Somogyi Néplap, 1951. december (8. évfolyam, 280-301. szám)

1951-12-20 / 296. szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1951 december 20,

Kemény harcot folytatott az ellenséggel Péterhida község öntudatos dolgozó parasztsága és nem hagyta, hogy eltereljék a helyes útról

ét éve körül. annak az időnek, amikor első levelemben üdvözöli cm Péterhida község kom' munistávnak szemináriumát és felhívással fordultam a szeminárium valamennyi résztvevőjéhez, hogy tegyék magúkévá a Magyar Dolgozók Pártja falusi politikáját és alakítsák meg a termelőszövetkezeti csoportot saját gyermekeik boldoguld sár a.

Uj dologivolt ez abban az időben de mégis, akadtak néhányon, akik elszánták magsat a nagy lépésre Meglehetősen merésznek kell nevez, ni ezeket a becsületes dolgozókat, ment az ellenség nem aludt abban az időben sem Péterhidán. Folyt az afféle kulálrsusmus és egyéb ellenséges propaganda, melynek minden törekvése az volt, hogy a születendő szövetkezeti csoportéit még szülőanyja méhében elpusztítsák. Nem sikerüli. Megszületett.

1959 egyik borongús téli napján, egy hűvös februári napon, a Vörös Hadsereg napiján öl parasztcsalád megalakította a falu első szocialista szektorát: a ,,Dolgozó nép Alkotmánya“ le ríme lősz ö-v el kezeli csoportot. Az újszülött csoport, kora gyermeknapjait súlyos harcok között élte át, de így még jobban megedződött. Ha kellett, ökleink kemény súlyúval is megvédi ük. Egy családot mégis megingatott a katasztrófa. Négy csalfád maradt.

számban kevesebb, de a viharok által megedzett tagság mégis megtalálta a további helyes útat. A ,,Dolgozó nép Alkotmánya,. tszcs tagsága kicsi, de mégis igen erős bástyája a drága szocialista haza építésének. Orbán bácsi, a tagság által nagy szeretetnek örvendő Kálecz Orbán elvtár' sunk jó vágányra vezette a csoportot és most már büszkén számolnak be arról, hogy túlteljesítették az előírt beszolgáltatást, ruhát és lábbelit is tudtak venni nm' guknstk, nélkülözniük sem kell semmiben, mégis 46 darab hízósertés került a hizlalójukba.

,,Irogy szemekkel nesznek is ám a pis csoportra azok, akik nem

szeretik a mi nagy Pártunkat és elkövetnek mindent- hogy annak rendjét megzavar jók.“ — írja meg- nem plkuvást kifejező hangon a falu párttitkára. Továbbá azt írja: ,.Hiába az ellenség minden acsarko- dása, imi napról-napra erősödünk“boldogságtól sugárzó szavak ezek, az egyszerű paraszt' asszony szívből fakadt és örömteli szavai, melyeket katona fiának írt.

Az erősödés kézzelfogható ténye, hogy ebben az évben ,11 család határozta el magát Péterhidán, hogy ők is megpróbálnak meggyőződni a társns gazdálkodás elő' nyeiröl. Megalakították a ,.Kossuth“ 1 típusa tszcs-t. Itt győződnek meg arról a nagy segítségről, melyet szeretett Pártunk és kormányzatunk b'zlo\sít a szocialista termelés megvalósítót számára. Az új gazdasági évet a Uh típusú „Dolgozó nép Alkotmánya“ és az I. típusú „Kossuth“ tszcs már a táblásművelés előnyeit élvezve kezdte meg.

péterhida község dolgozó pa~ rasztjai nyitott szemekkel figyelik az eseményeket és látják, hogy akik a Párt útmutatásait követik és a Párt által kijelölt úton haladnak, azokat sohaseun érheti csalódás, A Párt ott van mellettük, látja minden ügyüke{-bajukut» életerőt önt beléjük. Ezért erősödnek és izmosodnak nap, mint nap az ellenség elleni harc leghevesebb idejében.

Látják is mindannyian a péter- hidalak és úgy gondolom', hctmnro' sq:í tömeges követői lesznek az úttörők példájának.

Nyílt levél Péterhida község dolgozó parasztjaihoz

„Minden kezdet nehéz“, de a szívósság, a kitartó akaraterő, a haza és a Párt szer életének 4 önzetlen megnyilvánulása erősíti mindazokat a dolgozó társaitokat, akik megtalálták boldogulásuknak egyetlen és helyes útját. Övéké a jövő, s a harc amelyet folytatnak és a nehézségek elleni küzdelem, amelyet most folytatnak, nem lesz hiábavaló.

A Párt szava szent, a Párt akarata a dolgozók és családjaiknak boldog jövőjét tükrözi. Ezt. látni kejl mindazoknak, akik az amerikai imperializmus vérszopó hiénájának szomszédságában élnek.

Jugoszlávia dolgozó parasztjai megretteniő kitssékmányolás és nyomor áldozatai, a mi dolgozó parasztjaink életét az egyre szépülő és épülő szocialista jövő perspektíváinak fényszórói világítják, nyu- godlítm élhetnek a boldog családi körben.

Korea népeinek felmérhetetlen szenvedése szintén an USA imperialisták tökevágyának terméke. Ezt látnia kell minden józanul gondolkodó dolgozónak, s ez ellen harcolnia kell minden becsületes, hazáját és népét szerelő parüsziivak is.

Mik , most a mi elengedhetetlen feladataink?

Pártunk és kormányunk termeléssel kapcsolat ois hat ár ozat ama k :i\öl>en való maradéktalan teljesítése éis tit kelje sitevre.

A be szolgáltatási kötelezettség

teljesítésében való élen járás, Terme- löszövei kezeli mozgalmunk állandó és szakadatlan erősítése. Pillanatig sem szűnő harc azok ellen, akik a háborús uszítok szekértolói és azok cinkosai.

Kíméletlen harcot folytatni a lézcs mozgalom ellenségeivel szemben és azokat kegyelem nélkül leleplezni és ártalmatlanná lenni.

Ha ezeket figyelembe veszitek, a konkrét és legelsőbb rendű reálok háruló feladat: lépjetek be a már meglévő termelőszövetkezeti csoportok valamelyikébe.

Tszcs tagnak lenni igen nagy megtiszteltetés és a béke táborának erősítése.

Üdvözöl benneteket:

Bondar Ferenc levelező

JZ.mfafiáfi 76emilua,

A TRAKTOROS LÁNY

£ Sup pán Herminát 17 éves kordban az EsXterházy hercegség népnyúzó botosispánjai haj szólták. A nyári nehéz munka után a nagykereskedőik, kupecek, kulá kok szolgája volt, hegy öreg szüleinek és kis testvéreinek egész évi kenyerét biztosiítcmi tudja.

Hermám tanulni szeretett volna, gépen dolgozni, nem lehetett a: úr[ rend félt, hogy az egyszerű emberiek felvilágosodnak és odaütnek az asztalra, hogy elég■ Mindent elkövettek azért, hogy korhadt rendszerüket ideig, óráig fenn tud ják tartani.

Zsuppán Hermina sírva, ökölbe' szorított kézzel harcolt, szenvedett néhány pengőért.

Eljött a felszabadulás napja. Földet kaptytk, büszkén ! indult munkába saját földjükön. Felsza badnlás után is jó ideig dolgozott még másoknak a meyélhetemhez szükséges anyagiakért. Cseléd volt Forró Púi kidáknál, mert a föld nem teremtette meg a nagy család kenyerét.

M a Zsuppán Hermina, az egykori szolga, a gépek ura lett, traktoros. Pártunk gondoskodása adta meg ezt a lehetőséget. Hermina érezte, hogy munkája össze függ a parasztság életszínvonalának emelkedésével a munkása paraszt szövetség megerősítésiével. Biztos lépéssel, komoly elszánt akarattal indult az első munkára. A kezdet nehézségeit leküzdve mind nagyobb eredmények születtek.

Ötéves tervünk és a békeharc kitűnő katonája lett. A gépállomás pártszervezete mindenben segítséget nyújt Zsuppán elv társnőnek. A jutalom nem maradt el: tanulhatott. Már két ízt ben volt szaktanfolyamon, ahol elsajátítatta a traklarve. zetés, a helyes szántás, minden falafmunkák esinját-binját.

Nagyot változott az élete. A múltban pihenésre gondolni sem mert.

most erre is meg van a lehetőség. Nem fáj mán a feje, hegy miből »egyen ruhát, cipőt, jut Hermina fizetéséből szüleinek is- Bátran néz a jövőbe.

Pusztakovácsi gépállomás kiváló traktorosa ma boldog ember. ,Munkáját az öröm, a lelkesedés kíséri. Napközben keményen fogja meg a munkál, példát mutat. /I műszak letelte után szórakozhat, tanulhat, pihenhet. Mint kiváló munkás jutalmazást, is kapott. A múltban hajnali négy órától este 1 l'ig dolgozott, pár pengőt kapott egy hónapra, most nyolc órai be- csületes munkájáért egy hónap alatt a cséplések idején 800 forinton felül keresett.

Kiváló eredményt ért el az őszi terv teljesítésében. Másfél hónappal később kezdte a munkát, mint a többi traktoros és már 118 százalékot teljesített. Az titolsó 10 napban 500 forintot keresett. Nem nagy a titfia eredményének. Műszak letelte után első dolga,, a ,,Mukit“ — így nctezi gépét — letisztít ja az esetleges ldsebb hibákat kijavítja, hogy a következő műszak alkalmával ne legyen gond a gép átvizsgálására Előre gondoskodik a következő területekről, amelyen dolgozni fog.

Wanuár 1-cvel traktoros iskola indul, hmm a nők mind na' gyobb számban jelentkezhetnek. Az ingyenes tanulás és az ellátás mellett még 300 forint havi fizetést is kapnak az iskola időtartama alatt és ha megálltát: a próbát, megvan adva a lehetőség, hogy Zsuppán Herminához hasonlóvá váljanak: a szocializmusért vívott harc méltó katonáivá.

Zsuppán Hermina jó munkájánál hálálja meg Pártunknak, Rákosi ás Sztálin elvlársnak, amit kapott, becsületes munkát, érte becsületes bért, szabadságot, jólétet, mSgbe- sülést.

SZTÁLIN

és I amikor meglátta az úton Vincié Sitarhi édesapját, Dolcea SitariuL

ELVTÁRS ARCKÉPE

cA szóbanlévő

arcképeit Teleariman egyik falucskájában láttam, az OH-menfi Slo- bozict-Mamüri kollektív gazdaság irodájában. Őszülő hajú férfit ábrázol, kemény arcvonásokkal merész arckifejezéssel; a mélytekln- tetií szemekben szelídség éis gyöngéd Cmberszeretet tükröződik.

— Tulajdonképpen miért helyezték a falra Sztálin elvtárs arcképét? — kérdeztem.

A parasztok úgy néztek fel Sztálin elvtársira, mint aki a legközelebb áll szívükhöz.

— Számunkra igen sokat jelent ez az arckép — mondta sokatmondóéin az egyik paraszt.

Körbevettek és sorjában elmondták, hogy mit is jelent számukra valójában Sztálin elvlárs arcképe.

* * *

16a Turnu Magurele

felöl felfelé utazol az Olt mentén agyagos partok lejtőin egész sor falut találsz.

.43 öregek mesélik, hogy a régmúlt időkben szegénység tanyázott ezeken a tájakon és in éhínség tizedelte a parasztokat. Török sn nyargalta, bojár nyomorgalia erre a román népet.

1907 tavaszán, amikor Mold óvóból Mutcniába is átcsapott a pa- raS'ztlázadások bosszúálló tüze, Slo- ibozia-Mandra parasztjai is megmozdultak. Elsőnek az öreg Dachrn. majd Voicu Sitariu édesapja határozta el, hogy csatlakozik a felkelőkhöz. A két öreg példáját csakhamar követte a falu apraja, nagy- ja. A földesúr intézője mßgneszelte a közelgő vihart és hátrahagyva feleségét és gyermekeit, kereket oldott. .4 parasztok vasvillát, fejszét, husángot ragadtak és betörték a bojár portájának kapuját, majd keresni kezdték az uraságot és az intézőt, hogy ítélkezzenek. Amikor látták, hogy későn érkeztek, felgyújtották az egész tanyát. Hadd vesszen — gondolták — a földesúri hatalomnak még az emléke is.

Nemsokára megérkeztek a faluba a katonák és a bojár ismét kimutatta fuga fehérét. Lesibeállt az

etmfk falusi ház ablaka miinőtt, s

egyszerűen agyonlőtte. Ördögi neveléssel ment el a Iialvlt melleitcA kizsákmányolás

igája ismét nagy súlyként nehezedett a parasztokra. S így teltek a: ével:, évtizedek. Vájjon mikor iil már a felszabadulás órája? Mikor léphet Slobozia-Mandre dolgozó parasztsága is a világosság és a boldogság felé vezető útra?

És lám, egyszer mégis csal: elérkezett a nagy nap: kelet felöl megjöttek a felszabadító seregek! Fergetegként nyomultak előre a Duna mentén. A tankok páncélza- ’án ülő szovjet katonák barátságosan mosolyogtak az integető embered:, cisszomyok és gyermekek 'felé, s folytatták útjukat napnyugatnak.

„Za Sztálinéi!“ Sztálinért! — ez a felirat ékeskedett a szovjet páncélosokon.

S a páncélom!: nyomában végeié! hatatlan sorokban vonultak el a szovjet gyalogos kai ónál:- Poros, nupszí'lta egyenruhájukban, fárad: hatatlanul meneteltek, szemükben a megingathatatlan győztes hősök bátorsága csillogott.

— Hová mentek? — kérdezték tőlük az emberek.

— Berlinibe! — hangzott az egyöntetű válasz. A lelkes katonadalokba szőve vidáman, bizakodóan c&ndült Sztálin elvtárs neve — annak az embernek a neve, aki minden gondolatával és szívének minden dobbanásával ott volt köztük, a harcosok között.

„Sztálin! Sztálin!"

— visszhangozták az Olt-menti mezők is. Slobozia-Maiidra parasztjai csakhamar kezdték megérteni, hogy valahonnan a nagy messzeségből, a Kremlből, Sztálin elviárs vezeti ezeket az elszánt harcosokat a győzelem felé. Sztálin elvtárs akarata szállta : PETRU DUMITRIU

Indítolla fel a román népei is az dnyomás alól. Neki köszönhetik, hogy a szabadság után sóvárgő vágyuk teljesült végre.

S hamarosan hazaérkeztek azok az emberek, akilc a Szovjetunióban voltak hadifogságban. Es sorjában beszámoltak d tapasztalataikról: a kolhozok gazdaságúról, ,az óriási iizemkeröl és a szovjet emberek határtalan szenei étéről Sztálin elvlárs iránt, aki Lenin mellett sok-S-ok évvel ezelőtt kezdte meg a szocializmus országának építését, s aki lé- pésröl-lépésre, fáradságot nem ismerve, éberen őrködve vezeti a szovjet népet egyre újabb és újabb győzelmek felé.

cAl elsőkkel

fért vissza ott-honába Flora Moran is, aki ma már az „1907“ kollektiv gazdaság egyik legszorgalmasabb tagja. Hazaérkezése után mindenkinek elmondotta, miképpen mentette meg őt a biztos haláltól a szovjet ápolónők szerető gondoskodása- Mikor a kolhozokra terelődött a szó, valamennyien, akik szovjet hadifogságbem voltak, azt mondogatták:

— Bárcsak tudnánk* mi is olyan nagy gazdaságot létrehozni...

Az óhajjal azonban nem érték be: harcba indultak! S a városi munkások, a kommunistákkal az élén, a falu segítségéire siettek. Elbeszélgettek a falusi embereikkel, s szavuk nyomán egyre mélyebb gyökereket eresztett a Párt tanítása a parasztság somiban is.

— Kemény szavak- Hasonló szavakat hallottam az 1907-es zendülés idején is — állapította meg az öreg Kirmis.

i'ÍLehéz volt a harc.

A kulákok mindent elkövettek, hogy gátat vessenek a fejlődésnek: ravasz,kodiak, uszítottak és rémhíreket terjesztettek.

— Vigyázz magadra, Voicu Sitariu! VigyázzI — fenyegette a pap;

fióka az 1907-es felkelés hősének fiát. Voicu Sitariiu és a hozzá hasonló parasztok azonban szorosabbra zárták soraikat, s a Párt vezetésével a múlt cvbm végül is ők kerültek ki a harcból győztesen: Slo- bo’zia-Mandra faluban megalakult a kollektív gazdaság!

Aki ma utazik felfelé az Olt mentén, már Uda-Clocoici’ici'jnál szemébe tűnnek az „1907“ kollektív gazdaság épületei. Az újonnan épült istállóban 60 tehén telel. A gazdasági udvar körül 71 hektáron őszibúza zöldéi, 12 hektáron őisziárpát' vetettek- Az Olt partjásn 11 hektáron konyhakertészetet létesítettek.

— Amikor felvetődött az istálló építésének a gondolatin, megkezdődött sorainkban a- viszálykodás — mondotta Voicu Sitariu. — Akadtak, akik semmiképpen sem akartak megválni haszonállataiktól, különösen az öregek, mint például Kirmis apó.

Filip elvtárs, a párttitkár, felkereste ezeket az embereket és hosszan elbeszélgetett velük. Tanulmányozni kezdték a Bolsevik Párt történetét, Sztálin elvtárs műveit és nagy tanulságokat vontak le belőle. S egy őszi napon már önként, egymásután vezették igásálla- taikat a kollektív gazdaság udvarába, holott az istálló akkor még el sem készült teljesencA kollektív

gazdaság irodájában lámpafény mellett folyt az élénk ’beszélgetés Marin Óniaa brigádwezető hallgatag, csendes természetű ember, most azonban kedvet kapott a beszédre Sitariu felé fordult:

— Az ősziárpa, már akkorára nőtt! — s kezével mutatta a magasságot. Pillantása az arcképre esett, s mintha csak Sztálin elvtársinál: mondotta volna:

— Ilgen magas . . ■ igen . . . Mert traktorral szántottunk már és 25 centiméter mélységű barázdákat húz- tmki

Mosolygott. S mintha vele együtt mosolygott volna Sztálin elvtárs is>.

Bez.sa Flórica a legszorgalmasabb asszonyok egyike- Nemrégiben kimeszelte az irodát és kezdeményezésére rendet teremtetlek a gazdasági udvarban. Amikor Sztálin elv- társ arcképére cselt pillantása, mintha hajnali harmaton át csillogott volna a szeme.

— Küldtem én is ajándékot Sztálin elvtársnak 70. születésnapjára. Kézimunkáimból válogattam ki a féltve őrzőit, legkedvesebb darabokat: az esőst szálakkal hímzett színes szőtteseket és varrottasokat. És küldtem egy selyembe hímzett főkötőt is, hogy gyönyörködjék szépségében ■. . Értékesebb ajándékot nem találtaim ...

A jelenlévők helyeslőén bólogatlak és hallgattak.

3lyen előzmények

után ebben a meghitt hangulatban tettem fel korábban nekik a kérdést:

— Tulajdonképpen miért helyeztél: a falra Sztálin elvtárs arcképéi?

Valaki megszólalt:

ö adott még valamit nekünk: a reménységet, hogy munkánk egyre eredményesebb lesz. És a jövönkre vonatkozó tanokat, az -élenjáró elméletet ...

Az ablakon át kitekintettem a téli éjszakába. A föld, amelynek rögeiben ott pihen az elvételt mag, moist már az övék. Harcok árán szereztél: meg maguknak. A harc azonban még nem fejeződött be. A ku- láko-k ott ólálkodnak s szavukkal próbálják mételgezni a kollektív gazdaságban dolgozó parasztok lelkét.

Valamennyien a2 ablak előtt álltak és szótlanul gyönyörködtek a téli táj szépségeiben. A zsendülő bú zatáblákban s a szélesre tárult, további bőséget ígérő határiban. Valaki elkapta a pillantásomat.

— Igen ■.. Hát ezért szent nekünk Sztálin elvtárs arcképe — mondotta.

S a képről szelíd mosolyával, bátorítóan, erőt sugárzóan tokintett ie ránk Hmtúlin ehtlirs.