Somogyi Néplap, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202 szám)

1951-08-19 / 193. szám

2 SOMOGYÍ NÉPLAP Vasárnap, t9il augusztus 19. Szombaton délelőtt nyílt meg a budapesti Műcsarnokban a: ötéves terv kiállítás. Résztvett a megnyitó ünnepségen: Rónai Sándor, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácséinak el­nöke, Dobi Istv&n, Cl Miniszterta­nács elnöke, Gerő Ernő . állammi' niseter, a Népgazdasági Tanács el­nöke, Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter, Révai József népművelési miniszter\ Kovács Ist- ván és Nagy Dániel, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettesei, Kiss Károly külügyminiszter, Házi Árpád bel­ügyminiszter, VaS’s Zoltán, az Or' szúgos Tervhivatal elnöke, Zsafi- nyec Mihály kalló- és gépipari mi­niszter, Gotiner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter, Sándor László építésügyi miniszter, Kiss Árpád' könnyűipari miniszter, Erdei Megnyílt az 5 éves terv kiállítás Révai József elvtárs beszélt a kiállítás megnyitóünnepségén Ferenc földművelésügyi miniszter, Dögéi Imre, az országgyűlés elnö~ ke, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és- a Népköztársaság Elnöki Tanácsa több ingja, politikai, gazdasági és kulturális életünk kiválósága. Megjelent a megnyitón J. D. Ki- szeljov, a Szovjetunió magyarorszá­gi nagykövete, Hu an Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete és a baráti államok nagykő vétségé inek vez etői, A kiállításé Révai József népmű­velési miniszter nyitotta meg. Révai elvtárs megnyitóbeszéde Tisztelt Közönség! Kedves Elviársak! Az a kiállítás, melyet alkotmá­nyunk törvénybeik látásának máso­dik évfordulóján nyitunk meg, pro­paganda-kiállítás. Igen, propaganda, a szó nemes értelmében, hogy né­pünk lássa és jobban megértse min-, dennapi munkájának érteiméit és összefüggését hazánknak az öiéves 'terv megvalósításával bekövetke­ző halt almas fejlődésével. Ez a ki­állítás saját tetteink eddigi és jö­vendő eredményeink megmutatá­sa hogy munkásosztályunk, dolgo­zó parasztságunk, értelmiségünk lássa és jobban megértse: helyes, hogy vállvetve, szoros egységben dolgozik, hogy a cél, aminek eléré­séért küzd, megéri a fáradságot, a munkát, az áldozatot. Ez a kiállí­tás — ismételten — propaganda: de az igazság hirdetésének értel­mében, annak értelmében, hogy a jó bornak is kell cégér. )) Méreteiben és mélységében, eredményeiben és jellegében nem volt még a2 országban olyan horderejű, gazdasági és kulturális átalakulás, mint amilyent ötéves tervünk je­lent. Az ötéves terv a szó szoros ér­teimében újjáalakítja Magyaror­szágot, az ötéves terv során meg­változik hazánk gazdasága, föld- rajza, technikája, népünk életkö­rülményei, öntudata, az emberek egymáshoz való viszonya. Az ötéves tervvel szilárd gazdasági alapot teremtünk nemzetünk függetlensége számára Erős ipar nélkül nincs igazi nemzed függetlenség — ezt jó száz évvel előttünk Kossuth Lajos is felismerte. Nehézipar, vas. és acél­kohászat, szerszámgépgyártás, autóipar, motorgyár: ás, vegyiipar, alumíniumipar nélkül a nemzeti függetlenség üres szó. Mi mosi' megteremtjük ezeket az iparokat- Ez aai jelenti, hogy egyszer és mindenkorra elvágjuk az útját an­nak, hogy Magyarország vissza- sülyedjen abba a gyarmati sorba, amiből évszázadokon át szenve, det\ idegen elnyomás alatt­Ellenségeinknek az ország hatá­rain innen és túl — ez persze nem tetszik. Az imperialisták, akik né­hány évvel ezelőtt még Marshall- segéllyel is „boldogí.ani" akartak bennünket, csak azért, hogy orszá­gunk gyarmati állapotát, elmaradt agrár jellegéit, függőségét, népünk ellenségeinek segítségével fenn­tarthassák, most ráfogják a fehér­re is, hogy fekete és azt kiabál­ják, hogy az ötéves tev, amely ha. zánka't a vas és ' acél országává fejleszti, gyarmattá, még hozzá szerintük „szovjet gyarmattá" te­szi Magyarországot, Ha nekik Dunapentele és Inota, a barcikai kombinát, a holdadat-i vasút, a tiszalöki erőmű és öntöző­mű, az ország villamosítása: gyar­matosítás, akkor csinálják ezj utánunk Iránban és Egyiptomban, Maláj-földön és Marokkóban, vagy akár Olasz- és Franciaországban. Tudomásunk szerint sem Francia- országban, sem Olaszországban, de Angliában sem épülnek acélkohók és erőművek és ami ehhez tarto­zik: egyetemek és iskolák, könyv­tárak és kultúrházak sem. Ott leg­feljebb kaszárnyák épülnek, ameri­kai csapatok számára. — Hazudni is félig-meddig ér­telmesen kell. Ellenségeink azon­ban értelmetlenül hazudnak és bu- lán rágalmaznak. Ráfogják ötéves tervünkre, hogy semmi más célja nincs, mint országunk hadipoten­ciájának emelése. Ha országunk tcÜes iparral rendelkezik, akkor persze, nem gyengébbek leszünk, ha­nem erősebbek. Ha népünk éleszínvonala 50 százalékkal nő, ha dolgozóink és gyerme- Isekik művelt emberekké lesz­nek, akkor az ország erősebb lesz. Be kell tehát vallanunk, hogy a veszprémi és a miskolci mű- egytemmel, a kulturo>tithonokkal, népkönyvtárakkal és a falusi mo­zik ezreivel, sőt az új győri szín­házzal is „hadi potenciánkat“ emeljük. De mondjunk le az új Nemzeti Színház megépítéséről, csak azért, hogy hadi potenciánk ne emelkedjék? Ki ehet róla, hogy az uraknak rossz a lelkiismeretűk és még állami népi együttesünk, sőt talán még operai balettkarunk tagjaiban is- álcázott katonákat látnak? Ötéves tervünk a békés építés terve Az a nép, amely ily roppant gazdasági és kulturális áralakítás munkájába kezd, —- békét akar. A mi ö,téves tervünk nem áll egy­magában. Hasonló munka folyik a Volga és a Don nvelleít, a Szov­jetunióban és a népi demokráciák országaiban, bizonyságul annak, hogy 800 millió ember békét akar. Csinálják utánunk az imperialista urak ezt is. Szavaz assák meg a francia, az olasz, az angol munká­sokat- mit akarnak inkább: villá­ra ősi ást, lakóházépítést, gyár- és iskolaépítést-e, vagy kaszárnyákat és ágyugyárakat amerikai parancs, ra? — Az ötéves tervünk bizonyság népünk teremtőereje, tehetsége, leleményessége, rátermettsége mel­lett: 4 Az ö éves tervet a mi nagy Pár­tunk kezdeményezte és dolgozta ki, de menetközben folyton javíta­ni, megvalósítani csak dolgozó né­pünkkel együtt- az ő ént elmének és kétkezi munkájának segítségé vei lehet­Együgyü hazudozók azt állítják, hogy ez a nagy ország- és termé- szetátalakító terv „kényszermun­kára" épül. Rendben van, csinál­ják uifánnunk. Próbáljanak az urak az amerikai titkos rendőrség se­gítségével Sztahánov-mozgalmaí szervezni azok között a dokkmun. kasok között- akiknek százezreit le', ék mnt „megbízhatatlanokat" feketelistára. Hol van újítómozgalom, verseny- mozgalom, anyag; akarékossági mozgalom, Gazda-mozgalom az an­gol és amerikai hadiiparban. Tud­tommal sehol. A gumiból és a könny-gyár, az ujjlenyomat és a feketelista módszere nem alkalmas módszer arra, hogy kiváltsa és fo­kozza a munkások munkakedvét, leleményességét, iteremtőerejét­A mi ötéves ijervüink homokra épülne, ha nem dolgozó népünk, nagyszerű munkásosztályunk leke- sedésére és teremtőerejére, tehet­ségére és értelmére, öntudatára és önkéntes fegyelmére épülne. És ezért nem épül homokra, hanem betonnál és gránitnál keményebb a'apra, mer: dolgozó népünk aka­ratára, lelkesedésére, munkájára épül. Az ötéves terv átalakítja a magyar parasztság életét ujjáteremti a magyar falut is. Eh­hez az első lépést 1945-ben t©ttük meg a földosztással. A második lépést most tesszük meg az ötéves tervvel, mezőgazdaságunk gépesí­tésével, dolgozó parasztságunk műveltségének és jólétének eme­lésével, a társas szövetkezeti gaz­dálkodás útján. A földreform nagy vívmány volt, mely a parasztság kezére adifa a földesúri főidet. A földreform eredményeit védjük meg és fejlesszük tovább a gépe­sítéssel, a szövetkezeti gazdálko­dással. „Földet vissza nem adunk!" Igv szólt Pártunk harci jelszava 1946- ban, amikor a reakció rohamra indult a földreform ellen. És Itegy a parasztkézre: jutott; földet meg- védjük az imperialisták támogatá­sát élvező úri reakcióval szemben, hogy örökre a dolgozó parasztság­nak biztosítsuk azt a földet, amíg 1945-ben kapott a felszabadító Szovjetunió és mankásosziály se­gítségével, ezért kell tovább men­ni és őrökre elvágni azt útját a ka­pitalizmus visszaállításának a me­zőgazdaságban is. A szövetkezeti gazdálkodás révén válik visszaven- hfj atlanul örök időkre paraszti földdé az úri nagybirtok földje. A szövetkezeti gazdálkodás sza­badítja fel a paraszt a J elszigetelt­ségéből és elesett ségébőL feszi ré­szesévé a technikai és a kulit nrá- as fejlődésnek, teszi a szocializ­musnak a munkásosztállyal egyen­rangú építőjévé. És mert ez így van, van jogunk Parasztságunki|lól önön érdekelnek megértését, állampolgári köteles­ségeinek. teljesítését kérni és elvár­ni. Az ötéves terv a parasztság felemelkedésének ferve is, #z ő segítségére és munkájára, önérde­kére és hazafiasságára is épül. — Az öúléves tervben valósul meg, ölt tes ejt Pártunk harci jel­szava, amelyaf öt évvel ezelőtt még az ereje teljében lévő ellen­ség mellének szögeztünk: nem a kizsátunányolóknak, hanem a népnek építjük az országot Az ötéves »tervet megvalósítani és a szocializmust építeni: egy és ugyanaz. Lehe.ne-e szó Dunapen- teléről és Inotáról, a veszprémi egyetemről és a falu villamosítá. sáról, ha hazánkban a Kohner és Weiss bárók az Eszterházyak, Pal- lavichiek, a Nagy Feresjcek és Ha. gyó-Kovácsok., a Mindszentyek és Grőszök lennének még urak? Nem nem lehetne. Nagyot alkotni csak az a n®P tud, amely magának dolgozik és amelynek a nyakán nem ü'nek tő. kések és nagybirtokosok. — Eb­ből következ ik, hogy helyesen tét- vük azt, amit a Kohnerekkel és Weiss Manfrédokkal, az Eszerhá- zyakkal és Hagyó-Kovácsokkal, vagy a Nagy Ferencekkel 'és Grő- szök.kel tettünk, még ha eközben kissé meg is sértettük a kizsák­mányolásra és elnyomásra, össze­esküvésre és hazaádulásra való „emberi jogokat1“. ígérjük, hogy ezekben a „jogaikban" továbbra is korlátozni fogjuk őketj. Azt mond­Az amerikai és lisziiimanista csapatok koreai gaztetteinek kivizsgálására alakított nemzetközi nőbizottság jelentése VI. Jan Jen-Dók, a Szong Hva-Ri ut­ca 117 alatt lakó 28 éves szemtanú elmondta, hogy öt gyermeke volt és mind az öt halolt. Férjét szin­tén meggyilkolták- öt magát kétéves gyermekéivel együtt ebbe a raktár" ba zárták. Gyermekét az amerikai katonák addig taposták, míg ki nem fordult a bele. Ezután két amerikai katona erőszakot tett az asszonyon, azután megverte. Csak nagynebezen tudott elmenekülni. > Egy Szán Aj-Szu nevű 36 éves asszony elmondta, hogy 15 tagból álló családját az utolsó emberig ki­irtották az amerikaiak. Három gyermeke ugyanebben a raktárban fagyott meg. Lin Nan-Ja, egy 19 éves leány ta­núvallomásában közölte, hogy az amerikaiak agyonlőtték szüleit és két fivérét. A 21 éves Szón Szuk'Ma elmond­ta, hogy tíztagú családjából csupán ő maradt életben. Férjét és kis­gyermekét, szüleit és testvéreit mind meggyilkolták az amerikaiak, ö Hajdzsuban ült börtönben. Ott el- szeidték ruháját és meztelenül hagy­ták. Gyermeke, aki vele volt, éhen. halt. Egy másik nő a Szan Dzen'utca 2. számú házban lakó 35 éves Pák Mi-Dza elmondj, hogy 22 tagú csa­ládjából csak o maga maradt élet­ben. Megkérdezte a Bizottság tag­jait: „Mit tesznek Önök, hogy se' gítsenek megbosszulni kínszenvedé­anélkül, seinket? Nem tudok élni hogy nie álljak bosszút". A4 előbb említett raktártól 60 méterre, egy dombon a Bizottság tagjai két sírra bukkantak. Ezeket a vizsgálat érdekében feltárták. Az egyikben 70 gyermek, a másikban körülbelül 200 nő földi maradvá­nyait találták. Valamennyit eleve­nen elégették. A sírok mellett — miként a Bi­zottság' tagjainak elbeszélték, — egy börtön volt, amelyet az ame­rikai megszállók kizárólag gyerme­kek számára rendeztek be. A . bör­tön most romokban hever. A raktár és a közelében fekvő sí­rok környékét gyakran árasztják el bombával- A lakosság úgy véli, hogy az amerikaiak ezt azért teszik, hogy eltüntessék gaztetteik nyomát. A sírok közelében a Bizottság tagjai a vizsgálat során több hatalmas bombatölcsér mellett haladtak el. Szong Csun-Ok, 42 éves asszony, a Szan'Dzen-utca 8. számú ház la­kója elmondta, hogy egész család­ját meggyilkolták. Apró gyermekeit baltával és késsel ölték meg. Az asszony ezeket mondotta: „Kime­gyék a frontra és minden tőlem tel­hetőt megteszek, amíg csak egész Korea föl nem szabadul az ameri­kai megszállás alól. .. Nemcsak amerikai katonák követték el eze­ket a gaztetteket — tette hozzá — angol katonák is voltak közöttük". A Bizottság tagjai ezután egy 50 nőből álló csoporttal találkoztak. A csoport azért jött, hogy beszélgetést folytasson a Bizottság -tagjaival- Több asszony a Színesen töl 40 km. re fekvő falvakból érkezett. Mind­egyikük szerette volna elmondani, mi mindenen ment keresztül, a Bi­zottságnak azonban kevés idő állt rendelkezésére, s így a csoportnak csak aránylag kis részét tudta ki­hallgatni. Kim Jen 64 éves asszony, Kim Űzi falu lakosa elmondta, hogy Iá' nyát, a 34 éves Pen Dong-Najt le­tartóztatták, mert aktív munkát végzett a parasztok körében. Az amerikai tiszt azt mondotta, hogy kár rá a golyót vesztegetni. Pen Üong-Naj kezét-lábát megkötözték és a nyakában vitt kétéves gyerme' kének testén keresztül szuronyt döftek a hátába. Amikor sebesülten így kiáltott fel: „Éljen Kim Ir-Szen és a Köztársaság!“, kivágták a nyel­vét és élve eltemették. Kim Jen elmondotta, hogy egy liszinmanista katonától tudta meg leánya halálának körülményeit. A katona azzal dicsekedett, hogy az amerikai tiszt utasítására maga haj­totta végre ezt az állati gaztettet. Kim Jen hozzáfűzte, hogy 15 és 17 éves unokáját, vejét .vejének any­ját és bátyját szintén megölték. Csupán 6 éves unokája maradt élet' ben. (Folytatjuk.) ják,. hogy ezf f.ítja a békeszerző­dés? Ezért a pénzért azt is mond- ha .mánk: a békeszerződés t^tja Dunapentele és Inofa építését,- tiltja munkás- és parasztgyerme­kek. egyejemi tanulmányait, tiltja a kiváló művészeink jutalmazásé r Kossuffi-dí jakkal, tiltja új szocialis­ta népf kultúránk megteremtését- Az emberi jogok — ahogy mit értelmezzük —. a munkások és a dolgozó parasztok, a népnek se­gítő értelmiség emberi jogait. Az egész Kazincbarcikán és a miskolci egyetemekben, az új ipari ech- mkumokban, a falunak juttatott traktorokban és kombájnokban, a kultúrotthenokban és munkásüdü. lökben testesülnek meg. Az emberi jogok a- mi értelme­zésünk szerint — abban fejezőnek ki, hogy nincs országunkban mun­kanélküliség, hogy szabad a pálya mindenki előtt, hogy a dolgozó nép gyermekei számára az ország kor­látlan lehetőségek földjévé lett. Ezeket az emberi jogokat és nem a szocialista építés ellen­ségeinek „jogait“ biztosítja al­kotmányunk. Alkotmányunk paragrafusai nem csupán papiroson vannak meg, ha­nem testet öltötték és öljenek öt­éves tervünkben, jövőnket építő nagy munkánkban, az egész nép és mindenegyes dolgozó felemel­kedéséi biztosító gazdasági és kul­turális létesítményeinkben. — Az ötéves terv eddigi és ez- utáni alkotásai nemcsak Pártunk irányításának és vezetésének, nemeseik dolgozóink nagyszerű munkájának kezenyoma van és lesz rajta, hanem a Szovjetunió nagyszabású és pótolhatatlan keze. nyoma is. A szocializmus építése ha­zánkban és a Szovjetunió anyagi és szellemi támogatása: elválaszthatatlan egymásíel. Az imperialista urak zokon ve­szik, hogy ötéves tervünk megva­lósításánál a Szovjetunió segítsé­get nyújt nekünk és mi ezt elfo­gadjuk. De ki vehet róla, hogy a szocializmus építéséhez Moszkva nyújt segítséget és nem New-York, vagy London? Van-e amerikai bank, amely a mi Dunapentelénk, a magyar munkásosztály új nagy kohóművének építéséhez hitelt és segtíséget nyújtóit volna? Nincs. Ki tehet róla, hogy Moszkva olyan országoknak segít, amelyekben a munkások az urak, a dolgozók. Washinfon pedig olyan országokat is leigáz, segítség ürügyén, ame­lyekben a tőkések zt urak. Ne csodálkozzanak tehát az imperia­listák, hogy az öféves terv meg­valósítása - során napról-napra érezve és felhasználva a, Szovjet­unió segítségét és gazdag tapaszta­lata'):, a szovjet-magyar barátság mindig szorosabbá és elitéphetetle- nebbá válik. Az ötéves terv megvalósítása« a szocializmus építése közben j válik ez az ország valóban né­pünk közös tulajdonává, új és igazi hazájává. Egészen és igazán a miénk, nein az, ami* egyszerűen apáinktól örö­költünk, hanem az, amit magunk szereznünk meg és építünk fel, ma gunk és gyermekeink számára. Ezért van jogunk, ezért kötelessé­günk dolgozóinktól még több mun­kafegyelmet1, önfeláldozást, a ne­hézségekkel való bátor szembe - szállást kérni és elvárni. És tudjuk, hogy egy nép, amely bele merte vág­ni fejszéjét az ötéves terv iá­jába, nem fog visszariadni a ne­hézségektől, sem a kicsiktől, sem a nagyoktól, hanem leküz- di őket. Kedves Elvtársak! Ez a kiállítás bizonysága annak, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk mer és tud nagyot alkot­ni. Bizonysága annak, hogy az or­szág vezetése jó kézben van, Pár­tunk kezében. Bizonysága annak, hogy népünk békét akar és kész békés építő munkáját meg is vé­delmezni. Ez' a kiállítás bizonysá­ga annak, hogy országunk szerves része a szocializmust! építő, a ha­ladást, a demokráciát védelmező békefrontnak, amelyet a Szovjet­unió, a nagy Sztálin vezet. Bizony­sága ez a kiállítás annak, hogy dol­gozó népünk egy emberként kove- ri Pártunkat és vezetőnket, Rákosi Mátyást. Ezzel az ötéves terv ki­állítást megnyitom.

Next

/
Thumbnails
Contents