknek megnövekedett! igényeit a ruházat terén is megfelelően ki tudjuk elégi leni. E feladat megvalósítását segíti elő Fekete József vállalása is amely szerint Fekete József teljesítményét május 1 tiszteletére 113 százalékról 120 százalékra emelj. Az egész üzem dolgozói vállallak, hogy az üzem március havi 113 százalékos átlagát május 1-re 120 százalékra emelik. A vállalat dolgozói vállalták, hegy az üzemen belül a verseny nem lesz kampányszerű és május 1 után is még jobb eredmények elérésére törekednek. A Szabókisipari Termelőszövetkezet dolgozóinak e vállalása döntően -szocializmusunk építéséi segíli elő és ötéves tervünk mielőbbi megvalósításához járul hozzá. helyesliek tartom az új normaremlezést Különösen helyes, hogy a segédmunkások normáját rendezték. A dolgozók értékes vállalásokat lettek a nyolcadik szabad május 1 tiszteletére. A vállalás megkönnyítése érdekében az építés- vezetőség munkalapokat készített melyben feltüntette, hogy május 1-ig mit kell elvégezni a műszaki rajz szerintA Zsohár kőműves brigád vállalta, hogy-a 13 napra előirányzott homlokzati Vakolási munkát határidő előlit 4 nappal befejezi. A V. dal sztahanovista kőműves brigád vállalta, bogy a vakolási munkát április 30 helyett 25-re 100 százalékos minőségi munkával befejezi. Szép vállalást tett a Surugli kőműves-brigád is, amely szerint a műit hónapban e.- ért 137 százalékos átlagukat május 1 tiszteletére 145 százalékra emelik fel, a selejt 1 százalékra való csökkentésével. A továbbiakban még vállalták, hogy a munkafegyelem terén 100 százalékos eredményt érnek el. Az Épitő segédmunkás brigád a munkafegyelem megszilárdításával és a minőségi követelmények betartásával 180 százalékra, fokozza teljesítményét. A Kélhelyi segédmunkás brigád vállalta a munkaidő teljes A Cseri-úti Tejüzem dolgozói felajánlást tettek május 1-re Á Cseri úti Tejüzem dolgozói május 1-re fett felajánlásaik után mosjf lelkesen készülnek azok teljesítésiére. Varga István, Keceli János, Jüngling István ,e nagy nap tiszteletére 5 százalékos szén- megtakarítást ajánlottak fel. Az eddigi eredmények alapján a pénzbeli megtakarítás 'értéke 520 forint. Vágó Tibor, Tarnóozái Károly és Kovács György szerelők felajánlották, hogy az export vaj gyártási kötelezettségüknek még iobban elget tudjanak tenni, egy kis köpülőt szerelnek be az üzembe. Vállalásuknak eleget téve, a köpülőt már be is szerelték, Jelentős megtakarítást eredményez Szabó József felajánlása. amely szerint az érkezett csomagoló anyagokat újból felhasználja. Szűcs Lajos és Straub János 3 nemzetközi mnkás.mozgalom nagy ünnepére felajánlották, hogy részt vesznek a tisztasági versenyben és az egész Szemet átmeszelík. Kovács Iíi,ván tűrópréses félszáSzines dioptriás napvédő szemüvege! árusít az OFOTÉRT BOLT Budapesten és az ország minden részén. 38. sz. bolt Kaposvár Fö-u. 8. za'Jikos túrószár az: -nyag-eim,elést vállal május 1 tiszteletére. Deák Sándor, a Somogymegye Tejipari Egyesülés főkönyvelője, május 1 tiszteletére vállaltai hogy a számviteli dolgozók számviteli felkészültségét olyképpen fokozzál Fogy naponta a munkaidő után 1 órás előadást tart, amelynek időtartama előreláthatólag két hónapig fog elhúzódni. <[ Deák Sándor előadásában az ipari r számlakeret .számlacsoportonkénti j beosztáslát, ‘azoknak kapcsolódásút a többi számlacsoportokhoz és magának a könyvelésnek viszonyú ( lását a pénzügyi és termelési t©rv-i hez fogja kifejezni. Deák elvtárs ezzel azjr a célt akar-' elérni, hogy mi; den egyes számviteli dolgozó tisztában legyen a ferv és az a<b mínisztrációs adatok összhangba hozásával. Ezúton akarja minden egyes számviteli dolgozónak egyé-i ni munkáját, egyéni teljesítményét] feljavítani, a munka minőségét magasabb éri ékre emelni. Fegyverszüneti tárgyalások Az Uj Kína hírügynökség tudósítója jelenei: A koreai fegyverszüneti tárgyalások napirendjének 3. pontjáró! tanácskozó albizottság pénteki ülésén az amerikaiak ismét kijelentették, hogy nincs újabb javaslatuk. Ezért az ülés ezúttal is eredménytelen maradtA két fél képviselői egyidejűleg megállapodtak abban, hogy a 4. napirendi ponttal foglalkozó vezérkari tisztek április 19-én újból megkezdik a tanácskozásaikat. Wanda Wa'dlewska Szfálin-díjas: A GYERMEK NEVÉBEN Részletek a Szfálin-dújas írónőnek a Trybuna Litdu 1952 április 7-i számában megjelent írásából. J^égyá’j.es. amnyhajú, kéksze- mü rózsásarcú kisfiú volt. tár két napja tartott fl repülőtá- nsdás. Szakadatlanul, százával ’ üllőit a bomba a kis város ut- •ú'ra. Szakadatlanul hallatszott a égi'.lőgépek zúgása, a föld mindun- Idn felnyögött a vészes robbgná- któl. A légelhárító ütegek lövető kei fül hasogató ^üvöltéssel s ragadták kfirésztül-kasul a levegőt. S gíjszerre felsóhajtott g kisfiú, ménen, fájdalmasan, ahogyan csaj; a e'nőitek tudnak sóhajtani. Aztán nir.it a felnőttek, komolyan, meg- • iollan így szólt: Oh, csal; már egyszer ránk- izekadm egg bomba, hogy vége enne ennek a rettenetes hinnék, vgy már ne kellene tovább... Rí long nehéz elképzelni, hogyan \ mit kellett átélnie ennek •/ ncgy- r.v fiúcskának, hogy ártatlan ajkát h;<n súlyos szervük hagyják el. Adtain, halóit gyermekeket, olya- '•■■■ha 1 akiket a bomba tépett da- ‘ b úira, meg olyanokat is, akiknek < jót gyilkos kezek a házak szegtet- iii cn loccsantották szét — de azt list cm mindezeknél sokkal bor-al- n .bt* volt az, amit ez a négyéves, AKinyhajú kisfiú mondóit. Ez is negyvenkettőben történt: — így asszonyt láttam, karján tízhó- mpns kislány-latjával. J\[a Szomjjácska, énekelj valamit szépen a kommnngyir- iak. El sem hiszik, irályén muziká- is ez a kislány. Beszélni még n"m ud, de már néhány nótát énekel. Az apró, kövér kezecskék tapsra •erődnek, mintha az éneket késví- ené elő. A pufók babaarc mosolyog. -*iciuy száját mulatságos kis or- mmnyá csücsöríti! össze. Ugyan nit énekelhet egy tízhónapos kis- i íny? légy szer re megdermedek. Ujjaim neg; emberednek. Ez nem éneik. A régiség azt utánozza, amit az dobi időben a leggyakrabban hall, íz apró kis száj, a mulatságos csöpp inmdnjf ügyesen modulálja a hangot éleihívcn utánozza — ai légoltalmi ziréna üvöltését. Egyszerre visszatér egy régebbi •miék — « feldúlt, a lángokban dió Varsó képe. A rádió naponta öbbS'zör is megismétli a kérdést, : szpíkerek hangja makacsul retteg: ■— Tudja-e valaki, látta-e valaki, tova mentek, hova lettek a vak •yermekek lomberdőit men helyéről llünt világtalan gyermekek? S a világtalan gyermekek, egymás :ezét fogva mennek, mendegélnek smer ellen irányba, a bombák rohanása, a repülőgépek zúgásia és a éppuskák kattogása között. Sötét- égbe burkolt szeimmcl, tanácstafa- ul mendegélnek, bolyong anak a cmbadőlt mßnhely világtalan gijßr- wklakói. .. Mennek s nem tudják tifogni, nem tudják megérteni a háborús napok borzalmas sötétségét .. , fJ1eljes: szívből lehet részvétet érezni a felnőitek balsorsa iránt, lehet ökölbeszoruló kezekkel haragig gerjedni balsorsuk és sérelmeik miatt, de hogyan felelhessen meg az ember, ezeknek a legkisebbeknek, n legvédtelenebbeknek balsorsára és sérelmeire, akik arra születtek, hogy boldogságot adjanak s minden mozdulatukból, minden mosolyukból boldogság árad? Boldogságra születtek s az a sorsuk, hogy gyCrmekszemükkel belenézzenek a háború borzalmas. vadállati arcába ■ . . Ha meg megnyugtatnánk m ágiit:- h t azzal, hogy mindez volt ugyan, de csak volt és elmúlt, mint a lidércnyomás. De sajnos — nem így van. Ma ezt sehol, senkinek nincs joga elmondani. Meri igaz — Voro- nyezsee, P oft a vár a, Varsóra ma már nem hull a bomba, az ottani gyerekek, a mi gyerekeim]; nyugodtan élnek ős játszadoznak. De melyik gyerek a „mienk‘‘ és melyik „nem a mienk?“ Prágában megismerkedtem egy vietnami asszonnyal. Együtt ülünk a szálloda halijában, s mikor egy pillanatra el kellelt mennie•, megkért, hogy vigyázzak a kislányára. Láttatok valaha vietnami kislányt? Ha nem láttatok, nagyon nehezen tudnátok elképzelni, hogy milyen. Miniatűr, törékeny kis portéka, tah.n felakkora leihet, mint a mi gyerekeink, ugyanabban a korban. Szinte el sem hinné az ember, hogy egy ilyen csöppség, aki alig nagyobb egy játékbabánál, már lud\ járni. — A mi gyerekeink mind ilyenek — magyarázza a miniatűr asszonyka, aki virághoz és pillangóhoz hasonlít. De az én torkomat egyszerre olyan indulat és meghatottság szorítja össze, hogy egy szót sem búrok szólni. Mert hiszen tudom, hogyan pusztulnál: a gyermekek Vietnamban. Tudom? Dehogyis tudom. Nem tudom. Merf azt nem lohet tudni, cist el sem lehet képzelni. .,1947 január 26-án egy francia osztag megtámadta a Hanoi közelében fekvő Nchat-Tan falucskát. A katonák elfoglak öt gyermeket, akik már nem tudtak elbújni, kivitték őket az udvarira, leöntöttélc benzinnel és élő fáklyát csináltak belőlük.“ „1948 augusztus 26-án, a vasinn- tartománybdi Lanke községben a katonák szuronyukkal felhasították négy gyermek hasát, kettőt a fűzbe dobtak s ötöt a kerítésre akasztottak.“ „1949 november 15-én a francia hordák több mint száz ksioantrungi gyermeket dobtak a folyóba.“ „1950 szeptember 26-án .. em, elég volt. Elég volt ebből a rettenetes, véres litániából. Borzalmas elképzelni, hogy Vietnamban napról-napra így pusziidnak a gyermekek, akik olyanok, mint a virág, « pillangó meg a napsugar, s akik boldogságra és másak boldogítására születtek. A vietnami gyermekek ... De vaj jón csal; a vietnamiak? . . . Csaknen két év óta, naponta rettenetes halállal pusztulnak a kedves, bújó: koreai gyermekek . . . Olvastam égi riportot egy lengyel gyermekmen helyiről, amelyben kétszáz megmen telt koreai árvát helyeztek el. Olvas iáim, hogy éjszakánként többször is fel rettennek s milyen velőt- rázóan jaj ve sző A’ élnék. Nem tudnálj elaludni, mert reszketnek a félelem tői. Felrémlik emlékezetükben az c szörnyű idő, mikor bomba- és go lyózápoüban menekültek az égő fal vakból, hogy elrejtőzzenek az égi Phenjanban. Még most is- ilyen emlékek kísérlik álmaikban, mikor már gondos, szerelő szívű emberei között vannak. Még most is lángokban álló Koreáról, sizemükláttárci halódra kínzott szüléikről és testvéreikről álmodoznak. jogszerű, szűkszavú, kemény ez a jelentés, amit a nem zetközi nőbizottság küldött, amelt, azért ment Koreába, hogy megállapítsa, milyen gonosztelteket követtek el ott az amerikai és liszinma nista katonák. De ez az egyszerű szófukar jelentés olyan képeket tát elénk, amelyekhez foghatókat Dán te „Poklában‘‘ is hiába keresnénk Gyermekek, akiket bekergetnek c barlangokba s ott füsttel megfojt- jóik! Gyermekek, akiket élű fáklya kén! égetnek el. Gyermekek, akiknek levágták a nyelvét, kitépték c kezet. Gyermekek, akiket valóbar embertelen gyűlölettel gyilkoltál halomra. Felnőit emberek, hatalmas, erői fegyveres- katonák, apró gyermeke, két, védtelen, ártatlan teremtésekéi szuikállak keresztül szuronyukkal dobállak a tűzbe és fojtottak a folyókba. Emberek tették ezt, olyan emberek, akiknek talán szintén vannak gyermekeik. Nehéz ilyesmire gondolni. A: ember ösztönszerüen védekezik a: ilyen képek ellen. De nem lehet neu beszélni, nem lehet nem gondolni rájuk, ha az ember nem akar epg táborba perülni azokkal, akik ezeket c( gyilkosságokat, ezeket a go- nosztetteket elkövetik. Jfyenis beszélni kell róluk mindaddig, amíg a világon minden anya meg nem érti, hogij minden pusztuló gyermek, — bárhol éljen és bárhogyan hívják is — az ő gyermeke, s hogy ugyanolyan sors érheti az ő gyermekét is. Minden szuronnyal felnyársalt, tűz bedob ott, elevenen elégetett, vízbefoj- toft gyermek az ő gyermeke, meD az ő gyermekét is éppen így fel- nyársialhatják, elevenen megégethetik. Beszélni kell erről mindaddig, amíg a világán meg nem érti, hogi, — amíg a felnőtteknek nem lesz elég eszük, akaratuk éis erejük ahhoz, hogy a háborúnak ellenszegüljenek — addig a világon egyetlen gyermekről sem lehet elmondani, hogy biztonságban van.
