Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-25 / 223. szám
Több acélt vár a diósgyőri Martintól az ország VASÁRNAP, 1951. SZEPTEMBER 23 «7AB4D NÉP Alábbi Írásunk Nyilas Sándornak, a kohó- és gépipari minisztérium vaskohászati főosztálya vezetőjének, Treit Lászlónak, a borsodmetjyei pártblzot'ság rgitáciős alosztálya vezetőjének, továbbá Komái Jánosnak és Tábori Andrásnak, a Szabad Nép munkatársainak tapasztalatai alapján készült. a diósgyőri iMartt'n do'gozóinak felelőssége az ország iránt A diósgyőri üzem Csepel és Qzd mellett a ma^var nehézlnar legfontosabb fellerrvára. Ha D'ósgvőr nem ad elé? acélt, akkor a nehézipari üzemek tucatjai nem tudnak zavartalanul termelni. Ha Diósgyőr nem ad elég acélt, akkor kevesebb gén jut a gyáraknak, kevesebb traktor falvainknak. Tavaly a diósgyőri Martin nemcsak végrehajtotta, hanem túl is szárnyalta a tervet. Idén azonban nem volt még egyetlen olyan hónap sem, hagy a tervet teljesítették volna. Szeptember eddig eltelt napjaiban pedig még csak fokozódott az elmaradás az előirányzat mögött: nap mint nap 80 százalék körül jár az eredmény. A hibák forrása mazni kell a diagramm-szerinti termelést és a napi diagramm megvalósításáért kell versenyre mozgósítani a dolgozókat! Akkor egyszeriben kevesebb lesz majd a panasz üsthiányra, meg daruhiányra. Jobb minőségű munka — magasabb termelés Az állítólagos üsthiány, kokd’a- hiány, daruhiány másik ellenszere a jobb minőségű, lelkiismeretesebb munka. Csak egynéhány példa Az acélöntés után az üst fenekére — ahová a folyékony acélt csapolták — odatapad a megszilárduló acél egy része. Ezt a martinászok „fenékcserépnek” nevezik. Ha jó az öntés, akkor ezt könnyűszerrel ki lehet verni és az üstöt hamar elő. lehet készíteni újabb csapoláshoz. De ha az acél hőmérsékleténél, az üst előmelegítésénél, az üst falazásánál nem.tartják be pontosan a műszaki előírásokat, akkor ez a fenékcserép sokkal nagyobb, sokkal nehezebben lehet kiverni, akkor az üst jóval később áll újabb csapolásra készen Világos a következtetés: nem egyszerűen az „objektív feltételektől”, az üstök számától, hanem a munka gondosságától, a technológiai fegyelem betartásától is függ az, hogy hány üst áll rendelkezésre. Hasonló a helyzet a kokillákkal. Ha az öntőcsarhokban az acél leönté- sénél nem tartják be a technológiai előírá^ikat. akkor az acél beleragad a kokillába. Csak körül kell nézni a diósgyőri Martin öntőcsarnokában: tucatjával hevernek az ilyen beragadt kokillák. Jobb minőségű munka több kokillát jelentene. De ehhez az kellene, hogy a népnevelöértekezleteken ezekről a kérdésekről tárgyaljanak mélyrehatóan, az agitáció ne „általánosságban” beszéljen a versenyről, hanem ezeknek az égető feladatoknak a megoldására mozgósítson. De lehet-e egyáltalán minőségi termelésről beszélni ott, ahol olyan felháborító rendetlenség, piszok van az tizemben, mint a diósgyőri Martinban? Az öntőcsqrnokban jóformán mozogni sem lehet a szanaszét dobált kokillák- tól, téglatörmeléktöl, vashulladéktól, salak kupacoktól. Malenkov elvtárs mondotta a Bolsevik Párt egyik konferenciáján: „A piszok: a szervezetlenség, a meglazult fegyelem, a lazaj ság, ti rendetlenség elkerülhetetlen úti társ a és forrása. A piszok, a rendetlenség, ami sok üzemben uralkodik, megakadályozza a munkások, a mesterek, a mérnökök munkájának megszervezését; meghiúsítja, hogy a dolgozók termelékenyen kihasználják munkaidejüket. A nép vagyonához való gondatlan, hanyag viszony óriási kárt okoz az államnak." Es Malenkov elvtárs idézte Lenin szavait, amelyeket a piszkos, rendetlen üzemekkel kapcsolatban mondott: ..Nem vagyunk kommunisták, hanem rongyemberek, amíg szótlanul tűrünk ilyen gyárakat.’’ Miért tűrik a diósgyőri kommunisták ezt a rendetlenséget? Miért nyugszanak bele abba, hogy miután átlag két- havonkértt rendet teremtenek, rövid idő alatt újra felhalmozódjék a szemét az üzemben? Az üzem vezetője, de végső fokon a gyár igazgatója a felelős azért, hogy kitakarítsák és attól kezdve egvszer és mindekorra rendben tartsák az üzemet, amelyet a Magyar Népköztársaság bízott gondjaikra. Nem valamiféle merőben „új”, henem egyszerű, közismert igazságok ezek. Az egyéni felelősség megszilárdítása, a grafikon szerinti termelés megszervezése, a jobb minőségű, fegyelmezettebb munka, a rend, a tisztaság és mindezek érdekében a sokkal lendületesebb verseny, a tömegek mozgósítása — elsősorban ezeken múlik, hogy teljesíti-e a diósgyőri Martin a tervet, vagy sem. Kérdéseinkre maguk a műszaki vezetők, a pártfunkcio- náriusok, az öntudatos dolgozók tárták fel ezeket a problémákat. Herczeg elvtárs, a vezérigazgató, szintén finj- lőtt arra, hogy uszályába kerüljön az „objektív nehézségeket” panaszoló hangulatnak. De végül maga Is elismerte, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldásává' naponként 200 tonna acéltöbbte.rmelést lehetne elérni. Napi 200 tonna acél a belső tartalékok mozgósításával — ez hatalmas mennyiség! Több segítséget Diósgyőrnek! A diósgyőri elvtársaknak az a kötelességük, hogy amikor az elmaradás kerül szóba, elsősorban erről a 200 tonnáról beszéljenek. Persze helytelen volna elhallgatni azt liogv a diósgyőri acéltermelés fokozásához nagyobb segítségre is szükségük van. Több támogatást kell kapniok a felsőbb pártszervektől, a városi párt- bizottságtól és mindenekelőtt a borsodi megyebizottságtól a politikái munka megjavításához. Diósgyőr, az ország egyik legfontosabb üzeme hosszú hónapok óta rendszeresen nem teljesíti a tervét — és a megyebizottság kerek tizenegy hónapja, az e mu t év októbere óta nem tűzte napirendre az üzem munkáját! Ez súlyos mulasztás. A jövő héten végre a megyei pártbizottság megtárgyalja a Diósgyőri Kohászati Üzemek problémáit. Legfőbb ideje már, hogy komoly segítséget nyújtsanak. Súlyos mulasztásokat követett el a kohó- és gépipari minisztérium is. A vaskohászati főosztály ellenőrző munkája hónapokon át felületes volt, nem adott komoly támqgatást a hibák kiküszöböléséhez. Az üzem vezetői joggal panaszolják, hogy amikor a főosztálytól kint jártak náluk, csak egy-két órán át „néztek körül” s már siettek is vissza Újabban mutatkozik ezen a téren bizonyos javulás. Történtek mulasztások a beruházások vonalán is. A diósgyőri Martin ban hatalmas beruházások folynak legutol jára éppen a 111-as számú martinkemence megépítésével kaptak óriási segítséget. Helyes, hogy a minisztérium komolyan összpontosította figyelmét ennek a kemenceépítkezésnek a minél gyorsabb végrehajtására. A dolgozók hősies munkája mellett ez is hozzájárult a rekordteljesit- ményhez: 53 nap alatt készült el az új kemence Annál komolyabb hiba, hogy nem gondoskodtak arról: a kemencével együtt készü jenek el idejében a teljes kihasználáshoz szükséges mellékberendezések is. Olyan beruházásokról van szó, amelyeknek értéke kis hányada csak ' a kemence beruházási összegének. Mégis, ezek késnek és ezzel hátráltatják az egész üzem munkáját. Nem először lordul elő ez a kohó és gépipari minisztérium nagy beruházásainál s ezért fel keik figyelni erre. Nem elég csak a „mutatósabb”, nagyobb feltűnést keltő döntő létesítmények minél gyorsabb elkészítésével törődni. Sokkai lelkiismeretesebben kell kezelni az ezzel összefüggő .apróbb", de az üzem szempontjából nagyon fontos kisebb beruházásokat is. Diósgyőr több segítséget kér! A budapesti MAVAG-ban, a Győri Vagonban, a DIMAVAG Gépgyárban nem egyszer hangzanak el panaszok, hogy nincs elég anyag. Nos, rajtuk is múlik: szállítsanak gyorsabban Diósgyőrnek! Küldjék el hamarabb az új öntőüstöket, salaküstkocsikat, az új öntődarut, ne nyugodjanak bele abba. hogy jelenleg késik e fontos rendelések teljesítése! A Diósgyőri Tűzálló Téglagyár szállítson jobb minőségű anyagot, jobb dugó- és kagylótéglákat a diósgyőri Martinnak' A kohó- és gépipari minisztérium fogja össze erélyesebb kézzel a beruházási munkálatokat! Semmi kétség, gyáraink meg fogják hallgatni a diósgyőriek kérését. A többi — magukon a diósgyőrieken múlik. A párt, a kormány bízik a diósgyőri üzem vezetőiben és dolgozóiban, hogy meg fogják állni a helyüket. A munkások ma is idézik Rákosi elvtárs szavait, aki nemrég ott járt Diósgyőrött és ezeket mondotta: „Any- nyl sokezer párttaggal, amennyi ebben a gyárban van, hegyeket lehet megmozgatni." A diósgyőri kommunisták akarata, a dolgozók lelkesedése képes lesz leküzdeni minden akadályt, ha nem tőrödnek bele a mai elmaradásba. Harcos, nagyszerű hagyományai vannak Diósgyőrnek — legyenek hát méltóak ehhez, teljesítsék sikerrel az 1951 es tervet! A Lőrinci Hengermű DISZ-szervezetének harca a munkafegyelem lazasága ellen Milyen a hangulat az üzemben, hogyan vélekednek a terv teljesítéséről mindenekelőtt a felelős vezetők? Németi elvtárs, az Acélmü-gyárrészleg vezetője kereken kijelentette: „Az adott berendezés mellett semmivel ■ sem lehet többet termelni." Ha a gyárrészleg vezetőjének ez a véleménye, ak kor nem csodálkozhatunk azon, hogy az üzemben általában a siránkozás, az elmaradásba va'ó be'enyug- vás hangulata uralkodik. Minek harcoljunk saját hibáink ellen — gondolják itt —, ha aniúgysem tudunk a magunk erejéből többet termelni? „Itt hiba nincs, a kemencesar kifogástalan — mondja például Füzes Ferenc acélgyártómester. — Csak az öntöcsarnokban van hiba." Es mi az öntőcsarnpkiak véleménye erről? Papp .Dániel öntőcsarnoki mestert kérdezzük: hogyan lehetne az öntőcsarnok munkáját jobbá tenni? Papp Dániel állandóan másról beszél.: nincs elég kocsi a szállításhoz, a kemencék mellett nem csapolnak szabályszerűen, stb. „Dekát az elvtárs -az öntőcsarnok gazdája, felelős vezetője! Mi az, amit a saját munkáján akar változtatni?" — „Itt nincs min javítani" — ez a válasz. A pártszervezetnek, az üzem kommunistáinak kellett volna felvenniők a harcot a .siránkozás ellen, a hibák egymásra kenésének szel Lmével szemben. Csakhogy a párlfunkcionáriusok ielentős része — még az üzemi párt- bizottság szervezőtitkára is — e han- gu'at uszályába került. Lakos Ferenc elvtársnak, az A-müszak párttitkárának felleltük a kérdést: teljesítik-e a tervet? És a válasz így hangzott: „Az nem tőlünk függ, hanem az objektív feltételektől" Pedig elsősorban tőlük függ! Az eleven emberektől, a d'ósgyőri munkásoktól és mérnököktől! A tervet teljesíteni fogják, ha a pártszervezet visszaveri ezt a megalkuvó szellemet, ha megerő- síti a vezetők és a dolgozók harcos elszántságát a terv teljesítésére, ha újra bízni fognak saját erejükben. Ez a legfontosabb, ez a kulcsa minden egyéb feladat megoldásának. berakási. kikészltési stb. idejét. Lesz, ahogy lesz; ha a különböző kemencék csapolási, berakási Ideje egybeesik, az se baj! Nem baj, hiszen — Németi elvtárs szerint — „a diagrammnak csak regisztráló jelentősége van". Másszóval: a diagramm nem terv, amely segít, nem törvény, amelynek végrehajtásáért harcolni kei!, hanem csupán szép, színes statisztika, amelyen utólag le lehet mérni, mennyire tervszerütlenűl dolgoztak. Ezekután érthető, hogy például Lakatos Béla acélgyártómesternek ez a véleménye: „Az igazat megvallva, a diagramm semmit sem segített eddig rajtam.” Miért kezelik így a diagrammot? Réti Vilmos elvtárs műszaki-igazgató adta meg erre a választ. „Hiába próbálnánk a kemencék munkáját összehangolni, előbb-utóbb megint összeesnek a különböző kemencék csapolási, berakási, stb. idői.” A diagrammot maguk a vezetők sem veszik komolyan, mert valósággal „elméletet” gyártottak annak a bizonyítására, hogy a kohászatban, a martinacélgyártásban egyszerűen lehetetlen tervszerűen dolgozni. Úgy vélik, hogy a csapoiás, a berakás, stb. időpontjának egybeesése valamiféle istencsapása; végzet, ami ellen úgy sem lehet védekezni. Mit kellene tenniök? A diagramm elkészítését nem volna szabad adminisztrátorra bízni, hanem ez legyen a Martin műszaki vezetésének legfontosabb munkája. Jelenleg a minden reggeli operatív félórán (ami egyébként több mint két órán át tart) túlságosan hosszan vitatkoznak az előző nap problémáiról. Ehelyett azt kellene alaposan megtárgyalniok, hogyan kell ezen a napon a különféle kemencék és az öntőcsarnok, a hulladéktér, a forgalom munkáját összehangolni. Es azután vaskövetkezetességgel — de ugyanakkor teljes rugalmassággal — harcolni kellene a diagramm megvalósításáért. Azt vetik fel a kohászszakemberek, hogy az acélolvasztásnál mindig közbejöhet valami váratlan esemény. Ez igaz, bár ha gondosan ellenőrzik a munkát, ha biztosítják a műszaki fegyelem betartását, akkor a „váratlan események" számát jócskán le lehet Szorítani- De ha mégis közbejön, akkor menetközben, azonnal, rugalmasan. meg kell változtatni a diagrammot, haladéktalanul át kell szerkeszteni az új helyzetnek megfelelően. Esetleg még azt is. megéri, hogy az egyik kemencében egy adagot félóráig' visszatartsunk, annak érdekében. hogy egy másik kemencénél ezáltal talán kétórás időveszteséget akadályozzunk meg. Nem szólva arról — és ez a műszaki vezetők részéről fel sem merült —, hogy harcot lehet indítani azért Is; valamelyik kemence csapolási idejét az egész üzem összhangjának érdekében félórával előbbre hozzák. Megpróbálták-e már a diósgyőri Martinban azt, 'hogy odaadjanak valamelyik kemence munkásaihoz és megmondják nekik: „hlvtársak, ha be akarjuk tartam a diagrammot, ha azt akarjuk, hogy ne boruljon fel az egész üzem zavartalan menete, meg kell gyorsítanotok félórával a munkát Ki kételkedhetne a munkások válaszában? Csakhogy ezt így sohasem próbálták meg. A diagrammot a munkások nem ismerik, a szakszervezeti műhelybizottság titkárhelyettese még a hírét sem hallotta. Pedig arra volna szükség, hogy az egész üzem minden dolgozója pontosan ismerje, úgy érezze: a diagramm teljesítése a nap legfontosabb törvénye. A diagrammot tüzön-vlzen át, de teljesíteni kell. Ennek kellene a munkaverseny középpontjában állnia. Ha a diagrammot nem „regisztráló” eszköznek, hanem igazi bolsevik tervnek, a tömegeket mozgósító erőnek tekintenék — szervezettebbé válna az üzem munkája. És ez rávilágít arra is, miért nincs igazi versenymozgalom ma a Martinban. Pedig sok öntudatos, üzemét szerető, a tervet teljesíteni akaró dolgozó van itt. De lehet-e igazi verseny ott, ahol a dolgozók nem látják pontosan saját versenyfeladataikat? Az A-műszak szakszervezeti titkára elmondta, hogy milyen „szempontokat" kapott az agitációhoz az üzemi bizottságtól: „Fel kell frissíteni a versenyt, tovább kell szélesíteni" — körülbelül ilyen „konkrét” útmutatást adtak. És hogyan „viszik tovább" ezeket a szempontokat? Nyikes Imre, a IX-es kemence olvasztára, szakszervezeti bizalmi, így számolt be arról, hogy milyen útmutatást kapott a mühelyoizott- sági titkártól: ,J;l vagyunk maradva, teljesíteni kell a tervet" De hogy miképp, arról nem esett szó. A gyári pártbizottság a Martin népnevelői számára is ugyanazokat az egy kapta fára készült érveket adja, mint a többi üzem számára. Meg kell valósítani a munka magasfokú szocialista szervezettségét! Nem látszatra, hanem a valóságban alkalA Lőrinci Hengerműben május, június, júliusban erősen megnőtt a hiányzások száma. A munkafegyelem lazasága következtében az üzem elma radt tervének teljesítésében. A DISZ-ftatalok elhatározták, hogy harcot Indítanak a hiányzások ellen. A fiatalok elsősorban brigádjaikon belül erősítették meg a munkafegyelmet Munkájuk eredményes volt. Augusztusban 100 fővel csökkent a hiányzók száma, Most újabb sikerek elérésére törekednek. A kikészítő üzemrész „B” műszakjának ifjúsági brigádja versenyre hívta a másik két műszak fiataljait; még fokozottabb erővel harcoljanak a munkafegyelem lazasága ellen és érjék el, hogy szeptemberben újabb 100 fővel csökkenjen a hiányzók száma. Szilárd egyéni felelősséget, Résztvettünk a C-műszak termelési értekezletén. Sok felszólalás hangzott el, sokan bírálták egymást — de senki sem akadt, egyetlen műszaki vezető, egyetlen do’gözó sem, aki a saját hibáiról beszélt volna. Résztvettünk a Martin vezetőinek reggeli .„operatív félóráján”, napi megbeszélésén. Sok felszólalás hangzottéi, ismét sokan bírálták egymást ~ de ismét nem akadt senki sem, aki a maga munkájának fogyatékosságait tárta volna fel. Márpedig enélkül nem lehet eredményesen harcolni a ffluqka.-.megipyításáérG •■Miért van ez? Azért, mert z pártszervezet nem nevel önkritikára. Es azért, merj nem épült ki' szilárdan az egyént felelősség rendszere, nem derül ki mindig világosan és egyértelműen: személv szerint ki az, aki az egyes hibákat elkövette. Ez kezdődik a vezetésnél. Németi ejvtárs, az Acélmű-gyárrészleg vezetője, Répási elvtárs pedig a gyárrészlegen belül a Martin-üzem vezetője. Valójában Németi elvtárs is közvetlen üzemvezetői teendőket végez, tehát nem éryényesül következetesen az egyszemélyi vezetés És így van ez az alsófokú vezetésnél. is. Sok például a panasz arra, hogy szervezetlen, kap. kodó az öntőcsarnok munkája, De csodálkozhatunk-e ezen, amikor az őntőcsarnoki darusoknak egyszer mim denki parancsol, másszor meg utasítás nélkül maradnak? Az öntőcsarnokban vannak csoportvezetők, de-, a csarnokmester gyakran a csoportvezetők „feje fölött”, közvetlenül ad ki utasításokat. Amoszov elvtárs. amikor hazánkban járt, külön felhívta a figyelmet: csak akkor beszélhetünk igazán egyéni felelősségről a kemencék mellett, ha kellő le'kiismeretesség- gel történik a műszakváltás. .Mindig negyedórával előbb megyek be az üzembe — mondta Amoszov elvtárs. — Tüzetesen megvizsgálom a Mi az igazság a „diagram Ha arról érdeklődünk a diósgyőri Martinban, miért vannak bajok, a válasz jóformán mindig igy hangzik: kevés az üst, kevés a kokilla, kevés a daru. Valóban ez volna a bajok fő- oka? Amoszov elvtárs fontos tanácsot adott ezzel kapcsolatban: ,A műszaki vezető dolgozzon ütemterv, grafikon szerint. Azért kell pontos ütemterv, grafikon, hogy ne egyszerre csapoljanak, vagy egyszerre^rakod/anak a kemencék, hanem egymás után. Akkor elég. sőt sok is lesz a daru." De a műszaki vezetők nem becsülik eléggé a szovjet tapasztalatokat. Elővettük a diósgyőri Martin szerdai termelési grafikonját, vagy ahogy itt nevezik, diagrammját. Németi gyárrészlegvezető diagrammján az ált hogy az I-es kemencének 9.50-kor, a II-es kemencének pedig 9.15-kor kelj csapolnia. Harmincöt perc a különbség, holott a Martinban mindenki tudja — és ezt Németi elvtárs is elismeri —, hogy a két egymás mellett lévő ke; mence a mai adottságok mellett képtelen ilyen sűrű időközben egymásután csapolni. Ezt tudják és mégis így irányozzák elő a diagrammban. rendszeres pártellenőrzést! kemencét, a gázt, a munka előkészítését, a kemence állapotát, és ha va'.a hol hibát látok, nem veszem át addig a kemencét, míg azt ki nem javítják.” A diósgyőri Martinban nem fogadták meg ezt a baráti tanácsot. Kedden például a II-es kemencéhez öt perccel kettő előtt érkezett Gácsi elvtárs. a kővetkező műszak olvasztára. Két- három perc alatt „átvette” a munkát — valójában nem vizsgálta meg gon,! dósán a kemencét, nem beszélte meg alaposan a délelőttös olvasztárral az előző j műszak .tapasztalatait. Később derüli JíL hogy néhány olyan hibával vette át a kemencét, amelyeket a'déü előtti műszáknak kellett volna kijavítania. Az üzem műszaki vezetése' és végső fokon maga a gyár vezérigazgatója, Herczeg elvtárs a hibás abban, hogy nem épült ki megfelelően az egyéni felelősség rendszeré. De nem volna szabad tűrnie ezt á lazaságot a párt- szervezetnek sem. Csakhogy a párt- szervezet nem él megfelelően a párt ellenőrzés jogával. A műszaki vezetők beszámoltatása csak az1 egyik eszköze ennek. De ezt sem használják fel. Énekes Sándor. Kiss Pál műszakvezetők például elmondották, hogy az alapszervezet vezetősége még egyetlen egyszer sem hallgatta meg beszámolójukat. A Martinban nem úgy hozták létre a pártcsoportokat, hogy azok egy egy termelési egység motorjává, élő lelkiismeretévé válhassanak. A II-es kemence olvasztára, Gácsi elvtárs és segédolvasztára, Maczkó eivtárs például más-más pártcsoport hoz tartozik. Szilárd egyszemélyi felelős vezetés és ugyanakkor rendszeres pártel'enőrzés — ez a kettő egymástól elvá'aszthatatlan. Ez a kettő együtt je'enti az igazi szocialista Iparvezetést. Ha ezt megvalósítják, máris közelebb jutottak a terv teljesítéséhez a diósgyőri Martinban. n szerinti termelés“ körül ? Erre átmentünk az öntöcsarnokba, ahol az üstről, az öntődarukró! kell gondoskodni. Csodálatosképpen az ontőcsarnoknak kiadott diagrammban egészen más adatok szerepelnek: eszerint nem a II-es, hanem az 1-es kemence csapol előbb. Az időpontok egészen mások, az itteni diagramm szerint az I-es kemencének 8.30-kor, a Il-esnek pedig 9 órakor kellene csapolnia. A valóság mind a két diagrammra rácáfolt: a lI-es kemence nem 9-kor, nem is 9.15-kor, hanem II-kor csapolt. És ebben nem volt semmi meglepő, erre számítani lehetett. Az Igazság az, hogy a Martinbas maguk a yezetők sem veszik ko- mo'yan a diagrammot. A diagramm elkészítését nem előzi meg gondos műszaki munka, a helyzet alapos mérlegelése. Reggel egy adminisztrátor körüljárja a kemencéket, felírja, hogy melyik hol tart és azután gépiesen, az egyszer- smindenkorra megadott normaidők alapján berajzolja az egyes kemencék
