Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-17 / 88. szám
4 SOMOGYI NEPfiáF —■»—i. .......................... KE DD, 1951. ÁPRILIS 17. JCíp£.k &Z60ÍetűU£Á(f,b6l KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL cirtu : ehanifryyi ^pái A kolhoz-párásét házatája oszkvától vagy kétszáz kitörné térre Ivanovo községben vak lelgam, s amíg a vonatra várakoztam, (■mentem az egyik koíhozparaszthoz. A kutyaugatásra egy dereshajú óriás epeit ki a bádogjedelü mrg-ára fesett -házból. Egy simítással lecsitította i b imdásit és hozzám fordutt. — Kit ikeres polgártárs? Elmondtam néki, hogy külföldi vagyok éis szeretném megtekintem egy 'cothoz-pamszt házalóját. — Ügyi hát csak tessék! Iván lvano- >ics tKuznyicov vagyok, — nyújtóim elém íapátlnyi ‘tenyerét és betessékelt í szobába. Körülnéztem. Egyszerű tiszta bútor- ’.alú lakás. A falon a családi képek ékít Lenin és Sztálin képei függtek. 1 konyhából birkapörkölt kellemes zaga érződött. — Kié a házi — kérdeztem. N — A miénk, az enyém, — válaszolt n őréig, miközben egy piros-bársony hhártlzacskót nyújtott felém. — Gyújtson rá! Saját termésű. — Hogy-hogy ? Hát a ház nem a :olhosé? — Nem. A kolhoz háza olt van a Mérem, a községháza .meílelt. A ma- •ánházak a gárdáké. — Rágyújtottunk s kimentünk az udvarra. Az udvaron épten-nyomon baromfiak, tyúkok, li- ‘ák, kacsák. — Es ez kié? — kérdeztem a baromiakra mutatva. — A mienk, az enyém, — rálaszoli ván Ivanovics. Elnyújtott marhubőgés itílíatszott nz istálló felöl. Az istállóban :ét tehén és két borjú állt. fizek a sajátunk, — magyaráz most már kérdezés nélkül ■— é.s •ti hátul a füvesben legelnek a bírák, tizenkét darab, az is a sajátunk, rceg a kert is, egészen ki a meggyfáig. 'gy hold, az is saját. A lányom más- tava ment férjhez, más vidékre, ott zíkes a talaj, hát három holdalt kapta!; saját kertjüknek. A kolhozé az ke, borona, a lovai; és masina, na s a föld, amennyit meg tud művelni. közösség. Minden évben több a föld, zeit minden évben gyarapszimk, — • melegedett bele a beszélgetésibe az ‘reg, széles mozdulattal kísérte szavait. — Az írásbeli dolgokat, szántást, -liegmástt ott végzik fönt a kolhsziro- án. Minden héten egyszer ülésezik a olhozdanács, az elnök • vezetésiével, ki a felelős feje a kolhoznak. A magirak, az istállók, aktok, karámok, zak penn vannak a majorban, ami zelőtt az uraságé volt. Hát most a épé. Ezt talán tudják már ott magúéról és. — Ez meg a mi saját magtárunk — gitotla ki egyik helyiség ajtaját Kü- ;n rekeszekben a búza, rozs, kukori- •’-hátmok fekü át el;. — Hogy-hogy? Ez mind mind a cvtben termelt? — kérdeztem. .4; öreg mosolyodon és jóindulatú tekintetével végigcirógatott. Mintha azt mondta volna: Megbocsátom neked, szegény tudatlan külföldi. — A kertben kerti vélemény. retünk, — folytatta — a gabonát a kolhoz adja ,,normaimpok“ után, vagyis — kínlódott az öreg a szavakkal —, akinek hány normanapfa van évvégén, annyit kap. A szorgalmasabb többel, a lustább kevesebbet. Meg van nálunk is szabva a napi mennyiség. Vannak, akik egy nap alatt 3 ilyen kiszabon ineny- nyiséget is teljesítenek, így példúui az én fiamnak a mull évben fhO egynéhány normanapja volt, Ut ván uiyan, mint az a szalmásházbv.i ■- mulatott egy elhanyagolt házra — annak a gazdája mindössze 270 napi normát csinált egy év alatt. A részesedés a megdolgozott napok mennyiségétől függ fis mit csinálnak a Dimfnytöbb____ létükkel — kérdeztem — E ladjuk a városban a kolhozpiacon. — Na, és mondja Iván Ivanovics, u ház, a kert, a baromf, u savit tulajdon örökölhető? — Természetesen ! z mind a fiamé lesz, lva meghalok. — Öregasszony, szutyiorml a kezében jött ki a házból. —- A fiamnak, meg a menyemnek i viszi az anyjuk az ebédet ki a mezőre. — Hoyydtayj, Vii' nem közös konyhán élnek? — Nem, a legtöbbje saját maga konyhájából él, csak a r'kitek sajut háztartásuk inincsen, egémjentn nk, azok étkeznek az ,,ebéd,őzen" — Maga régóta lógja a ki--’hoznak? — Az elsők közöt' voltam, — mondja Iván Ivanovics, és hangjából némi büszkeség érződik. — Ez úgy volt, hogy a forradalom után Len n e’vtars szétosztotta a földet. !'v,d jutott. Ki mennyit képes volt megművelni De szerszám, eszköz, eke, borona, ‘inak, ezekkel b<t] útit. A j Kde sutáktól elvették az iy*z, ée mindenkinek, « sokmil- tió koldusszegény wiizsTai’ilc mégsem jutott. Hát így, ki mint birlm, túrta « jóidét. Kinek fit »«seke'.-, vusekévtl, lóval, kinek nemi, hét ftekével tehénnel, miegymással. jfiz évig kínlódtam én is, míg i»s- san kinyin « szemem, rájöttem, hogy ha összefogunk, ha szövetkezünk, jobb lesz. Eleinte négyén öten, majd többen álltunk össze. Vettünk ekét, boronát, most már cséplőgépünk is van és két teherautónk. De ha jöl dolgozunk, jövőre még egy lesz. Na és ha kevés a saját szerszámeszközünk-, nem elegendő a jó munkára, segítségünkre van az állami gép- és traktorát!omás, amely itt helyezkedik e,l a szomszéd községben. Természetbeni fizetségért bérelünk gépet, traktort és megy a munka, mint a karikacsapás. — Persze nem ment ez olyan kány- rtyen — sóhajtott Iván Ivanovics,' — volt itt baj, akadály elég. A kuiákság, szóval a zsíros-parasztok, meg a ku- pecok s a többi falusi vérsizopó elie- nüinl; voltak. De lassan, kemény ököllel, legyűrtük valamennyit. Az igazat megvallva, nemcsak ezek voltak az akadályok. Saját miagunk, vagyis a régi betérik nevelt butaság is visszatartott bennünket, az, hogy csak az enyém legyen, csal; a magamé legyen. Sok mindennel meg kell küzdeni az em bérnek, amíg megjön az esze és felismeri az igazságot — végezte be Iván ivanovics, kecefejével letörölte homlokáról a verejtéket, melyet a beszéd nehézsége okozott neki. fiz a beszélgetés Iván Ivanovics Kwznyicovvat 1910-ben játszó- dőlt le, azóta a kolhoz-parasztok házalója és egész életszínvonaluk nagyot fejlődött, tovább gazdagodott. Véres összeütközés Abadán iráni városban Folytatódik as olajipari munkások sstrájkmoxgalma TEHERAN (Taszaz). Az Ates című lap a 'kormányhoz közelálló körökből szerzet: t érti elsülések alapján beszámol az abadani összeütközésről. Április 12-én Abadan városában ■— írja a lap — több ember letartózla- Itiása miatj keletkezeti álMános elégedetlenség következtében a íőkoir- mányzóság épülete előtt sok sztrájkoló munkás gyűlt össze. A 'tömeget katonákkal igyekeztek szétzavaimi. Lövöldözés következtében itöbb ember megsebesült. Amikor az esemény híre elterjedj mindegy harmincezer külvárosi munkás a város központja felé indult. Újabb összeütközésekre kerüllí sor, amelyek következtében két angol meghalj hat iráni és egy angol megsebesült, Teheránban t-ömeggyíilés volt az Angol-Iráni Kőolaj-társaság sztrájkoló buzfezóáni munkásainak támogatására. A gyűlésen több, mta negyvenezer teheráni dolgozó jelenít meg. A nagygyűlés határozata követeli az ostrom- állapot megszüntetését HuziszViánban, a demokratikus szabadságok megteremtését és Irán nemzeüi fügigétlerilsé- gének biztosítását. A ..Modzsazat*’ című lap arról ír, hogy azok a munkásak, akik hittek} az Angol-Iráni Olajtársaság igazgatóságának ígéretében és néhány napra felfüggesztenék a sztrájkot, most isimét sízirájkbaléptek. SZOVJETUNIÓ 16 KÖZTÁRSASÁGA Képünkön egy bányászbrigád látható, amint a munka szórakozással töl i:k az idejüket. végeztével vidám N- Usztyinov, a moszkvai Viadimlir lijics gyár sztaihánovista újítója megszemléli az elkészített munkadarabokat. N. Usztyinov újításai már eddig több tízezer rubel értékű anyagmegtakarí tást biztosítottak a gyárnak és ezenkívül biztosítják « kivét* sztahánovislá sUrf(mentes, kitűni minőségi mmtcá jót. A Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság A Nagy Októberi Szocialista Forraltam győzelme áj korszakot nyitott eg a tadzsik nép életében. Tadzsi- szltán népe megkapta az önrendelke- s jogát és sokszázados történelme lyOmán először alakította meg egy- ges nemzeti államát. A Tadzsik ovjet Szocialista Köztársaság fenn- Iás/i óta hatalmas fejlődésen ment resztül. A szovjet hatalom megala- tása előtt Tádzsikisztánnak nem volt ara, mindössze néhány gyapottisztító gyümölcsaszaló vállalata volt, <mve- ek félig kézműves módszerekkel íol- Ztak és mindössze néhány tucat imkást foglalkoztattak. A szögűjét ha- om évei Matt ásványolaj, kőszén- hya, textil, élelmiszer, könnyű- cs ítőanyagipar született T adzsikisznban, ahol a munkások tízezrei dől- znak. A kolhozrendszer jómódú és kultúr it életet biztosít a tadzsik parasz- bnak. A gyapot!érméiés — a köztár- fág mezőgazdaságának legfontosabb a — évről-évre fejlődik és a legutób- években már a tadzsik gyapatter- ;sztők gyűjtötték be a Szovjetunió igazdagabb gxjapotlermését. A kol- zok egymás után milliós bevételeket érnek el. Nem egy közülük már 20 milliónál is több rubel jövedelemhez jutott. A mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan jogúit a kothozparaszlok anyagi helyzete és emelkedik kulturális színvonaluk is. A forradalom előtt Tádzsikisztánban összesein tíz egyházi iskola működött, alig néhány száz kivételes helyzetben lévő tanulóval. Ma több, mint 3 ezer iskola van, okol több mint 300 ezer gyermek nyer oktatást. Kilenc főiskolán, harminc technikumon és pedagógiai főiskolán több mint 13 ezer egyetemi hallgatót tanítanak. 1948-ban a nagy Sztálin kezdeményezésére megnyílt a Tadzsik Állami Egyelem. A köztársaságban kialakult az új tadzsik értelmiség és ma több mint 26 ezer tanító, orvos és agronómus szolgálja tudásával a haza további félvirá- goztatásának feladatát. A szovjet hatalom évei alatt épült fel a jelentéktelen kisváros, Djumbase helyén ia modern Sztálinabád, a köztársaság fővárosa, ahol opera és balettszínház, tadzsik és orosz prózai színház és fiiharmóniai társaság működik. A hábcrúulám idSk,ban még a: eddiginél is Imlailmmobb inamban indult fejlődésnek. Tádzsikisztán ipara és mezőgazdasága. A háborúutáni ötéves terv évei alatt óriási összegekéit fordítanak az ipar fejlesztésére. A köztársaság ipara jelenleg a másfélszeresénél jóval több termékei állít élő, mint a iháború előtt. A szovjet hatalom évei alatt Tádzsikisztánban új, kiterjedt öntözési rendszert létesítették, amely nagyban hozzájárult a fald t enniésh o Mmának emeléséihez. A szovjet kormány segítségével a tadzsik és üzbég nép közös erővel fölépítette a Nagy Fergánaj Sztálin-csatornát. Kiépült a vahsi öntözési hálózat, amely az addig puszta és terméketlen Vahsi völgyet a finomrost ú gyapot termesztésének leg- fantoisabb bázisává változtatta. A nagy sztálini tenmészetálalakító terv még az eddiginél is csodálatosabb világot teremt Tádzsikisztánban A tadzsik nép — a Szovjetunió több népével együtt — a szeretett Bolsevik Párt köré tömörülve harcol a nagy sztálini tervek sikeres megvalósításáért, a knmmnnizmini felépítéséért. A BjelorusSz Köztársaság területén a niocáaras és ingováay*s földek kb. 7 millió hektárt foglaltak el. A szovjet kormány még 1941- !>en határozatot hozott, amelynek alapján megkezdték a mocsaras területek kiszárítását. A kiszárított, megmüvelhelővé tett földeken a bjelorussz kolhozparasztok napjainkban már kiváló terméseredményeket: 25—40 mázsás gabonatermést és 200—230 mázsás burgonyatermést érnek el hektáronként. Képünkön a „Vedrics“-szovhoz földjei* — amelyeket a. legutóbbi években tettek nrcgművelhetőré — folr**k a -tavaszi mezei munkák. Aa írókong’rcssziisra díszkiadtású Lenin-kötet jelent me# Április 27-én kezdődik a Magyar kok Szövetsége I. kongresszusa. Irodalmi életünknek erre a jelentős eseményére nemcsak az írók. de fcöniyví- kiadásutik is méltóiké]»», készül) f«í. A kongresszus tüstzfteleiílere a Szikra Könyvkiadó vörös tászomba (kötött dísz'kiadásban adta az olvasók kazébe Lenin „Az Iradailowrél1’ níAi gyűjteményét.
