Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-10 / 82. szám

SOMOGYI N SP Ei AP mm*k KEDD, 11)51. ÁPRILIS 10, ...........................................«hi..-..........in A Győri Textil űj nagyszerű kongresszusi kezdeményezése: A „Nazarova-mazgalom“ meghonosítása a magyar iparban Az MDP II. Kongresszusának tiszteletére kibontakozott lelkes szo­cialista versenyben új mozgalom fejlődött ki a textiliparban a Győri Textilmüvek kezdeményezése nyo­mán: a „ Naza rova-m ozgalom“. Mi ez a mozgalom? Mi a jelentő­sége? Akár csak a verseny más formáit, ezt a mozgalmat is a Szovjetunió sztahánovistáitól tanultuk. Nina Nazarova, egy uráli gyár munkásinöjie kezdeményezte elő­ször, hogy a gyár vezetősége ad­ja át neki szocialista megőrzés* re azoikat a gépeket, amelyeken dolgozik. Szerződést is kötött a gyúr vezetőséggel, amelyben köl~ csönösen meghatározták a gé­pek megőrzésével kapcsolatos kötelezettségeiket. A szerződésben Nina Nazarova vál­lalta, hogy a részére jókarban át­adott gépeket lelkiismeretesen és fi­gyelmesen fogja gondozni, idejében kijavíttatja legkisebb hibájukat is. Ezzel biztosítja, hogy növekedjék a munka termelékenysége és ugyan­akkor nojjön a gép élettartama is. Nazarova kezdeményezése tehát azt jelentette, hogy a dolgozó egyénileg felelősséget vállal a nép vagyonának egy része felett. Kife* jezte azt az érdekközösséget, amely a dolgozó és a művezető, a műszaki vezetés között van — a szerződést „mindkét félnek“ pontosan be kell tartania, közös ügyükké válik a gé­pek feletti őrködés. A kapitalizmus alatt a gép fegy­ver volt a tőkés kezében a munkás­osztályai szeimbcn: eszköz a kizsák­mányolás fokozására; a munkanél­küliség növelésére. Akkor a dolgo" zók nem barátot, hanem ellenséget láttak a gépben. Másképp tekinte­nek a . gépre a munkások a szoeia- tizmusbau: hűséges segítőtársat Iái­nak benne. A géphez való új viszony — de túl ezen: a nép közös tulaj­donához, a szocialista munkához való új viszony — nagyszerű kife­jezője Nina Nazarova kezdeménye­zése. Ezért volt az, hogy ennek a kezdeményezésnek rövid idő alatt hatalmas visszhangja támadt és szá­mos követője akadt az egész Szov­jetunióban, elsősorban a textilipar­ban. Igen nagy a jelentősége ennek a mozgalomnak nálunk is. Szövődé* inkben és fonodáinkban gyakori je­lenség az, hogy a dolgozókat, de még a művezetőket is gyakran cse­rélgetik az üzemen, műhelyen be­lül, nem dolgoznak ugyanazokkal a gépekkel. Emiatt azután nem is is­merik eléggé a gépeket s ezért nem fedik fel idejében a géphibákat, ami pedig sok esetben egyik főoka a rossz minőségnek. Emellett pedig az a dolgozó, aki tudja, hogy a gé" pen csak átmenetileg dolgozik, ke- vésfobé lelkiismeretesen törődik a gép karbantartásával. így volt ez a Győri Texilbem is. A gépek igen rossz, elhanyagolt állapotban vol­tak, gyakran cserélődtek a Szövőnők és a művezetők. Az elhanyagolt, piszkos, kikopott gépeken bizony nem egy szövőnőnek rosszul ment a munkája. Ebben a helyzetben látta a Győri Textilműveket Abuhov elvtárs, a ha­zánkban tartózkodó kiváló Szovjet mérnök. Altuliov elvtárs baráti se­gítséget adott a hibák kiküszöbö­léséhez: megismertette a Szovjet­unióban népszerűvé vált Nazarova- mozgalmat. A Győri Textil vezetőinek érde­me, hogy mindjárt felismerték a mozgalomban rejlő hatalmas lehe­tőségeket és elkezdtek szervezni. El­sősorban gépjavító brigádokat szer. veztek művezetőkből és üzemlaka­tosokból, akiknek az volt a fel­adata, hogy ganeráljavítással tel­jesen rendbehozzanak egyes gépcso­portokat. Az így kijavított gépek­re kötötték meg azután az első szerződéseket a szövők és a műve­zetők. A művezetők vállalták: meg­előző karbantartással gondoskod­nak arról, hogy a gép állapota vál­tozatlanul azon a jó színvonalon maradjon, ahogy azt a szövőnek szocialista megőrzésre átadták. A szövők pedig arra vállalkoz­tak, hogy a legkisebb hibát is azonnal megjavítják, vagy pe­dig jelentik a művezetőnek. Nem engedik, hogy a kis hibá­ból nagyobb géphiba, sőt esetleg törés származzék. Ezekre a szerződésekre építve a mű­vezetők, szerződést kötöttek a vál­lalatvezetővel, amelyben hasonló kötelezettségeket vállaltak. A válla­latvezető pedig kötelezte magát, hogy megfelelő időben biztosítja a szükséges gépalkatrészeket, segéd­anyagokat stb. A legutóbbi adat szerint már a szövők 70 százaléka kötötte meg a szerződést s azóta ez a szám állan­dóan nő — abban az ütemben, ahogy újabb és újabb gépeken vég­zik el a generál javítást. A javítóbri- gádok olyan lelkesedéssel végzik munkájukat, hogy előreláthatólag a Kongresszusig, február 24-ig már nem lesz rossz gép az üzemben. A mozgalom megindulása óta a szövők sokkal lelkesebben dolgoz­nak, mert kevesebb munkával több gépet tudnak kezelni és magasabb teljesítményt érnek el. Példa erre Piszkei Erzsébet, aki azóta 22 gép kezelésére tért át és január 29-én 264 Százalékos teljesítményt ért el. Az üzem eredményei kétségtelenül még nagyobbak lettek volna, ha a szakszervezet vezetősége és az üze­mi bizottság felismerte volna a moz­galom jelentőségét s megfelelő se­gítséget nyújtott volna elterjeszté­séhez. Komoly hiba, hogy nem így történt. A mozgalom fejlesztését nem tekintették eléggé politikai fel­adatnak az üzemben, nem végeztek széleskörű felvilágosító munkát, amellyel megmagyarázták volna a gépek szocialista megőrzésének nagy jelentőségét. Pedig minden ver* senymozgaloin példája azt bizonyít­ja, hogy komoly eredményeket csak úgy érhetünk el, ha a pártszervezet és a szakszervezet megetető felvilá­gosító munkát végez a dolgozók körében. A Győri Textilben elindított Na- zarova-mozgalmat már több üzem­ben kezdik átvenni. Elsősorban a többi győri textilgyár és a Dunán­túli Textilipari Központhoz tartozó többi üzemek, mint a Pápai Textil- gyár, Soproni Pamutipar stb. Szak- szervezetünk előtt most az a fel­adat áll, hogy széles körben ismer­tessék, népszerűsítsék ezt a mozgal­mat. A mozgalom elterjedése elő fogja segíteni a termelékenység fo­kozásáért, a minőség megjavításá­ért vívott harcot, textiliparunk gépállományának gondosabb megőr­zését, hosszabb élettartamát. Ter­mészetesen világosan kell látnunk, hogy ez a mozgalom nem „csoda­szer“, amely egymagában képes megoldani valamennyi előttünk ál­ló feladatot. Nyilvánvaló, hogy ez­után is szükség lesz a versenymoz­galom más ismert formáinak al­kalmazására is. ­Nem felejtjük el azt sem, hogy nem elég egy mozgalmat elin­dítani és lelkesen felkarolni, ha­nem mindennapi szívós szerve- ■ zö és felvilágosító munkával kell biztosítani, hogy a mozga­lom ne aludjék el, hanem Sza­kadatlanul erősödjék és egyre szélesebb területen terjedjen el. Biztosak vagyunk abban, hogy a mozgalmat átveszik más iparágak is. A Nazarova'mozgalmat semmi­képp sem szabad sajátos textilipari versenyformáinak tekinteni, hiszen Nina Nazarova sem textilmunkás. Erre a mozgalomra szükség van mindenütt, ahol gépekkel dolgoznak, ahol tehát nagy a jelentősége a gé­pek gondos kezelésének, karbantar­tásának. Ha iparunk műszaki veze­tői, szakszervezeteink állhatatosan szervezik ezt a nagyjelentőségű mozgalmat — és ha az üzemek pártszervezetei komoly segítséget adnak ehhez a munkához, helyesen irányítják és ellenőrzik — úgy nagymértékben elő fogják segíteni tervünk feladatainak megoldását, szeretett hazánk erősítését. Hegyi Gizella, a Textiles Szakszervezet fő­titkárhelyettese. (Szabad Nép 1951 február 16-i szá­múkéi.) BEKET AKARUNK! Április 8-án országunkpan a békeívek ezrei kerültek a dolgozókhoz, hogy aláírásukkal hitet tegyenek a béke mellett és erős akarattal egy- emberként követeljék az öt nagyhatalom békeegyezményét. Mindenfelé békegyűléseket tartottak, ahol a béke kérdésének fontosságát beszélték meg a dolgozók és aláírták az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő béke­ívet. A Szakérettségis KoUégiumban va­sárnap reggel gyűlték össae a tanulók, hogy ünnepi békülés kenetében írják alá. — talán a várasbáin elsőként'!, — a 'békeéveket, 198 lelikes dolgozó mun­kás- és paraszlíiatal ajkáról csendült fel a daá ,Egy a jeíszártk, a béke, harcba boldbg jövőért! megyünk’1., — Utána Somogyi Pál, igazgató elvtárs szólt a fiatatokhoz, ismerte Ite a béke- aláírás jeienitőségét, de egyben a maga résziéről fogadalmat is ließt. .,Most, amikor aláírom nevemet a Ibékeív alá, fogadalmat neszek, hogy minden erőmmel, mindert időben, úgy magán, minlj hivatali elfoglaltságom­ban úgy fogok dolgozmli, hogy mun­kámmal mindig a béke ügyét szolgál­jam, Én nem háborút alkarok, hanem békét és boftdog éláteft, — mondta Somogyi elvtíérs. — Sziavailt az egész (érmet megtöltő hurrá kiállás követte szinte egyemberlkérfJ kiáltották a fia- úalok: megvédjük a bőkét. — Az igaz­gató elvHárs felszólalása utáni meg­kezdődött a béíkeívék aláírása, egyletü­kért:' járullak;, a fiúk az asztalhoz, hogy aláírják a békeívet, mándeniknek vak! egy hozzászólása, mindegyiknek volt egy gondolata, amilj úgy éreztek, el kell mondatfák diáWtársaálknak. Grünfeld Béfei lépett elsőnek) az aszi- tallboz, de mdelőlt aláírta volna nevét, a következőkéit maradta: ,,A!'íé!tűnik már egy háborút éá jól láttuk, hogy az em­berek milliói puszüiulfeak el, die az im­pel iato óknak még minidig nem volt eliég, újabb vérengzést akarnak. Mi pedig bőkét' akarunk., Ezt másít aláírá­sunkkal fejezzük ki, de ezzel nem szűnik meg ffiltaikozásunlk, ihaniem to­vább fokozzuk a harcolt, fit a kollé­giumban jóéanulássall, fegyelemmel harcolunk, de résziIveszünk szabadfság- iiarcös kiképzésben is, megtanuljuk, a íegyverkeizelést 'és ha az imperia­listák mag mernék Ijámadns országiun­kat, fegyverrel is megvédjük eddigi eredményeinket. A következő aláíró Hász György eivtáris voJa, aki néhány szóval is ki­fejezte békealkaratáh aláírásán üdvül: „Volt-e a történelemiben olyan* eset, így a dolgozók beleszólhattak a ha­ir, u és a béke kérdéseibe? Nem volt, Cz moslt, amikor a dblgozók maguk verték kezükbe a hal almait, jogúk van felemelni szavukat jövőjük érdekében. Most!, amikor aláírjuk a békeíveket, elsősorban megmutatjuk az, iimperia- li&táknrte, hogy minket nem, tudnak beletasz. and többeb aljas kalandjaik­ba, de egybani kötelességeit isi vállalunk, az)1, hogy minden akadályt leküzdve építjük .szociálisa hazánkat, minden­kor a béke szilárd! harcosai kistelünk. Ezután Kelemen eMiárs. ai mérnök- osztály hallgatója diáktársad nevében szólalt fel: „Minket a falu és a vá­ros dolgozód küldtek ide a Párti se>- gítgégéval azzal a megbízdüásisal, hogy képzettségünkkel majd a jövőt építő, dolgozó fiatalok élharcosai legyünk. Éppen ezért a mérrsökosztály nevében fogadom itt a békeív előtte, hogy be­váltjuk a helánfehelyezieítt bizaJnwte. gyűlölettel harcolunk a nép et'Jjenségei ellen, de egyerrtberként állunk ki a szovjet nép és a nagy Sztálin meílfeiüj. Egymásután hangzottak el fogadalmak és ígéretek a békeív előtt, de a fiatalosan csillogó szemekből látszott is, hogy nemcsak beszéd az ámít irt mondanak. Mindenegyes fiatal azt akarja, ami a békeíven áll: Mi, a Szakérettségis Kollégium hallgatói erős akarattal követeljük az öt nagy­hatalom békeegyezményét, követeljük tanulásunk boldog életiünk és békés jövőnk érdekében. „Ti fegyverrel, mi szerszámmal védjük a békét" Csapatzászlót ajándékoztak a Balatonmelléki Magasépítési Válíalat dolgozói honvédségünknek Felszabadulásunk ünnepén Válla­latunk sztahánovistáiból, munkásai­ból, szellemi dolgozóiból összeállí­tott küldöttség kereste fel néphadse­regünk katonáit. Az elmúlt hat esz­tendő felszabadult öröme, az elért sikerek újabb sikerek felé lendítő ereje, az építő béke büszke tudata égejt küldöttségünk minden tagjá­nak szemében. Mintha a felszaba­dításunkért vívott harcokban elesett szovjet hősök vére festette volna vörösre a zászlót, olyan emlékezte* tőén, olyan lángoló felkiáltójelként lobogott u koraiavaszi szélben. Meleg, baráti fogadtatás után az emlékezés tüzében izzó hangulatú, s a boldog jövő futó mutató ünnep­ség keretében adtuk át néphadsere­günk erős harcosainak Vállalatunk ajándékát: a csapatzászlót. „Boldog, büszke kitüntető érzést ajándékoz Vállalatunk minden dol­gozójának a mai nap, felszabadulá­sunk hatodik évfordulója — mon­dotta Balogh Ilona, a vállalat párt- titkára, mikor a szabadság vörös selymére a béke kék selyemszalag­ját kötötte fel. — Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy csa­patzászlót ajándékozhatunk nép­hadseregünk bátor katonáinak. Je­lentse ez a zászló azt a szétválaszt~ hatatlan egységet, mely népünket oly sok viszály után végre egy kö­zös táborba, a szilárd erejének tu­datában megrendíthetetlen béketá­borba kovácsolja össze. Ti, népünk fiai, békénk őrei vagytok, s mi ígér­jük. hogy építő munkánkkal, ter­melésünk fokozásával, a magunk munkahösietteivel mindenütt oft le­szünk, „ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell“. Vezessen benneteket ez a csCUpatzászló a di­csőséges Vörös Hadsereg példája nyomán a békéért vívott harcunk élén, hogy ti fegyverrel, mi szer­számmal sikeresen vívhassuk meg a Mint már ismeretes, a Kaposvári Pa­tyolat Vállalat a kongresszusi verseny sorún elnyerte a Patyolat Egyesülés központi vándor zászlaját és ezzel az egyesütés összes üzemei közül első he­lyezést értek el. Ebben az üzemben meglátszik, hogy a műszaki dolgozók, a vállalatvezető eredményesen segítet­ték a dolgozókat, jó kezdeményezések­kel, jó munkaszervezéssel a verseny tel­jes sikeréért. Miután a központtól a a dolgozók a versenyzászlót elhozták, az egyesülés többi üzemei valóságos harcot Indítottak a vándorzászló meg­szerzéséért. Ez a harc — mondják a dolgozók — az igazságos harc, mert a munka harca a békét szilárdítja. Mi minden erőnk­kel arra törekedünk, hogy ezt a zászlót megtartsuk magunknak. béke biztosításának nagy csatáját. Éljen a világ legerősebb hadserege, a dicső Szovjet Hadsereg, s annak nyomdokain haladó, szocialista em­bertípust kialakító büszkeségünk, a mi Szeretett Néphaidsenxjümk!“ A honvédség és* a Balatonmelléki Magasépítő Vállalat kultúreso‘portjai nívós, jólsikerült műsorral zárták be a szép ünnepséget. Vértes Imre, a Báláionmefléki Magasépítő Vállalat dolgozója. Az üzem dolgozói április 4~i felaján­lásukkal egyben megtették a május 1-i felajánlást is. Az április i-i versenyben kimagasló eredményt értek el a moso­dai dolgozók és a vasalók. Győré tm- réné 175, Jakab Istvánná 173 száza­lékos teljesítményt értek d. A vállalat dolgozói a takarékossági mozgalom te­rén is szép eredményt érteik el. Meg­takarítottak összesen 12.000 forintot. Értékes kezdeményezése volt Tóth István kazánfűtőnek. A kazán lefúvató csöve kilyukadt és munka közben javí­totta meg. így az üzemnek nem kellett megállnia a gép miatt két napra és ez­zel megtakarítottak 12.000 forintot. A párttagok nem mutattak elég jó példát a versenyben, de ígéretet tettek arra, hogy május 1-re még nagyobb lendülettel fogják a munkaversenyt to­vábbfejleszteni. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a vándorzászlót meg is tartsuk A SZOVJETUNIÓ 16 KÖZTÁRSASÁGA Lett Szovjet Szocialista Köztársaság 19Í0 nyarán Lettország felelt is fel­ragyogott a Sztálini Alkotmány napja Lettország dolgozói szakítottak a nép- ellenes, fasiszta rendszerrel és szovjet köztársaságot alapítottak. Miután a győzelmes Szovjet Hadse­reg elsöpörte a szovjet főidről a fa­siszta rablókai, Lettország dolgozói a Kommunista Párt vezetése alatt, a nagy orosz nép és a Szovjetunió népei­nek segítségével gyorsan helyreállítot­ták a háborúban lerombolt népgazda­ságunkat és jelentősen fellendítették az ipart, a mezőgazdaságot és a szo­cialista kultúrát. A Szovjetunió valamennyi népével együtt állhatatosan viselte a Nayy Hon­védő Háború minden nehézségét és megpróbáltatását a leit nép is. A lett nép fiainak és leányainak legjobbjai hősiesen harcollak a Szovjet Hadsereg soraiban. A háború befejezése után Moszkva, Leningrad, a Donyec-meden- ce és az Ural, gépeket, munkapadokat és ipari felszereléseket küldött Lettor­szágnak. Ennek eredményeképpen t; köztársaság ipari termelése már Ibis­ben 75.7 százalékkal szárnyalta túl a háborúelőtti színvonalat. • A Daugává-jolyón a teljesen helyre­állított Ke hums hatalmas villanyető- műíve teljes erővel ontja az áramot. Több, mint i ezer iparvállalat, közöt­tük számos új ipari óriás, amely a há­ború előtt nem létezett, adja a szovjet haza számára az ipari termékeket. A liepai „Vörös líohász“-gyár és a rigai vagóngyár jelentősen kibővültek és ma sokkal többet termelnek, mint a há­ború előtt. .4 köztársaság élenjáró üze­mei, a nehézipari VEF-gyár és ,a rádió- technikai gyár kiváló minőségű gyárt- mányakiról ismertek az egész Szovjet unióban. Gyorsan fejlődik a textilipar is. Lüktető, bővérű életei élnek a romjaiból helyreállított tengeri kikö­tők. A háborúutáni években Lettország­ban jelentősen megnövekedett a mun­kásosztály. H ána.prát-hó napra növek­szik a sztahanovista dolgozók száma. Ezid&izerint mintegy 50 ezer élenjáró sztahanovista teljesíti túl rendszeresen a tervelőirányzatot. Hatalmas ütemben fejlődik a mező­gazdaság is. Az összes parasztgazda­ságoknak több mint 95 százaléka a kolhozokban egyesült és jelentősen megnövekedeit a gép- és traktorállomá­sok száma. .4z egész köztársaságot bejárta a ganuei körzetben lévő „Spausz“-kolhoz híre, ahol az évi átla­gos tejhozamot 337b literre emelték. A szocialista építőmunkában fontos szerepet töltenek be a lett írók. A. Upit, Laczisz, A. Szaksze regényeit, Grigulisz színdarabját Sztálin-dífjal tün­tette ki. .4 szovjet hatalom alatt példátlan lendülettel fejlődik a kultúresoportok munkája. A lelt fővárosban, az ősi Ri­gában, évről-évre megünnepl ik a har gyományos dalosünnepet. Ezeken az ünnepélyeken felvonulnak a gyárak, üzemek, és a különböző kolhozok leg­jobb kórusai. A lett nép szivébe zárta az arany- igazságú sztálini szavakat; ,,A Szovjet­unió népei közti barátság — nagy és komoly vívmány. Mindaddig, amíg ez a barátság fennáll, országunk népei szabadok és legyőzhetetlenek marad­nak. Senkitől sem félünk, sem a belső, sem a külső ellenségektől, amíg ex a barátság él és virul.“ Ez « barátéiig pedig érékké élni fey.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents