Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-09 / 57. szám
4 SOMOGYI NBPEAlP PENTE«. 1951. mm&VS 9. Desanti: Titóék arca és álarca IX. Egy orosz közmondás szerint: „A nyelvnek nincsen csontja: mindent ki tud mondani.“ Kardelj eladta az ország petrólenmát, bányáit, földalatti kincseit egy acélgyárért. Hiteleket kért a Wall Streettöl, utasításokat egy felügyeleti utazáson lévő amerikai tábornoktól. Belgrádot az újfajta amerikai propaganda fővárosává alakította, melyet George Allen, az Egyesült Államok nagykövete irányít és eszméit ,,Jugoszlávia hangja“ sugározza szét. így támogatva ezt a propagandát, ezt a „Sztálin-ellenes új marxizmust.“ A Washingtonnak engedelmeskedő Edvard Kardelj kijelentette: „Nálunk a népi bizottságok vannak hatalmon. A szovjetek rendszere mi vagyunk.“ — Ez már hazugságnak is sok. A Reuter-ügynökség tudósítója kijelenti, hogy „titóista" 1917 őszén Bukarestben Maniu pőre alkalmából találkoztam a Reuter-ügynökség volt belgrádi tudósítójával, Ericsonnal. Ragyogó, rengeteg történetet ismerő, áradó szavú újságíró, egy Manchesterben letelepedett középeurópai zsidónak a fia: fesztelen .volt, lázadó és sznob, mint akik Ox- fordban tanultak. Reménytelen szerelemmel szerette a román szeszesitaloka, s ez a szerelem este 7 órától kezdve rendkívül különössé tette viselkedését. Fekete szeme csillogott göndör kócos sörénye alatt. Mikor megérkeztem, hosszú ellentmondásokkal teli politikai fejtegetésekbe kezdett. „Maga trockista? — kérdeztem, hogy megprbóáljam meghatározni állápsontját. Felfrottyanva. indulatosan válaszolt: — Hát már maga is? Ez egy rögeszme... Én lelkesedem á kommunizmusért, de Romániában túlságosan lehet érezni az oroszok jelenlétét. Maga erre nyilván azt válaszolja, hogy a románok nekik köszönhetik felszabadulásukat. , Minden bizonnyal, de legalább legyenek egy kicsit jobban nacionalisták INézze csak, nyolc hónapot töltöttem Jugoszláviában. Azok ott legalább meg vannak győződve róla, hogy egyedül szabadították fel magukat. Persze, ez nem igaz, — de rokonszenves. Megnyugtató. Parasztjaik bájosak, hagyománytisztelök, patriarchálisak. Senki nem piszkálja őket olyan dolgokkal, amelyeket nem tudnának megérteni... — Ericson. maga úgy beszél Jukoszláviáról, mint egy turista, aki Cook-körúton van. Látja, én nagyon csodálom ,a jugoszlávokat, de úgy találom, hogy egy kicsit kemények szavakban és egy kicsit puhák tettekben és én éppen őket értem meg a legkevésbbé... Itt a .többi népi demokratikus országokban nem igen államosítják a kis üzleteket, viszont többet dolgoznak. azért, hogy*- a tömegekati a kommunista • párt mögé tömörit- sék, vagyis hogy neveljék őket. Lehet, ez talán az egyeiemi képzés eredménye: inkább hiszek a nevelésben és cselekvésben, mint a rendőrségben. És a maguk ju- goszlávjai rettenetessen rendörködnek. Nálunk minden beszélgetésnek vallató jellege van és minden bírálat merényletnek számít. Ericson nevetett és újabb pohárkát rlyakalt be. A Palace bár foteljeiben Bukarest aranyifjúságának maradványai ültek. Azon buzgölkodtak. hogy a „feledés“ illúziójában ringassák magukat. — Kedvesem, maga nem töltött nyolc hónapéit Jugoszláviában, mint én. Maga a felszínről ítél. Biztosítom, hogy valójában az ö rendszerük sokkal megnyugtatóbb. Nézze csak, Randolph Churchill tizennyolc hónapot töltött Titonál és ezen a nyáron titokban visszatért hozzá. Vagy figyelje meg Basil' Davidson elragadtatását. Hír- ügynökségem szívesen fogadja Jugoszláviát kedvező színben beállító cikkeimet... Egyébként hosszú időn keresztül a jugoszláv partizánok szövetségeseink voltak. Még azt is megengedték nekünk, hogy egy rendkívüli fontos állást elfoglaljunk. Görögország és Ti- to Jugoszláviája nélkül... Míg az oroszok a Donnál verekedtek, Tito tőlünk kért fegyvereket és összekötő tisztjeink jelentései alapján mi küldtünk is neki... Minthogy én nem ittam semmit, nem ringatóztam semmiféle boldog hangulatba, türelmetlenül mondtam: — A mi partizánjainkkal maguk kevésbbé voltak kedvesek. Franciaországban a partizánok és szabadságharcosok sohasem kaptak ejtőernyős küldeményeket, más országok partizánjai, akiket azzal gyanúsítottak, hogy kommunisták, szintén nem és az azóta közzétett okmányok bebizonyították, hogy ez nem volt véletlen. — De nem, nézzük csak — csillapított Ericson. ■ * De nem, hiszen mi küldtünk jócskán fegyvereket. Titonak... Tudja, az én álmom az volna, hogy kommunistái legyek anélkül, hogy állandóan a Szovjetunióval, a Vörös Hadsereggel és Sztálinnal törődnék. Eh! Nos, Tito... — Nos Ericson és a hírhedt „védőbástyája?“ Es a Kreml lakája? Maga talán azt hiszi, hogy én soha nem olvasom a) maga hírügynökségének a népi d<£ mokratikus államokról szóló táviratait? — Mondom magának, hogy Tito, az más. Idehallgasson, én állandóan olvasom a svájci sajtót, dolgozok is nekik. (Egyébként nagyon jól fizetnek.) Olvassa, maga a Schweizer Illustrierte Zeitung-ot? Júniusban ogy cikket közöltek „JJj balkáni szövetség a láthatáron“ címmel. Azt írják hogy ennek a Déleurópai Államok Szövetségének központja Belgrad lenne. Politikai és központja... • Mire akar ebből következtetni? Ericson hosszú, piszkos ujjaival végigsimogatta kócos haját. Ragyogott a lelkesedéstől és a részegségtől. Ezt mondta; A való élet, a szabadság, a béke tükröződik vissza a szovjet festők Kaposváron kiállított képeiről Vasárnap, 11-én délelőtt 11 óra-1 képet adnak. A dolgozók életével, kor nyílik meg a szovjet festők ké peiböl rendezett kiállítás a Soniogy- megyei múzeumban, a Magyar-Szo vjet Barátsági Hónap Keretén belül. A kiállítás értékes anyaga bemutat a szovjet festészet teréből néhány képet, amelyből világosan megláthatjuk, hogy a szocialista- realista festészet épp úgy-, mint a többi művészeti ágak, a szovjet munkájukkal foglalkoznak. Ezek a képek százszorosán felül múlják a kapitalista g-ccsművészet érdemtelen képeit, amelyek nem egyszer erkölcs romba'ok is. Ezek a képek nem a fantasztikus, értelmetlen kompozici A sorozatai, hanem a dolgozó nép iránt érzett Szerétéiből fakadnak a -szovjet festők keze nyomán. cialista iparból is. Jolia'nson Borisz a szovjet festőművész ,,Egy régi uráli üzemben“ című képe abba a korszakba visz el bennünket, amikor még a szovjet nép a kizsákmányolok igája alatt szenvedett. Az Ural-hegység kincses vidékén, — ahol mia Szverdlovszk ipari csodái állnak, — a forradalom előtt kisebb és nagyobb pénzes üzletemberek húztak hasznot a föld ajándékából és a munkások verejtékéből. A képen a kizsákmányoló gazda bizalmatlan pillantásokkal ellenőrzi a munkásokat. Ezzel a képpel szemben Szarján Mdrtirmz képe van, amelynek címe „Ipar a hegyek között“, azt ábrázolja, hogy a szocialista gazdasági rend virágzó ipart teremtett, még a régen kihasználhatatlan talajon is. emberek életéről, munkájáról hű A legnevesebb szovjet festők képei vannak kiállítva A kiállított kcpiK köpött ott látjuk a legelső helyen Gergsznnov Alexander szovjet festőművész , Szín lin“ című képet. A moszkvai Vörös téren, a LeninMauzó'e-im Lejára tánál, a Kreml toronyórája előtt áll a nagy hadvezér, a vi' ig népeinek szeretett vezére. A háttér a Vaszilij székesegyház, a ha'launus orosz történelmi erő, a szovjet érni er legjobb vonásainak megtestesítője Egy másik kép Szeröv Szereb) já- nij Kazancev „A leningradi oDr-.m vár áttörése“ című képe. 1943. január 18-án, közel mustéi esztendős ostrom után nagy győzelmet ünnepelt Lenin városa. A szovjet c sa- patok áttörték a várost teljesen körülzáró ostromgyürút. A harc még ezzel korántsem ért véget. Rengeteg szenvedés váír Leningrad népére, de a Sztálini stratégia, a Szovjet Hadsereg végső győzelme már biztos volt. Ennek a tudata tükröződik azoknak a szovjet katonáknak az arcán, akik a képen a szétzúzott ostromgyúrü felett találkoznak egymással. Egy másik képsorozat a szovjet kolhozok életéről ad képeket. Forrón tűz a nap a szabadiban megterített asztalra. Az asztalt öntudatos, boldog szocialista parasztok veszik körül. Éppen élmunkásaikat köszöntik fel. Ezit ábrázolja Gera- szimov Szergej, „A kolhoz ünnepe“ című képe. De ott látjuk MakSzimenko, „A föld gazdái“ című képét, amely 1945, késő őszét ábrázolja. A szántóföldet még éktele ultik a kilőtt fasiszta harckocsik, a levegő, a föld színe és az emberek ruhája a fél közeledtét mutatja. Ekkor tért haza a leszerelt katona és most a kolhoz-vezetőség tagjaként helyszínen tárgyalják meg az új vetési tervet. Ez tükröződik vissza ebből a képből. Képek az üzemek, gyárak, kolhozok életéből A tudomány, a termelés munkása, a paraszt és tudós együtt dolgoznak és közvetlenül segítik egymást a Szovjetunióban. Ezt tükrözi vissza meggyőző erővel Modorov Kalacsev „Mezőgazdasági újító tudósok,, című képe, ahol éppen egy tudományos újítást személyesen adja át a tudós és magyarázza el a kolhozmunkásoknak. De látunk képeket a szovjet szoAz alaverdsi rézolvasztó üzem képe áll az előtérben, amely már a Kau- kázusontúli vidék, vad és ttetrmér ketlen talaján épült. A festő azt az összhangot akarja érzékeltetni képével, amely a regényes, hatalmas természet és az erőit kihasználó emberi alkotás között ran. A kultúrával is sokat foglalkoznak ezek a képek. A legmegkapóbb belőlük Krümov Nyikolaj „Hajnal a kultúrparkban“ című képé. Ezzel a képpel mintegy bebizonyította a festő, hogy a tájképnek is lehet szocialista tartalma. Moszkvának és a többi szovjet városnak legfestőibb részei a kuk túrparkok, ahol a dolgozó nép üdülést és szórakozást talál. De ki figyelt meg már egy ilyen parkot a napfelkelte órájában? Ennek az órának különleges, békés hangulatát érzékelteti a festő és mintha a hajnal frissességét és békéjét odavarázsolta volna a képre. Vagy ott van Buiácsez Nyikolaj „Tájkép“ című műve, ahol országút vezet a kolhoz széles földjei között és a színek arról tanúskodnak, hogy szeles nyári napról készült a kép. És így sorolhatnánk még tovább a sok szép és értékes festményt, amelynek mindegyikéből a való élet, a felszabadulttág és a béke tükröződik. A pest megyei mozik dolgozói versenyre hívták a somogyiakat A pestmegyei keskenymozik 1 hónapos versenyre hívták ki a somogyinegyei keskenymozik dolgozóit. A verseny március 1-töl 31-ig tart a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap keretén belül. A versenykihívás feltételei a következők: 1. Az aktívahálózat kiépítése, 2. a látogatók számának 10 százalékkal való növelése, 3. a mozik bruttó bevételének 7 százalékkal való emelése, 4. a mozik havi ie- lentőlapjának pontos kitöltése és minden hó 5-ig való beküldése az üzemvezető által a kirendeltséghez. A MOKÉP somogymegyei dolgozói a versenyt elfogadaták. A versenyből Somogy megye kerülhet ki győztesen, ha a többi mozik dolgozói is úgy fogajdák a versenyt, mint a lakócsai mozi dolgozói, akik a következőképpen válaszoltak a versenykihívásra: „Pest megye versenykihívását az ismertetett versenypontok szerint elfogadjuk a keskenymozink részéről, azzal a módosítással, hogy a márciusi látogatottságot nem 10, hanem 30 százalékkal növeljük.“ Somogy megye területén lévő keskenymozik kövessék Lakócsa példáját és -csatlakozzanak minél többen a versenyhez. A sántosi építkezés dolgozóinak lelkes felajánlásai április 4-re Csütörtökön délben osztották > építkezés dolgozói lelkes felajánszét a Kaposvári Magasépítési Vállalat sántosi építkezésén a vállalat legjobb kőműves brigádjának a kongresszusi versenyben végzett jó munkájáért az igazgatósági alapból 1.500 forint jutalmat. Az ünnepségen Lamping Ottó építésvezető ismertette a kongresszusi versenyben elért eredményeket. Az ünnepségen az A nagy kalandor — Bizonyos vagyok benne, hogy Tito sohasem tudna jó fegyelmezett kommunista párttitkár lenni. Tito, ö más: nagy kalandor, bandita, balkáni. Azok az emberek, akik ismerték öt Spanyolországban, egész csomó történetet meséltek róla. „Történeteket“, ahogyan mondani szokták, magai már tudja: baloldalisággal, tröckizmussal vádolták, szemére hányták az „ideológia szigorú hiányát“... Látja, hogy mire gondolok. Ericson megint hátrave- tetie fejét, nevetett és elragadtatott tekintettel ismételte: „Ideológiai szigor“. Mindenütt ahol jár, ö akar parancsolni. És hitemre, ha szívesen dolgozik a „nyugatiakkal“, ez azért van, mert a „nyugatiak“ hosszabbra már Spanyolországban (sőt már előbb is) sok fejtörést okozott a kommunistáknak. Visszatért Jugoszláviába (ahol feloszlatták a kommunista pártot) és megígérte, hogy megszünteti a „klikkpolitikát.“ De nyugodt vagyok: Tito pontosan egy klikkvezér... Még egy pohár „zujka“ (jellegzetes szilvából készült román alkohol) Ericson franciául, sőt zsargonban > fejezte be. — Igen határozottan: Tito, ez a fickó az esetem. Kijelentem, hogy titóista vagyok... Abban az időben úgy véltem, hogy ez a beszélgetés lehetetlen és unalmas. Szemrehányást tettem magamnak, hogy Ericsonnal vesztegetem az időmet, ahelyett, hogy egy román balettet néztem engedik a pórázt- Tito maga, hogy | volna meg.(Folytatása következik.) vári iSa'mfomikiUisok hiaingvensieinylélt Iml- iioiftuk a Szlafceireilteégfe Kollégium — mint a nagyjefiemtősiéigű toulitiúnáffis sorozat mindenegyes eddigi esemiélnyle att- kaimávljH — ezúttal is zisúftoílt nagytér- jniéibein. Orisziágolsinevű sízimfóiuiktetaiimlk ta zie- neirodalliotn három hailhiataitliain alkotását mutatóik be. Beieithovein Egmont-oyiilányálnlak friss eleven tempóit, jól eloszltoltlt dinamikáját. és vaiöfoam a mű drámai &sbüW- ségiöt éreztető előadását emiel