Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-20 / 91. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP PÉNTEK, 19511. APRTILTlS 29. Vasárnap délelőtt a Pártoktatás Házában értekezleteit tartott a Me­gyei Pártbizottság a kádermunka megjavításával kapcsolatosan. Az értekezlet előadója Szikszai László 'elvtárs volt, akinek beszámolóját az alábbiakban közöljük­Pártunk II. Kongresszusa útmu­tatásai és határozata hosszú időre megszabják előttünk a tennivalókat a kádermunka területén. A kiáldermunkáról elmondhatjuk, hogy az utóbb időben történt javu­lás. A káderes és személyügyi elő­adó elvtársak legnagyobb része, akik ma ezen az értekezleten jelen vannak, már végeztek kéthetes tan- folvamot, mely speciálisan csak a kádermunkával, — a káderek he­lyes kiválogatásának, helyes elosz­tásának, előléptetéséinek, nevelésé­nek kérdésével foglalkozott és fog­lalkozott az ellenség ellőni harc, az ellenség leleplezésének, megismeré" sének módszerével is. Nekünk, kommunistáknak, veze­tőknek, Pártunk II. Kicjngresszusa után az alábbi feladatokat kell meg-, oldani: A Párt, az állam, a prota- * ■ -tárdiktalura megerősítése, szilárdítása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, termelőszövet­kezeteink, gépállomásaink, állami gazdaságaink szakadatlan erősítése és térhódítása. A kádermunka időszerű kérdései Somogy megyéken, Pártunk II. Kongresszusa útmutatásai alapján 3. ne­£­Gyáriparunk termelésének rmegháromszorozása, a Rézipari termelés megnégyszerez1; se, a munka termejlékenységífnek 90 százalékos növelése. A békéért folyó harc, nép- hadseregünk véderejénok, ál ütőképességének további fokozá­sa, az egész magyar nép szorosabb egységének kovácsolása, a béke te­vékenyebb védelmére. Ezeknek a hatalmas történelmi jelentőségű feladatoknak a megol­dására rátermett, tehetséges, a munkásosztály és az egész nép ügye iránt odaadó, hű káderekre van szükség. Ezeket a kádereket ötéves ter­vünk megvalósításához és proletár­diktatúránk megszilárdításához, el­sősorban a munkásosztály és a dol­gozó parasztság soraiból kell kine­velnünk, akik magukénak vallják Pártunk politikaiját, mint saját vo­nalukat. /. A Párt erejének, tekintélyének növekedésével, -a proletárdiktatúra megszilárdításával a szocializmus építésének előrehaladásával párhu­zamosan növekszik a káderekkel való munka, foglalkozás fontossá­ga is. Egyre nőnek a követelmé­nyek, egvre több vezetőre van szüksége Pártunknak, államunknak és ez a fejlődés nemcsak több ká­dert igényel, hanem egyben nagyobb igényeket támaszt minden Párt, állami, tömegszervezeti és gazdasá­gi vezető elé. A baj olt van, hogy a káder- munkát igen sok esetben a vezétők leszűkítik és csak a káderes felada­tának tekintik. Ezért ezután nem is csoda, ha a kádermunkában hiá­nyosságok vannak: nem érvényesül megfelelően az egyéni kiválogatás Sztálini -elve és az éberség nem egy esetben háttérbe szorul. Ez annak tudható be. hogy a különböző szerT vek vezetői a személyügyi előadó­kat sok esetben elvonják különbö­ző más feladatok megoldására. Ez a tény azt mutat ja, hogy egyes ve­zetők még ma sem értékelik kellő­képpen ia káderesek munkáját és meg kell mondani őszintén, hogy a Megyei Pártbizottság káderosz'tálya sem adta meg a megfelelő segítsé­get és elvi támogatást -a különböző vonalakon dolgozó személyügyi munkáit végző elvtársak munkájá­hoz. A kádermunka jelentősége, helye a Párt, az állam, a szocializmus építésében Köztudomású, hogy -a Párt, a proletariátus káderein keresztül biztosítja a vezetést. Ha adva van a politikai irányvonal, vagy egy területen a feladat, ennek az irány­vonalnak, feladatnak a végrehajtá­sa elsősorban a káderektől, azok szervező képességétől és tudásuk­nál függ.-— Egyesek azt gondolják — mondotta Sztálin elvtárs — hogy elég kidolgozni a Párt helyes vona­lai, kihirdetni mindenki hallatára, kifejteni általános tételek és hatá­rozatok formájában és egyhangú­lag megszavazni -és a győzelem jön majd magától, hogy úgy mondjam, a dolgok rendes folyása során. Ez természetesen nincs így. Ez nagy tévedés, így csak javíthatatlan bü­rokraták és irodamolyok gondolkoz­hatnak. Jó határozatok és nyilatko­zatok a Párt általános irányvonala melleit, ez csak kezdete a dolognak, mert ez csak a győzelem óhaját je­lenti, de nem magát- a győzelmet. Ha meg van adva a helyes vonal, meg van adva -a kérdés helyes eldön­tése, a dolgok sikere a szervezeti munkától függ. A pártvonal meg­valósításáért folytatott szervezeti harctól, az emberek helyes megvá­lasztásáról, a vezető szervek által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésétől.“ A kádermunka tehát elválasztha­tatlanul össze van forrva a Párt, az állam, a tömegszervezet, vagy gazdasági szerv előtt álló politikai, gazdasági és szervezeti feladat-ok megoldásában. Éppen ezért minden szervnek világosan kell -látni az öt­éves tervijén előtte álló nagy fejlő­dést és ebbe a fejlődésbe bele kell ágyazni a kádereket is, akik azután végrehajtják az előttük álló felada­tokat. Igv a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdésével foglalko­zó elvtársaknak világosan kell látni a rájuk háruló feladatokat. Látni kell azt, hogy ez az át~ szervezés milyen hatalmas fel­adatok elé állítja őket, jó elő­re fel kell mérni az erőket, hogy kik azok, és milyenek a képességeik azoknak az elvtár­saknak és dolgozóknak, akik aktívan bele fognak folyni a munkába. Látni kell azt is, hogy milyen erő- átcsoportosításra van szükség, meg van-e -ezeknek a kádereknek a meg­felelő politikai és szakmai felké­szültségük, mert ha ezt nem tesz- sziik meg, akkor az őszi fejlesztés nem fogja meghozni a várt sikert. De ha az e területen dolgozó ká' dereket jól válogattuk meg, akkor biztosítva lesz, hogy ezek ,a káde­rek a határozatokat végre is hajt­ják. „A kádermunka lényege tehát — tanítja Sztálin etvtárs — tervszerű munkával időben biz­tosítani minden területnek, minden szervnek az adott fel­adatokat végrehajtani képes kádereket.“ Lenin elvtárs az előbbi kérdésről szólva azt tanítja, hogy „az emberek kiválasztása és megfelelő helyre való állítása a sízocializmus építéséivel: egyik alapvető kérdése, nem lehet ve~ zetni és megoldani feladatokat káderek nélkül.“ Ezért nekünk, vezetőknek, káde­reseknek jól agyunkba kell vésni, hogy a kádennunka nem tértől, idő­től elvont, önmagáért való feladat, s nem lehet jó kádeirmunkát végez ni akkor, ha bezárkózunk elefánt- csont tornyunkba, területünk ká­derproblémáját nem ismerjük és at­tól elszakadva -akarunk a káder­munka kérdésével foglalkozni. A kádermunkánk akkor jó, ha szóró-' san beleilleszkedik a napi feladato­kon túlmenően a Párt, az állam, a Szocializmus építése előtt álló fel­adatok megoldásába. A káderekkel nemcsak a káde­resnek kell , foglalkozni, hanem minden vezetőnek, mert egyetlen vezető sem képes megbirkózni fel­adatával, ha nem ismeri a kádere­ket, ha nem foglalkozik velük, ha nem neveli őket. Jelenleg az állam, a gazdasági és tömegszervezeti vezetők abban a téves hitben ringatják magukat, hogy az ő feladatuk vezetni, irányí­tani a területüket, de a káderszük­ségletek biztosítása, a káderek meg­ismerése, iá káderekkel való foglal­kozás. törődés, a káűeres vagy a személyügyi előadó feladata. így van ez a Megyei Tanácsnál, a járási tanácsoknál, a Nagyatádi Fonal- gyárban, a Kaposvári Kefe-gyárban és még sorolhatnám a többi állami vagy gazdasági szervezetet, ahol a vezetők nem foglalkoznak a hozzá­juk tartozó káderekkel, nem nézik meg, ki az -a káder, honnan jött. A vezetők közül sokan kicsit pos­taládának tekintik a kádereseket. Úgy tekintik, mint ahogy bedobják a káderszükségleteikről szóló meg­rendelést és várják, sőt sürgetik, hogy a káderesek egymagákban oldják azt meg. Ezt a hibás néze­tet, félreértést, amely egy néhány gazdasági vezető elvtársiulI uralko­dott, sürgősen fel kell számolni. Vezetni azt jelenti, mint jó gazda módjára gazdálkodni a meglévő erőkkel, a meglévő káderekkel, biztosítani tudni a feladatok végrehajtásához, a szocializmus építéséhez szüksé­ges kádereket. E kérdésnek a vezető vérévé kell válni. Sok szó esik mostanában a káde rekkel való egyéni foglalkozásról. Itt meg kell említeni, őszinte önbí­rálattal, hogy mi, a káderosztály sem tettünk meg mindent, keveset foglalkoztunk a Párt, az állam, : tömegszervezetek és a gazdasági vo nalon dolgozó káderekkel egyénileg. Természetesen komoly kihatással van az e területen dolgozó — me gyei viszonylatban vezető — és alsóbb káderekre. Pedig a káderekkel való egyéni foglalkozás nagyban segíti az elv- társak munkáját, hatalmas káder­nevelő eszköz. Ezért a vezetők munkájának főrészét ma már káderekkel való egyéni foglalkozás­nak kell tekinteni. Ha pl. a gépállomás megyei al­központjánál nézzük meg ezt a kér­dést, elmondhatjuk, hogy az egyéni foglalkozás ismeretlen fogalom, a gépállomások vezetői ugyan kapnak feladatokat megoldás végett, de azt már niem nézik meg az elvtársak, milyenek a képességeik, milyen se­gítség és támogatás Szükséges ah­hoz, hogy a feladatokat végre tud­ják hajtani. Pedig ha megnéznék, leülnének és elbeszélgetnének egy- egy gépállomásvezetővel — az al­központvezető Takács elvtárs — és érdeklődne családi körülményeiről, helyzetéről, arról, hogy milyen ne­hézségei vannak, a munkáját nagy­ban megkönnyítené és egy lökést adna a gépállomásvezetőnek a rá­háruló feladatok végrehajtásában. Mert azzal ugyan nem oldunk meg mindent, ha ledorongolólag bí­rálunk. Ledorongoló bírálat he­lyett inkább tanácsot adjunk az elvtársaknak. Nem különb -a helyzet a többi területeken sem. A vezetők !az egyé­ni foglalkozás hiányában nem .is­merik az embereket, akikkel a szo­cializmus építésében rájuk háruló feladatokat meg kell oldani — az állami gazdaságok alközpontjában pedig úgy intézik el az egyéni fog­lalkozás helyett a kérdést, hogy ha nem megfelelő az elvtárs, akkor azonnal áthelyezik más gazdaság­ba, habár így népgazdaságunk ko­moly káirokat szenved. Császár Bá­lint elvtársat pl., aki jelenleg a csurgói tangazdaság vezetője, rövid 7—.8 hónap leforgása alatt 9 hely” re helyezték és az elvtárs elmondja, hogy a huza-vona teljesen megvi­selte idegeit, anyagilag tönkretette családjától pedig éppen emiatt a hu- za'voma miatt távol él, nem tudta lehozni. Emellett hat hónapig nem kapott rendes fizetést. De ha egyszer is leültek volna vele a megyei központ vezetői és elbeszélsettek volna vele, megkér­dezték volna tőle, hogy milyen problémái vannak, rögtön tudtak volna neki segítem. A Megyei pártbizottság már egy­szer figyelmeztette az állami gaz” daságok alközpontját, hoay á nagy fluktuáció milyen veszélyt jelcint a szocializmus építésében. Ilyen erős és feltűnő fluktuáció megmutatko­zott még a Megyei Tanács oktatási osztályán is — így kádereket nem lehet nevelni, csak tönkretenni le­het. Ezen az értekezleten igen élesen fel kell vetni a Part, a különböző szakmai i>k ilákia való kiválogatás kérdését- is. — Az a helyzet ugyanis, hogy ezen a területen a Párt és az állam pénzén nagymértékű pazar­lás folyik. A káderek iskolára való kiválogatása nem a sztálini ige nyesség és követelmények szem­pontjainak figyelembevételével tör­ténik. Az iskolára váló kiválogatás­nál igen sok káderesnek az a lé" nyeg, hogy a létszám meg legyen. Olyanokat is javasolnak, akik nyu- gatosak — külföldön, imperialista országokban vannak rokonaik, akik jugoszláv kapcsolattal rendel­keznek, nem egy esetben küldenek el kulák, kupec és katonatiszt fió­kákat is. Vagy olyanokat küldenek el, akik még el sem kerültek a Párt vagy a szakmai iskolára, de már látni azt, hogy az illető iskolára javasoltból nem sok haszon fog származni népgazdaságunknak, az ötéves tervünknek. Ennek a felü­letes felelőtlenségnek feltétlenül vé­get kell vetni. Az iskolák nincsenek jól ki­használva, mert a felületes ká­derkiválogatás alapján az illető javaslót az iskoláról lemorzso­lódik, elveszi a helyet más, be­csületes elvtárs elől, aki már hosszú idő óta jó munkájával kiérdemelte a tanulást, illetve a szakmai továbbképzést. így küldte el a SZOT megyei bi­zottsága Szegedre, művezetői tanfo­lyamra Szálait, aki az ÁMG politi­kai, osztályának propagandistája volt, aki részeges, erkölcstelen ma­gatartásé, aki a hadseregben mint önkéntes szakaszvezető teljesített szolgálatot és az ÁM'G-nél rossz munkát végzett. Úgy gondolták, az ÁMG-nél nem volt jó, talán a SZOT megyei bizottságnak jó lesz, Ke" let-Európa egyik legnagyobb, Ka­posváron épülő Fonóüzemébe, mű­vezetőnek. A művezetők és a káeíeresiek csak tisztamultú kádereket ja­vasoljanak a Pórt vagy egyéb szakmai' iskolákra, és a kádere­ket ne környezetükből és baráti körükből kiragadva nézzék, ha­nem úgy, hogy kik a szülei, nem kalákák, kupecek vagy katonatisztek-e, stb. Ahogy az üzemekben, ha már sok a selejt, ott mindig keresik az el” lenség kezét, mindig megkeresik ki a felelős és azt felelősségre is von- ej ják, ezentúl itt is meg fogja tenni a Párt — hisz az a kár, amit itt okozunk, semmivel sem kisebb. Felvetődik ennél a kérdésnél egy másik probléma is — mégpedig az, hegy a különböző párt- vagy szak­mai iskolát végzett elvtársak el" tűnnek az életben és nincsenek funkcióba állítva. Itt megemlítem például Ágh István esetét, aki köny­velői tanfolyamot, majd brigádve­zető iskolát végzett, jelenleg mégis a felsőmocsoládi állami gazdaság kan ásza. Vagy van a megyénkben egy né­hány új munkáskáder, akik 1948" ban végezték el a Mezőgazdasági Egyetemet és jelenleg könyvelőként dolgoznak, elbújva az állami gaz­daságokban. Ez vétkes pazarlása a szakkádereknek — ezeket a szak- kádereket sürgősen fel kell kutatni és funkcióba kell őket állítani azon a területen., ahol a Pártnak, a szo­cializmus építésének, a dolgozó népnek a szolgálatában tudásuk legjavát adhatják. II. Pártunk II. Kongresszusa által elénk tűzött feladatot, a mezőgaz­daság szocialista átszervezését csak akkor tudjuk megoldani megyénk­ben is. ha már most foglalkozunk a mezőgazdaság területén dolgozó szakkáderek kérdésével. Kevés a mezőgazdasági szakember a megyei és járási tanácsokban — megyénk­ben a járási tanácsokban mezőgaz" dasági vonalon dolgozó összesen 114 van. Ebből mindössze csak 20 szakember van, melybe beleérten­dők az állatorvosok is. Ez a szám igen csekély, különösen sok helyen ezek a mezőgazdasági szakemberek nem a képességüknek megfelelő munkakörben dolgoznak. Az új káderek Szakmai nevelése nem folyik kielégítően. Komoly hiá­nyossága a tanács mezőgazdasági osztálya kádermunkájáiniak az is, hogy a 114 mezőgazdasági vonalon dolgozó káder között mindössze 5 munkás és 6 nő van. Ezen a hiá­nyosságon még most, kellő időben változtatni kell. A gépállomásokon szintén fokoz" ni kell ia nők bevonását a munkába. A kaposvári gépállomáson, az iha- rosberényi gépállomáson, f onói gép­állomáson mindössze 9 nő dolgozik. A mérvéi alközpontnak jobban és tervszerűbben kell felhasználni a Megyei Bizottság által megszabott pártiskolaf keretet, és fokozni keli úgy a következő kéthónapos pálrt- iskolára, mint a jövő esztendei ok" tatás! évadra a gépállomásvezetők és pol. helyettesek bevonását. Mi is, a Megyei Bizottság káder- osztálya hibát követtünk el, amikor nem foglalkoztunk elég súllyal a mezőgazdaság terüelíén lévő káde­rekkel — de nem kisebb felelősség terheli a járási bizottságot és külö­nösen a járási káderes elvtársakat. III. Mik a feladataink az politikai, szakmai nevelése üzemi káderek kiválogatása, terén, Pártunk II. Kongresszusának útmutatása alapján A proletárdiktatúra idején ahhoz,, hogy Pártunk a szocializmus épí" tését győzelemre vigye, a Párt és az államvezetés szempont jából dön­tő szerepük van az üzemi munkás- kádereknek. Pártunk az üzemi munkások so" rai'ból tudja azokat az erőket me ríteni, azokat a kádereket kinevel­ni, akik a pártmunka és az állam­vezetés külölnböző területein szi­lárdan és következetesen balosát" ják meg Pártiunk célkitűzéseit. Éppen ezért nekünk Somogy me­gyében is fokozni kell a munkáskát- derek kiemelését. Ila üzemi káder munkánként me­gyénkben nem emeljük ki a oontatottságból, nem leszünk jiik üzemi kádermunkánk minőségi színvonalát és fokozzuk egyben az üzemi káderesek személyügyi elő­adók szakmai nevelését is. I\aiunk a jelemben az a Helyzet, hogy az üzemek elrejtik a jó erőket, nem küldik el őket páirtiskolára. attól félnek, hogy a pártiskola e]‘ végzése után nem kapják őket visz- sza, mert a pártiskola elvégzése után funkcióba állítják. És hagy­ják, hogy ezek a jó erők tovább kallódjanak az üzemben. Ezen a visszás helyzeten megyénk vala­mennyi üzemének (vállalatvezetőjé­nek, páirttitkárának, személyügyi előadójának) feltétlenül változtatni kell. Tömegével vannak az üzemek­ben jó munkások, akik eddigi mun­kájukkal is bebizonyították Pár­tunk és Rákosi elvtárs iránti hű" ségüket és szeretetüket. Súlyos hi­ba, hogy ebben az oktatási évad­ban egyetlen sztahanovista vagy él­munkás sem került az iskolára. Pe" dig üzemeinkben igen sok sztaha­novista és jó munkás van. A ve­zető elvtársaknak pedig látni kell, hogy a Párt, az államigazgatás funkcióiba toválbbra is biztosítani képestek arra, hogy ötéves ter~ vünk egyre növekvő káderszük­ségleteit biztosítani tudjuk. Az a feladat emellett, hogy emel­Mi jellemzi a jelenben az üzemi kádermunkát?

Next

/
Thumbnails
Contents