Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

1

4

SOMOGYI NÉPLAP

VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 8.

JÖJJETEK KÖZÉNK

A volt Korona-szálló épületében., ahol régen az urak szórták éjszakánként a dolgozó nép verejtékes munkájával szerzett pénzt, ma Szorgalmas tanulás folyik, 198 munkás fiatal készül kitartó és szívós munkával jövő hivatására. A tiszta, csendes tanulószobákban kipirult arcú dolgozók tanulnak, akik az ország különböző városaiból és falvakból jöttek a munkapadok, traktorok mellől, hogy valóra váltsák azt, amit Rákosi elvtáirs tűzött eléjük: ,Jó tanulással a szocializmusért“.

Ennek a jelszónak jegyében indul harcba Kulai Imre elvtárs is, aki a tanári szakon tanul, csillagász akar lenni. Egyszerű mimkáscsalád- ból származik, már fiatal éveiben megismerte a mindennapi kenyérért való harcot. Apja halála után, mint családfenntartó, napszámba járt, kocsis volt. A mindennapi hajsza és a nyomorúságos élet melleit tanulásra még gondolni sem mert. A felszabadulás azonban már irányt adott életének: megnyílt előtte .a lehetőség a tanulás felé. A Párt mint erős védő állt melléje ezekben az években, eljutott a pártiskolára és kitanulta az esztergályos Szakmát. A múlt év végén jelentkezett a szak- érettségi kollégiumba, ahol végre kielégítheti tudásvágyát és megteremtheti magának a boldog jövőt.

— Soha nem felejtem el, hogy én, a lenézett kocsis tanárnak készülhetek és végre elérhetek oda, amit sokszor elképzeltem magamnak. Mint kocsis, sokfelé jártam és mikor kezembe került egy könyv, elolvastam, kétségbeesetten éreztem, hogy nekem tiltott a tudomány, nekem nem engednek tanulni, mert dolgozó vagyok. Azt hittem, hogy soha nem érem el azt, hogy tanulhassak. De mo'st itt vagyok számos dolgozó társammal együtt, tanulok, bízom a jövőben. De, hogy ezt a jövőt meg is teremthessük, minden ierőmmel harcolok dolgozó népem~ mel együtt, a békéért. Úgy érzem, hogy nekem különösen kötelességem ez a harc, hiszen gondtalan Setet kaptam népi demokráciánktól, tanulhatok, megvan mindenem, még beteg feleségemről is gondoskodott a Párt, mert 300 forint ösztöndíjai biztosított számomra, hogy nyugodtan tanulhassak.

— Apámról lenyúzott mindent a kapitalista urak pénzéhsége a reggeltől estig tartó robotban, de ez nem volt elég, belekergették a Szovjetunió elleni háborúba is, hol életét vesztette — mondja gyűlölettel a szemében Nemedi elvtárs, aki eddig szótlanul ült társa mellett — de rám már nem ez az Set vár. Én szabad, szocialista országban boldog fiatalok közé tartozom, akik előtt biztos jövő áll. Tanár akarok lenni, Lenin és Sztálin elvtárs tanítása nyomán akarom az ifjúságot nevelni olyan szeretettel, ahogy most itt engem nevelnek. Szeretném tudatosítani minden rámbízott gyermekben, hogy szeressék a Pártot, mert rá mindenkor számíthatnak.

Steiner elvtárs a kollégium kitűnő tanulója elboruló arccal beszél múltjáról. Apját könyörtelenül üldözték, mert résztvett a munkás sztrájkokban, mert fel merte emelni sSa' vájt és emberibb életet követelt. Keserű kenyeret evett a család sok éven keresztül, apja pedig a napi robot után fáradtan meredt maga elé, mert látta gyermekei sötét, bizonytalan jövőjét.

— Amiért apám akkor harcolt, azt most én tovább viszem. Tanulni akarok, bár a papi reakció meg akarta akadályozni ezt. „Ne engedje fiát a kollégiumivá — mondta anyámnak falunk papja — ott csak rosszra tanítják és elviszik Szibériába és soha nem engedik vissza“. Ennek ellenére én itt vagyok és tanár leszek. Ha felkerülök a főiskolára, erős elhatározásom, hogy se- . gíiem gyengébb társaimat, úgy mini I itt és nem engedem, hogy egy is lt - morzsolódjék közülünk, hiszen ötéves tervünknek szüksége van ránk. Itt a kollégiumban gondtalan, balI dog életünk van, tanszer, könyv, szórakozás, sport, minden rendelkezésünkre áll. Én azt akarom, hogy minden dolgozó fiatalnak ilyen boldog élete legyen, ezért veszek részt a békealáírásgyüjtésben. Nem akarok úgy élni, mint Tito Jugoszláviájában a leigázolt dolgozók, nyomorban, reménytelenül, sötétségben.

Ilyen lelkes fiatalok élnek és tanulnak a szakérettségi kollégiumban, ezek a munkásfiatalok fordulnak üzenettel most munkás és paraszttársaikhoz: — ,,Üzenjük nektek dolgozó társaink, hogy minél többen jelentkezzetek a kollégiumba, ne hallgassatok az ellenség szavára. Gondoljatok Jugoszlávia, fiataljaira, akiknek a mindennapi kenyérért kell harcolni, tanulásra nincs lehetőségük. A mi Pártunk mindent megtesz azért, hogy mi tanuljunk, tehát mi is tegyünk meg mindent a Pártért. Építsük ötéves tervünket tudásunkkal. Bizalommal jöjjetek közénk, hogy két év múlva a főiskola és az egyetem után fel- világosító munkával neveljük fiatal - jainkat. Ne riadjatok vissza a nehézségektől, mert mi kommunista fiatalok legyőzünk minden akadályt, ami célunk elérésében hátráltatna minket.“

Az Elnöki Tanács a békemozgalomban kifejtett munkásságukért római katolikus lelkészeket tüntetett ki

nők), Máté János plébánosnak (He- tényháza) és Szécsy Antal plébános; vikárius .helyettesnek (Budapest), a Magyar Népköztársasági Érdemrend aranyiokozatát;

Nagy B'éhi plébánosnak (N yirluyos) és Láng Alán plébánosnak (Novajid- rány), a Magyar Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozatát adományozza.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar békemozgalomban kifejtett munkásságukért Horváth Rióhárd lelkésztanárnak (Budapest), Bereszlóczy Miklós prelátus, esztergomi kanonoknak (Esztergom), és Balogh István rk. papnak (Budapest) a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát;

Csömöcz Gáspár plébánosnak (SzolA szovjet művészek az egész néppel együtt résztvesznek a kommunizmus építéséért vívott hatóban. Müveiken keresztül mozgósítják a legszélesebb dolgozó tömegeket a nagy sztálini terme szét átalakító terv, a nagy hidrotechnikaés csatorna-építkezések sikeres megvalósítására. Képünk Koreckij festőművész „a kolhozföldeket örökre termékennyé tesszük“ című plakátja.

A SZOVJETUNIÓ 16 KÖZTÁRSASÁGA

Moldva Szovjet Szocialista Köztársaság

A moldáviai nép hosszú évszázados elnyomás után 1918-ban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeképpen elindult a boldog felemelkedés útján. De az angol, francia és német imperialisták segítségére támaszkodó román bojárok és földesurak betolakodtak Moldávia nyugati körzeteibe és hosszú időre elszakították Moldávia e szerves részét.

Moldávia területén két világ alakult ki. -A Szovjetunió kötelékébe tartozó Szovjet-Moldúvia hatalmas ütemben fejlődött. Egymásután épültek fel az ipartelepek, különösen az élelmiszer feldolgozó üzemek és teljesen átalakultak a falvak i<s. Az- egykor elmaradt moldáviai falvakban kigyulladt a villanyfény, a mezőgazdaságot gépesítették és az öntözés alatt álló völgyekben új gyümölcsösök és szöllöskertek léte-- sültek. Sikeresen haladt előre a nemzeti kultúra és művészet fejlődése is. Egymásután nyíltak az új iskolák, közép- és főiskolák, színházak, múzeumok és sikerült teljesen felszámolni az évszázados átkot — az írástudatlanságot.

E sikerek elérését nagyban elősegítette a Szovjetunió népeinek Sztálini barátsága. A nagy orosz né-p, az egész szovjet ország állandó gondoskodást tanúsított Moldávia gazdasági és kultúrális fejlődése iránt. Jöttek a Szovjet szakemberek, a technika és az agrotechnika élenjárói és segítették a népet új élete építésében.

1910 június 28-a különösen nevezetes dátum Moldávia népének történetében. A nagy szovjet nép segítségével az elszakított nyugati körzetek — Be-szarábm — dolgo-zói megszabadultak a román földese urak igája alól és Moldávia 1940 augusztus 2-án Szovjet Szocialista Köztársaság lett. Az egységes Moldávia most már teljes egészében elindult a boldogság felé vezető úton.

A szovjet emberiek békés alkotó munkáját 1941-ben félbe szakította a német-fasiszta rablók támadása. A fasiszta megszállók több mint három évig garázdálkodtak Moldávia földjén. Lerombolták és felgyújtották az üzemeket, gyárakat, főiskolákat, iskolákat, kultúrális és egés-ségügyi intézményeket és lakóházakat. A szovhozakat, kolhozokat, gép és tr akt űrállomásokat teljesen kira tolták. A szovjet emberben azoi ban hatalmas alkotóerő lakik. .1 I iborúokozta súlyom sebek csak- hau ur begyógyultak és a köztársaság még szebbé épült, mint amilyen volt

M ildávia emberei jómódban élnek. Az ipar — Moldáviában fejlődő nehé lipar, elsősorban gépipar van — többet termel, mint a háború előtt és az élelmiszeripar termelése majdnem kétszeresen múlja felül a háborúelőtti termelési átlagot. A kolhozparasztok évröl-évre mragasabb terméseredményeket mintáinak fel. ‘ A köztársaságban máris szár. mos milliomos kolhoz van.

1949 igen nevezetes időszak volt a moldván nép életében. A nyugati — egykor elszakított körzetek — parasztjai, miután meggyőződtek a kolhozrendszer nagy előnyeiről, ráléptek a kollektiv gazdálkodás útjára. Ezeket a kolhozokat is teljesen gépesítették. Be&szarábia part-szíjai történelmük folyamán először nyertek lehetőséget arra, hogy tudományos alapon gazdálkodjanak. A gépi technika alkalmazása, az élenjáró agrotechnikai módszerek széleskörű felhasználása biztosítói- tők o gabonafélék és ipari növények magas terméseredményeit. 1949-ben létesítettek először nagy területeken gyapot- és rizsületvé- nyeket. '

Moldáviái bőkezűen megajándékozta a természet. A völgyekben és a napos lejtőkön, a hektárok tízezrein gyümölcsösök és szöllöűt telvénysk virulnak. Legutóbb már elírom- és narancs fákat is ültettek és megkezdték a füge és mandarin termelését. A gyümölcs- és szöllő- termelók páratlan eredményeket''értek el. A bulboki körzet Micsurirí- kolhozának parasztjai 100 mázsa sárgabarackot, 300 mázsa almát és körtet', 97 mázsa szöllőt gyűjtöttek be hektáronként. A kolhoz a gyümölcs és szöllő eladásából csaknem négymillió rubelt vett be. A bemA BEKG GYŐZNI F»G

Egy fát ültettem én;

Mikor fiam világra jött,

Sok álmom csüng s égés: szivem Kettőjük életén.

De masí a fám, fiam s « szebb Jövőnk veszélyben áll;

Alit ott a gyilkos cih »et el: Csak gyűlölet s halit!

És egymás mellett csüngnek ők. Egész sok éve már,

Fiam ma karcsú és derék S a fáesha dús, sudár.

Az óceánon át üvölt Egy elvakult sereg;

Hát nines AenenkábOn. ott Se jócska, sem gyerek?

F* és fiú, — ne féljetek,

Van társunk annyi sokl Velünk van minden dolgozó, S a béke győzni fog!

JCíp.eÁ &z&ai&tő{tizág,kóL

dfrtu : ckOinö j tji. <J)áL

ÍL

r0a:i6it mit l statt?

WTagy tizenöt évvel ezelőtt titr iént.

Vonatunk száguldott a szovjet halár felé. A májusi napsugarak áttörtek a vasúti kocsi ablakán. Szótlanul ültünk

derí körzet Sztálim-kolheza egy- egy hektárról 117 mázsa szöllőt szüretelt. Kasuromzikijnak, a Szer-- etatista Munka Hősének munkacsoportja, amely a kameni körzet ,,Ariyoiu‘‘ kolhozában dolgozik, 1949"ben egy hektárról 141.8 mázsa szöllőt szüretelt. A magas terméseredményekkel együtt nő a kolhozparasztok jóléte. 1949-bctji már jóval több, mint 60 milliomos kolhoz volt és ez a szám 1950-ben még sokkal nagyobb lett. A bender i körzet „Vörös gyümölcstermet- lö ' kolhozában Iván Agai aj az elszúrni láskor 23.000 rubel készpénzt, 50 mázsa gab ónál, 15 mázsa gyümölcsöt er, 20 hektó bort kupojt. .A köziül saságban sok ilyen kolhoz- család van.

A moldáviai kultúrális élet központja a háború romjaiból újjászületett Kisinyov — a köztársaság fővárosa. Négy színház és egy filharmonikus zenekar gondoskodik a főváros ssórtkaztatásúról. A kultúrális élet egyébként is hatalmas' fejlődésen ment keresztül a szovjet uralom alatt. A köztársaságban 45 újság és 6 folyóirat kerül kiadásra. 1924 iskola működik, amelyekben több, mint 400.000 gyermek tanul, ezenkívül 8 főiskolai és 38 szakmai középiskola van. Száz kórház és több, mint 500 poliklinilca áll « betegek rendelkezésére, akiknek ellátásánál hétezer orvos és ápoló gondoskodik.

íme, néhány szám Szovjet-Moldávia életéből, amely történelme folyamán elsőízben szerezte meg állami önállóságát és vívta ki örömteli, boldog diaiét,

egymás mtíMt. Voltak vetünk Bisgyv rok, németek, bolgárok és olaszok.

Egy kisebb állomásra érne, átszálltunk egy szovjet vonatra. Az arcok most egyszerre felderültek. A fesaikt- ség feloldódom, Lassan, óvatosam elkezdtünk beszélgetni egymással. Az emberek, akik az unalmas úton kifáradtak a hosszú hallgatásban, most már nem tudtak, nyugodtan ülni a helyükön. Izgatottan jártak fel-alá és mind sűrűbben tekintettek ki az ablakon.

„Szovjet határi“ — kiáltott fest az ablaknál átló. Mind az ablakhoz tódultunk. Magas, fenyő gályákból készült díszkapuin lengett a vörös zászló, rajta az ötágú csillag, melyben barátságosan ölelkezett össze a sarló és e kalapács.

A fülkében, velem szemben egy SO év körüli vak ember ült. Kis Péter■ magyar politikai menekült, aki ,a sopronkőhidai fegyházban vesztette el szemevi- lágát. Amint meghallotta a kiáltást:

,,Szovjet határ!“ — ez a hallgatag, vak ember felpattant és az ablak felé tapo- pogatózva, remegő kezekkel töri utat magának. Kinézett az ablakon .. . Vök szemeivel a távolba meredt. Vájjon mit látott? Ki tudja...?

Majd hirtelen halovány arcát felénk fordította és elekor láttuk, csillogó könnyekkel volt tele léét vak szeme Karjait széttárta és lelkesedve felkiáltott: ,,Szovjetország!“ Merev tekintetét a meszcséghe szegezve, ünnepélyes hangom énekelni kezdte:

„Fel, fél, ti rabjai a földnek . . .“

Fis mindnyájunkat megkapott. Vele énekeltünk mi is. Mindenki a saját nyelvén. Zengett, terjedt az ének. Hangunk már túlharsogta a vomatkerehek zakatolását, kihatott a vagónból' ki a végtelen orosz rónaságba. A parasztok, akik meghallották az éneket, abbahagyták a munkát és integetni kezdtek felénk, majd ők is vetünk énekeltek. Mikor befejeztük a dalt, úgy éreztük, hogy minden megváltozott körülöttünk. Vidáman kezdtünk beszélgetni, egyszerre barátokká lettünk vatameny. nyien. Kalitkából kirepült mmééráhrtt, szabadnak óretstxk magmása!.

A szovjet nép békés alkotó munkája. Az „Elek'troprovod“-gyér munkám a hagy vizierőmüépítkezések számára ajándékot készítenek. Az ajándék megtakarított anyagból, terven felül gyártott 5000 méter hosszú kábelvezeték. A képen A. Kaljakina ellenőr, a tekercselöosztály vezetője, átveszi az

•,;*! ' . - ! / első kábel vezetéket.

•k*«.^ -*k*k ■'tk ^k.-»k-^»