Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-15 / 87. szám

VASÁRNAP 1951. ÁPRILIS 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 HOGYAN AGITÁLJUNK A BEKEEGYEZJIENYERT? Megyénkben eddig közel 150 ezer dolgozó írta alá a Béke Világtanács berlini felhívását. Ez a megye la­kosságának körülbelül 40 százaléka. A dolgozók hatalmas lelkesedéssel támogatják a béke hívei követelé­sét: a nagyhatalmak kössenek bé­keegyezményt! A megye dolgozói megértették, hogy a békeegyezmény követelése hatalmas fegyver a dol~ gőzök kesében az imperialista kor­mányokkal és a háborús uszutókka! szemben, akik összeesküdtek a né­pek békéje ellen. Somogy megyében a dolgozók minden rétege: munkás, paraszt, értelmiség, tisztviselő, kis­iparos, kiskereskedő, háziasszony, diák boldogan fogadta Sztálin elv­társ február l(>”i nyilatkozatát, s örömmel látja, hogy a Szovjetunió és az általa vezetett béketábor nagy sikereket ér el a tartós békéért ví­vott harciban. Eddig 150 ezer dolgozó írta alá a békeegyezményt követélő nyilat­kozatot megyénkben. Ez a szám el­sősorban a dolgozók békevágyát fe­jezi ki. Megmutatja, hogy a dolgo" zók szembeszállmak az amerikai imperializmus és cinkosa, a Tito- fé'le fasiszta klikk háborús politi­kájával; követik a Szovjetunió bé­kepolitikáját, támogatják Pártunk és kormányunk harcát a békéért! Ez a szám rámutat azonban mun­kánk több fogyatékosságára is. Azt mutatja, hogy a békealáírásgyüj~ test nem mindenütt kapcsolják ösz- sze ohpos és mély politikai felvi­lágosító munkával, hogy egyes he­lyeken gépiesen és lélektelenül | gyűjtik az aláírásokat. Ennek né­hány példáját fel lehet hozni. Sí" monfa, Zics és más községekben az aláírásgyűjtést 1—2 nap alatt be­fejezték. Szántó József kaposvári lakoshoz bement az aláírást gyűjtő népnevelő. Mikor az ívet aláírták, továbbsietett. Ez a népnevelő 4 es­tén 57 családnál fordult már meg. Kétségtelen, hogy hasonló hibá­val megyeszerte találkozunk. Ebben bizonyos része van a dolgozók ért­hető türelmetlenségének is: a dol­gozók minél élőbb szeretnék a bé" keívet aláírni. Pl. Bonnyún Tyukos Benedek és Kiss Károlyné, mikor meglátták a népnevelőket az ut­cán, kisiettek lakásukból és kér­ték, hogy azonnal aláírhassák a békéivel. Kiss Károlyné kijelentette: era emberiség legfőbb vágya a béke, az igazi béke, melyet a Szovjetunió vezette béketábor akar és ez az ö vágya is. A békét ha kell, még fegyverrel is megvédi. Ezt akarja a békeív aláírásával is bizonyítani. Két oka van tehát annak, hogy az aláírásgyűjtés kissé gyorsan, nem elég alaposan és mélyen halad elő­re: az egyik, hogy a népnevelők nem értik eléggé a feladatokat, a másik pedig, hogy a dolgozók mi­nél előbb szeretnék aláírni a béke­ívet. Az egész aláírásgyűjtés sikere most azon múlik: hogy a nép­nevelők megértsék, hogyan kell agitálni a békeegyezmény­ért, megmagyarázzuk nekik a jó tapasztalatokat, megismer­jék, melyek a rossz módszerek, hogy ezeket kiküszöbölhessék munkájukból. Ezért szükséges, hogy a békefele­lősök és a ibiékebizottsagok vezetői április 15—17 között mindenütt já­rási értekezleteken beszéljék meg tapasztalataikat. De különösen fon. tos az, hogy április 10—18 között mindenütt, minden községben, üzemben, az aláírásgyűjtők, a nép­nevelők egy begyül jenek, megbeszél­jék eddigi tapasztalataikat és a to­vábbi munkát. Ezeken a megbeszé~ léseken vitassák meg a Szabad Nép 1951 április 12-i száma „A békeafá- írásgyiijtők feladatai“ című vezér­cikkét! 1104*1 AN AtiíITÁI.JAVAK AZ ALÁÍRÁSGYŰJTŐK? Ne siessenek! Gondosan, hosszan beszélgessenek el a dolgozókkal, ne csak a családfővel, a férfiakkal, hanem az egész családdal, az asszo­nyokkal, az ifjakkal is. Elsősorban a béke kérdését beszéljék meg. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy a dolgozók a legtöbb helyen ismerik a nemzetközi helyzetet, nem isme­rik elég .alaposan azonban, hogy a tartós béke megvédésének legfon­tosabb eszköze: a dolgozók béke­harca. Éppen az a legfontosabb: hogy a dolgozók békeharcának je­lentőségét magyarázzák meg a nép­nevelők minden embernek, tudato­sítsák mindenkiben, hogy a népek ellenállása igenis meghiustíhatjia a háborút! A háború nem elkerülhe­tetlen: ez a legfontosabb kérdés, melyet nekünk Somogy dolgozóinak meg kell magyarázni. Tapasztaljuk, hogy a dolgozók gyűlölik a fasiszta Tito-klikket. A népnevelőkhöz sok kérdést intéztek ezzel kapcsolatban a dolgozók. Kü­lönösen az érdekelte őket, hogyan élnek Jugoszláviában a munkások, parasztok, hogyan zsákmányolják ki a kulákok a dolgozókat az úgy­nevezett „szövetkezetekben“, ho­gyan vásárolja meg az amerikai imperializmus Jugoszlávia értékeit. A .népnevelők azonban nem minden esetben tudtak részletesen felelni ezekre a kérdésekre: ezért a Szabad Nép-ben, Somogyi Néplap-ban és különböző könyvekben megjelent anyagot jobban meg kell ismertetni a népnevelőkkel s emelett még a határszéli tapasztalatokat is foko­zottabban kell a pártszervezetnek a népnevelők rendelkezésére bocsá­tani. Nyíltan meg kell mondái azt a tapasztalatot is, hogy igen kis számmal, de mégis csak akadnak olyan dolgozók is\ akik többé-ke- vésbbé helytelenül látják a béke kérdését. Pl. Kaposváron, a Berz.se" nyi-utca 38. szám alatt egy vasutas dolgozó kijelentette: neki a vallása tiltja, hogy aláírja a békeívet. A békeív aláírását a feleségének is megtiltotta. A feleség a népnevelők után ment és titokban aláírta a bé­keívet. A népnevelők azonban azt a hibát követték el, hogy nyomban otthagyták a vasutas dolgozót ahe­lyett, hogy megmagyarázták volna neki részletesen a békeív aláírásá­nak jelentőségét. Szabás községben a kulákok híresztelésére két dolgozó paraszt nem írta alá a békeívet, mert azt mondták nekik a kulákok, hogy aki a békeívet aláírja, azt be- kényszerítik a tszcs-he. A népneve­lők itt is azt a hibát követték el, hogy a dolgozókat otthagyták, mondván, hogy ezek reakciósok. Ha­sonló eset történt Nagykorpádon is. Pedig éppen az a feladat, hogy azokat a dolgozókat is megnyerjük mast a béke ügyének, akik eddig kisebb-nagyobb mértékben az elleír ség befolyása alatt állottak. Az ilyen dolgozókká! türelmesen és sze­retettel kell foglalkozni, érdemes család juk körében több estét is el­tölteni. Példát lehet venni Sornogy- sámson községről, ahol a népneve­lők jól dolgoznak. Türelmesen fog­lalkoznak a dolgozókkal, egyes csa­ládoknál 2—3 estét is eltöltenek. Ebben a községben nem is volt ed­dig olyan dolgozó, aki ne látta vol­na meg a berlini békefelhívás jelen­tőségét. Nagyon fontos tapasztalatunk az, hogy a népnevelők, nem voltak képesek mindenütt elég jól megma­gyarázni a dolgozóknak: hogy nemcsak az amerikai imperialistáik és Tito ellenségei a békének, hanem a békének ellenségei vannak a köz­ségben is. Egyes népnevelők meg­feledkeznek a kulákokról, a jobb­oldali szociáldemokratákról és egyes reakciós, klerikális, háborús uszító papokról, akik községükben élnek. Böhönyén például Alsóhegyi József 30 holdas kulák azzal uszít, hogy azt a nőt, aki aláírja a béke­ívet. katonának viszik. Emellett a legvadabb rémhíreket terjeszti és arra akarja rávenni a dolgozó pa­rasztokat. hogy vágják le az összes baromfit. Babies Endre kaposvári kanonok a legvadabb terrorral igyekszik távoltartani a megye pap­jait a békemozgalomtól. .4 népneve­lők minden községben mulassanak j rá a béke helyi ellenségeire. Lep­lezzék le őket a dolgozók előtt, hogy elrejtik a terményt, készleteket ha­rácsolnak össze, szabotálják a ta­vaszi munkát, rémhíreket terjeszte­nek, a dolgozókat megfélemlíteni igyekeznek. Az ellenség igyekszik a dolgozókat megtéveszteni, például egyes helyet ken a kulákok is alá akarják írni a bélkeívet, de csak azért, hogy lát­szólag a béke híveinek tüntessék fel magukat. Istvándiban a tanács­hoz is elmentek, hogy aláírhassák a békeívet, ugyanakkor pedig rej­tegetik a terményt, felvásárolnak mindent, amit csak lehetséges, s napról-napra hirdetik, hogy a há­ború küszöbön áll. A dolgozók, s különösen a népnevelők ne hagy­ják magukat tőlük megtéveszteni. Hedrehelyen és Vinyén egyes nép­nevelőket a kulákok félrevezettek s rávették őket, hogy nekik is oda­adják a békeívet. Ezt a hibát má­sutt ne kövessék el. Vegyenek pél­dát Gadó Erzsébet toponári népne­velőről, aki Sipos József 24 holdas kukáknak nem engedte aláírni a békeívet, ellenkezőleg, leleplezte őt a dolgozók előtt, megmagyarázva, hogy mit tett a béke ellen. A béke kérdésével kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy a dolgozók nagy lelkesedéssel beszélnek nép~ hadseregünkről. A népnevelők fo­kozzák ezt a hazafias hangulatot. A dolgozók nagy örömmel hallják a népnevelőktől, hogyT néphadsere­günk tisztjei mind a mi gyerme­keink S a néphadsereg védi kivívott szabadságunkat, jólétünket. Borda György művezető a Cukorgyárban mondotta: „Miért kell nekünk a hadsereg? Azért, mert egy védtelen ország mindig préda a kalandorok számára. Szükségünk van erős hon­védségre, hogy ezáltal az építő mun­kát biztosítsuk“. Csaknem minden dolgozó érzi, hogy az aláírás mellett még mást is kell tenni a békéért. Ezért min­denütt elmondják a népnevelőknek, hogy ők jobb és több munkával is harcolni fognak a békéért. így Bö- röcz Ferenc kőműves a Magasépí­tésnél 253 százalékot ért el a bé­keműszakban, Ä dolgozó parasztok közül sokan vállalják, hogy április 25"ig minden terményüket elvetik. Több helyen beadják hátralékos ter­ményüket, kifizetik adójukat. A népnevelők ezeken a helyeken vég­zik a legjobb munkát. Éppen az a népnevelő féladata, hogy elbe­szélgessenek a dolgozókkal arról is: mit tegyenek a dolgozók népi de­mokráciánk, békénk eróíításe ér­dekében. Számos népnevelő nagyon jó munkát végzett: a beszélgetés során munkások és parasztok kon­krét vállalásokat tettek a munka- versennyel, a tavaszi munkával, a begyűjtéssel stb. kapcsolatban, — Ilyen helyeken aiz aláírás mellé a dolgozók odajegyezték vállalásukat is. Arra törekedjenek a népnevelők, hogy minden beszélgetést így foly­tassanak le a dolgozókkal. Az igazán eredményes agitáció az, mely tettekre és vállalások­ra indítja a munkásokat, por rasztokat és a többi dolgozókat egyaránt! A jó népnevelő munkája nyomán- helyes kezdeményezések indulnak egyes üzemekben és községekben. Pl. a Magasépítésnél és a Kefegyár­ban hetenként egy napon békemű­szakot tartanak. Vízvár községben eddig 200 hold kukoricát vetettek el. A fonyódi járásban 80 százalék­ban, a siófoki járásban 70 száza­lékban elvetették a burgonyát. Sok község vállalta már, hogy a béke" aláírásgyűjtéssel kapcsolatban ápri­lis 25-ig minden terményt elvetnek. A népnevelőknek feladata, megma­gyarázni a dolgozóknak, hogy a bé­keharcban az ilyen üzemek és köz­ségek járnak az élen s ezeknek a példáját kell követni. Igen helyesen tették azok a nép­nevelők, akik a dolgozóknak a ne hézSégiekről is beszéltek. A legtöbb dolgozó kijelenti: nem bánja akármilyen bajok és nehéz­ségek is lesznek, csak háború ne legyen- De a napi életben nem min­dig tartja magát minden dolgozó ehhez. Például: Kaposváron és egyes vidéki helyeken is, a kisebb- nagyobb élelmezési nehézségek so­rán a dolgozókhoz méltatlan ma­gatartást tapasztalni. Nagyon fon­tos, hogy a népnevelők megmagya­rázzák azt is a dolgozóknak, hogy a szocializmus építése nehézségek­kel is jár s a békéért áldozatokat kell is, érdemes is hozni! Nehézsé­gek mutatkoznak egyes esetekben a közellátás terén is. Ezeket a béke érdekében, a szocializmus építése érdekében fegyelmezetten kell fo­gadni. Különösen fontos, hogy a dolgozók ne dőljenek be a reakció uszításainak. A népnevelők azt is megmagyarázták Sokfelé, ne tűrjék a dolgozók, hogy kulákok és más spekuláns elemek kenyérrel etes­sék a disznókat, vagy más állato~ kát, elrejtsék az árukat, hogy ezál­tal gyengítsék közellátásunkat. A kormány intézkedései a közel­látás terén a dolgozók érdekeit szolgálják. Védelmezik a dolgozó­kat a spekulációtól és korlátozzák az ellenség kártevő tevékenységét a közellátás terén. Például egyik községben egy dolgozó asszony azt mondta: én mindig felvilágosítom asszonytársaimat, ha a hússal ki­sebb nehézségek vannak, hogy ezt az áldozatot a béke érdekében szí­vesen vállaljuk. A múltban, a Horthy-rendszerben egyáltalán nem úgy volt, hogy minden héten hús jutott volna nekünk dolgozóknak és a háború alatt igen sokat szen­vedtünk. Kekünk a béke ügye a fontos! AZ ALÁÍRÁSGYŰJTÉS SORÁN ERŐSÖDNEK A TÖMEGSZERVEZETEK Jól dolgoznak azok a népnevelők, akik a felkeresett dolgozókat be­vonják a társadalmi munkába, pél­dául egyes helyeken több dolgozót tagként felvettek a 'békebizottságok- ba. Másutt a népnevelők száma szaporodott. Ezek az új népnevelők sokszor a legjobb agitátorok: a sa­ját életükből vett példákkal jól el­mondják, miért fontos nekik a béke ügye? A fiatalok köréből többen belépnek a DISZ szervezetekbe és a parasztasszonyok körében erősö­dik az MNDSZ. Gyarapodott az MSZT és a Szabadságharcos Szövet­ség taglétszáma is. Ezek az eredmények a népneve” lök jó munkáját dicsérik. Ezeken a helyeken a népnevelők azt is meg­magyarázták a dolgozóknak, hogy népünkért végzett társadalmi mun­ka. a dolgozók számára kitüntetés. Az MHK mozgalom is szélesedett az aláírásgyűjtés Során egyes he­lyeken. Számos dolgozó paraszt ki­jelentette, hogy ősszel belép a ter­melőcsoportba és most jelentkezett az előkészítőbizottságba. Például Pandur József lakócsai 7 holdas dolgozó paraszt kérte, hogy jegyez­zék elő a termelőcsoportba. Az alá­írásgyűjtés soréin tehát erősödnek a tömegszervesetek is. A gkieinelkedöbb békeharcosok a jó népnevelő munka nyomán je­lentkeznek a Pártba való felvétel­re. A munkaversenyben, termémf beadásban, tavaszi munkában ki­tűnt dolgozókai megilleti az a ki­tüntetés, hogy a legközelebbi tag­gyűlésen Pártunk tagjelölt jeivé váljanak. A békealáurásgyüjtéssel kapcso­latban több helyen gondját viselik a „Békeharc hírei“ című táblának. Például Balatonendréden kétnapon­ként friss híreket tesznek ki a ,,Bé­keharc hírei“ című táblára. Belag községben rendszeresen kiteszik a ; legobb békohar»®8*k, a termény!»« 1 gyűjtésben és a tavaszi munkákban élenjárók neveit. Iharosberényben rendszeresen friss hírek jelennek meg a „Békeharc hírei“ című táb­lán. Hasonló a helyzet Bőszénfán és Kaposvár belvárosában is. Nem lehet azt mondani azonban, hogy *z általános. Egy járást ellenőrizve, 12 községet találtak, ahol a „Békeharc hírei“ című táblán többhetes anya gok és adatok voltak. Fordítson gondot tehát a béke­bizottság arra is, hogy a „Békeharc hírei“ című táblán rendszeresen kö­zöljék a legjobb békeharcosok tel­jesítményét, leplezzék le rajtuk a béke ellenségeit. Három hét van még hátra az alá­írásgyűjtés befejezéséig. Ne siessünk tehát, használjuk ki a hátralévő időt! Úgy agitáljunk a békeegyez­ményért, hogy alaposan, gondosan magyarázzuk meg a békével kap­csolatban mindazt a dolgozóknak, amit ők nem látnak világosan. Be­szélgessünk el velük a béke ellen­ségeiről; leplezzük le aljas mester­kedéseiket a dolgozók előtt. Be­szélgessünk el arról, hogyan ve­hetne részt fokozottabban a dolgozó a békeharcban, mit vállaljon a bé­ke és május 1 tiszteletére a inunka- verSenylhen, a tavaszi munkában, a terménybeadásban stb. Érjük el, hogy az aláírás mellé vállalásokat is tegyenek a dolgozók! Vonjunk be a dolgozók közül minél többet a tár­sadalmi munkába, tömegszerveze­tekbe! Ha így dolgozunk: a dolgozók megértik teljesen az aláírásgyűjtés, a békéért való harc jelentőségét és az aláírásgyűjtéssel együtt növeked­ni fog a Párt, a népi demokrácia ereje, s a Szovjetunió vezette, le­győzhetetlen béketábor hazánkban még inkább megerősödik. Ács Lajos, a Somogyir-egyíi Pártbizott­ság titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents