Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-07 / 55. szám

I

4

I GM ill YI MRPLAP

S2ERDA, 1951. JVimmUS 7.

Desanti

Titóék arca és álarca

Ezúti'lal félperenyí csend követke- Heitt. A miniszter szemmélláthailióain helyteüemitiecfce közbeszólásomat. ,

— Isméúem Önnek: Jugoeizláviában rendkívüli különös körülmények vannak. Á Hazafias Front magába rliömö- ríoi az anszág minden becsületes em. barát,, még a kommuntat aeí lenes efle. meiket is. Képzeljen al egy három- százezeríőnyi partizánhadseregei! Tito marsall és azok, akik qjdalán harcolta tak, nagyon népszerűek nálunk. A mí népünk elsősorban parasztokból — gyakran elég gazdag parasztokból —

nem pedig munikáspkbót. Később országunk iparosodása kétségki. vül magával hozza egy ört.ud;at-os prcljetiéOTáílus I teátok u'^ásá.,1. Jelenleg azonban... A koinmuniisua párútóU, a kolhozok nnatt félnek a faunra. Fokon., ként kell e.bremaninümk és nem isiza. tód ragas'Zkodnunk a formákhoz, önók emit hiszem, -*gy mondják uranciául: ,.Mit számi: az üveg, ha az ember szomjas.” Brr így mondanám: „Mii Szárra u az út. amelyen hajadufflk, ha egyszer a szocializmust/épiiijük.” Nem szabad valami „kommunisc« sovinizmust” . terenrtenii, mán > amilyen a „.wamzetti sovinizmus”. A .marxizmus hajlékony... .

Ezek a szavak úgy hangzottak, mintha templom oromzatára vésnék őkel:. Azv. hiszem, Kard el j tetezefigett maigának abban a szerepében, hogy kijavítsa az én durva, bar megbocsát. Írató hibáimat hiszen'nem vájt részem abban a szerencsében, hogy jugoszláv legyek. Csodíáliiam magya|razatának szellemességét és iorite.iyoisisagaij, mely elég közel járt a klasszikus áloikos. kodáshaz. De még mindig kitartottam:

— Köszönöm miniszter úr, nagyon jól érjem. Mégis, .még mindig van valami, ami zaivar. Az önök országa íornadaiJiTii, az önök forradalma szó. eialis'tja, aiz önök szoeiaűizmiisa marxts|;,a41pnintata.jsztá.!iiirita|tiai, nemde?

— Azit hiszem... Mi új úton haladta építjük tovább a mairxiz,muisi.leniii- nizmust). Az összes oépá demokratikus államok között a miénk, ha nem, is a legejőrehaladottabb. mindeiruesietlre a legszilárdabb. Talán ia részletei edimé.

nyék oáluinlk. kevás]bé jelentőseik, mint szomszédainknál, idle politikaijáig... A magunk .mellé álütohJuk tiizefaetmillió iaikosunk 'túlnyomó többségét...

Magamlban arra gondoltam, (hogy tudomásom szerint csupán 'tjizennégy.

m.illió lakosa van Jugoszláviának, die túltettem miagam ezen a .,részletem”. A miniiszter toily.tattia:

— Az oszlályellanitétek Jugosjzlá- viában a legkevésbé élesek és a legközelebb vannak a (békés megoldáshoz... (Rövid szüneteit Jkartotit, majd egy kábtaaiandk gyorsaságával! hoz. zaiette)..,.. kivéve a Szovjetunióban tei meszelésein. Röviden: Jugoazláviá. naiK az a teladata, hogy paraszti .többségét lassan vezesse a ma meg számaira idegen ideológiai toeiállíi.ioiitsag leié. De a jugoszláv parasztnak Tito iránt» érzett odaadása segíti őt majd, hagy megértse... Ha egy ország a szocializmust építi...

Osöindlbeui .gioindolkíoaoiit. Bizonyos vaLtiaun aibbáin, hogy ,a mf:m|iisz|lieir merő udvuiriQjsságbái nem ,jt,úlságK>siain“ megvető ikiilfejiezéSit 'keresgélt a itöbM országra.

— Ha válóban ;az áiglaizii isziocliiaflizimJU'&t építik, mjindienÜLt és miin'dtan nap, a marxista nevelés miáskéip ás elképzelő niető, mlint a sejitösisiziejiöive'teílekeini: tettekéin keneiszitüit például...

Kardedlj • tekintete kegyeltei tw&t, «nntiha harapni késiziütoe.

tieorgi Dimiitrovira gondollliam. Ö sori» nem kezdte fal'ü'iétesian a kémdiéise- faat, pontosam megállliaiptltoitlíla „Népi rtemoJcrácia: viszonylag békés út a szocializmus felé, de az osztályjiarc egyre élesedik“.

Jákob Be,rimám a áis gondoffltam, aki beingytítorsiaáigbán ollya/n vdüíágosiao, tó- pésrőiHiépésire tnegjMaigyia/rázlfla nekem a diolgjokát, ez a megvetés mór ft'ölbb voll, mint amllt elvágd halbem, elejtelltMn egy tréfát, amatyieit laizionnál magbáinltiaim..

— Eszianiinb ön beszivárgás ultiján aiklairja a népeit miarxíizimusria niavelíni...

iKiairdelj rendűrnvül meglepve nevetni kezdett. . .

((Fciillylí. köv.)

Villanyt kapott a balatonlellei szivattyúház

rágoxi'jalíására,, a szisidlafiz-mfHB megva. lÓGÍuásár«!

A ibalatonl®lied «ziva^yúház dolgozói moat4 miután régi vágyuk valóra vált, új itendülettel fqgnak munkához!, meg sízorosabham zánkóznaik fel Pártunk mellé, hogy a ikongireisiszuisi eredményeik további okozásával végrehajtsák üzeműkben' Pártunk II. Ko«- gretssz.usának haüározá.ait. Jobb mtaj. kával háláljuk meg ezit az újabb te giiiséget, melyet népi demokráciánk állama nyujtobf a villany tevezetésé. veel számukra

A szovjet irodalom 30 esztendejéről tartott előadást Devecseri Gábor,

S’

az írószövetség főtitkára

és realista .szocialista mimikájukkal, amint a példák ezrei ési az eredmények mutatják, felülmúlják a nyugati irodalom '.színvonaláé a ,.1’art pour- l’art” hamis ömcélúságá'» -asz egzisz- Óendalistákwak a tömegek, a dolgozók számára idjeison érdektelen és értéktelen müveit.

Csak akkor leszünk igazán jó írók, ha magyar múltúnkat és jelenünket mindig sZem előtt tartva, mégis annak jsz ellem ében, emelkedettségében követni tudjuk. A nagysikerű előadást irodaim d megbeszélés követte.

i-« Gtorbunjuk, a „Szojuz-Pe- cmtij“ fiatal dolgozója egy idő >ta nagyon szórakozottan végezte munkáját. Olykor, ha átvette a felektől a i nyugtát, ceruzát turtó keze, szinte meg- i meredt a levegőben, szemei valahova i távolba r évedeztek.

— Otthon ábrándozzék kislány! — ' billentette ki ebből az állapotból a fél felháborodott hangja. Liaz ősz- ‘ nerezzent s fülig pirulva mártogatt'a •eruzáját or ragasztós üvegbe. Zavaró- j >cm összetévesztette ceruzáját a tollal, • i ragasztót a tintával.

Egy alkalommal valaki 25 rubelt lyujtjott be a pénztár ablakán, mire ö - .50 rubel 75 kopejkát adott vissza. Kalla Surajeva a barátnője ekkor úgy töntött, hogy most már nem szemlélteti közömbösen, mi történik Lizával. ' lég ma ki kell húznia a zárkózott Lizából szíve féltve őrzött titkát, hogy 'eellő erkölcsi támogatásba részesítse.

Munka után kivitte Lizát a park- in. Leültek egy padra s azt mondta neki:

— Ide figyelj Uza, Azonnal mondd neg, mi történt veled?

— Semmi, — válaszolt Liza zavar- "an.

— Talán valami magánügy? Mert csak az képes arra, hogy rubelből két •ubelt adjon vissza, aki nyakig merült miami magánügybe. Talán Koljúva! volt valami... izé összeütközésed?

Liza barátnőjére vetette szép szürke izéméit.

— Tudod Katja, elhatároztam, hogy elmegyek a nagy -.sztálini építkezésekhez, a Volga melle. Már el is küldtem a kérvényt. Most vá\'oim -a választ. IlaSomogyban 365 hold régi, vágj rossz erdőállomány van. mélynél megjjaví fisát ebben az évben már megkezdték. A javítás olyképp folyik. hölgy ezeket az Sátlományokat a ,talajnak megfelelő fa fajtával alát© '.építik, vagyis facsemetéket! ülténél a középkorú, vagy rossz fejlődésnél! iindtfit erdőségekben. Így kettős ered, ményt énneig el. Az alátelapíte! űj eiűö védeni fogja a talaj jó termő- képességét, s a melleöte lévő la fej- Uődését is elősegíti.

Másrészről pedig aiz aüul fejlődő fiája?' fa betokairjai lombjával a (többi fa törzsét, s ezzel megakadályozza, hogy az oldalágakat növesszen.

Az idén Somogyiban má" ofyain, területeken; te .kísérleteznek fásítással, melyeken ezelőtti nem sikerült az erdősítés. — Néhány napja elkészült, a megye 18 csapadékmérője s ezzel befejeződött a csapadékmérő- hálózaft kiépítése.

Ennek segítségévet! az erdészeti szakemberek megállapítják, hogy azokon a terűié eken. melyeiken a múltban eredménytelenül kísérleteztek egyes fajtájú iák településével menynyi csapadék ven átlag, s ebbő- mcgi- állapítják, hogy melyik az a faifajta, mie.ynék a kérdéses könnyezett megfelel. I,ymódon haiialamisi, eddig hasz- iná.aálan területeiket fognak mar az idén erdősíteni.

cAt tttk&s dÍLatározcu

. A „Nulstiuraval a művelt Kaposvárért” sorozat két ikiemeäikedö eseményét haha‘tűk a Szakérettségis Koi-égium mindkét esetben zsúfolásig megtelt nagy lermébenu SZOMBATON ESTE Deveeaeri Gábor élvtárs, az írószövetség főtitkára, a, mai magyar költészet egyik legizmosabb tehetsége tiao.iott előadást a ..Szovjet irodalom 30 eszitende>6”_ipől.

A kitűnően fejkészült fiatal előadó több, minit félórás előadásában nem. csak átfogóan felvázolta a lényegében már az Októberi Forradalom elöti Gorkij Anya című művével megsizü- • letett és azóta hatalmas minőségi és* mennyiségi arányban kifejlődőit szovJ jet irodalmai:,, hanem — hogy a .hall.1 iga lóság számára még vaUószerűbbé * tegye előadását — a ijgociiűilista.rea. * ii»ta szovjet irodalom néhány prózai* es költői remeikéi ízelítőül mind iám* bo is mutatja. i

. Deveciseri evtárs előadása pontos! es kimerítő feleletet adojt mindaz,ok- >a ,az irodalmi és esztétikai problé-i marnia, 'amelyek teziidősiaorSnn íelme. Hűlhetnek a szovjet irodalommal kap. csőlátásán. Devecseri elvtárs •tisztei logikával és 'kritikával mutatta be <1 hogy a szovjet irodalom napról jiaprai növekedő külföldi sikere ás csak azi < ibtzonyl;,ja, hogy a szovjet írók útjai az egyetlen helyes út. amelyen járni t tehet az íróknai< és ame/yen járniokf kell, hogyha valóban, a szó legszoro *1 sabb értelmében vett írók és alkotó-f művészek akarna); lenni f

A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ hatalmas siaovja, irodalmi (érmésé azt i biz/onyhja. hqgy olyan, országban, 1 mint a Szovjetunióban, ■ ahol miniden i ember, ^ legyen az író, avagy fizikaiéi dolgozó — bár ez ez elhatárolás nieim, i muridig mond ellent .egymásnak —, I 11 háborúban sem pihennek a mű- } zsák”, nem pihennek az, írók, marid kötejességüiknek érzik az írást és inert igeiruigjin sok ©selben, minit pl. Szimonov. vagy éppen 111 lés Béla személye bizonyítja, hogy a harcos fegy. verfJ és a harcos tollat egyazon kéz, a szovjet katomiaíró keze szorította egészen a győzelem napjáig.

, A szovjet írók vollak a legerősebb támaszai a szovjötembereiknek. mert hűségesen, az igaaségmaik megfelelően tájékoztatták a hátországot a front

iránta a hátország eredpiáiiyeiröíjj a kérvényt. Most vá\'om <at választ. Ila

nem egy szót se szóljál senkinek. Becsületszavadat kérem.

— Becsületszavamra, — bólintott rá Rat ja lelkesen és irigykedve. — Es miféle munkára kéretzkedtél ?

— Akármilyenre . . . Ez már ne,m lényeges. A lényeg az, hogy az ember keményen álljon a kommunizmus földjén, ott a Volga mellett. Akkor aztán megy minden, mint a‘ karikacsapás. Megtanítják olt az embert mindenre. Egy ilyen építkezésnél bármilyen szakmát megtanulhatok. Képzeld csak el Katja, hogy egyszer majd valami hatalmas agregátol fogok kezelni. ■

— Megállj, de mi lesz a le Koljád- dalt

JR iza elpirult. — Megígérted, hogy nem szólsz . . . Tudniillik én kettőnk nevében írtam meg u kérvényt az építkezésekhez. Hiszen Kolja ott is tanulhat magánúton. Ha igazán szeret akkor velem jön.

— Jó, jó, de tudja, hogy te -az ö nevében is kérvényeztél?

— Nem tudja, — sóhajtott Liza.

— Miért nem mondod meg neki?

— Úgy gondoltam, hogy akkor árulom el neki, ha megjött a kedvező uá- Irtsz. Ha mégsem akarna jönni, kongni) ebben teszem túl rajta magam. Egyszerűen elutazom és kész. Most már érted ?

— Értem, —- válaszolt Katja. Miaga sem tudta miért, egész suttogóra halkította hangját. Keményen megszorította barátnője kezét.

. . . IJzm Gór hím jük a beszélgetés

után három héttel újra olt ült a parkban.

Izgalomtól sápadtan, idegesen gyürö- gelíe táskája fogúját. Mellette széíen- vállú, dcrüsarcú fiú ült. Pontosan olyan volt, mint Cskalov lehetett, fiatal koráiban.-- Na mond már meg Liza! — kérte türelmetlenül, — mi a csudát titkolsz előttem?

— Mindjárt megmondom.

M élyat sóhajtott Liza és mintha fejest akart volna ugrani a folyóba, gyorsan előhúzott a táskájából egy levelet, a Volgái Erőmű Építkezés káderosztályának bélyegzőjével a tetején. ((Megérkezett a kérvényre a kedvező válasz.)-— Ide figyelj Kolja! Amit most elmondok neked, az izé az ... nagyon fontos. Az létkérdés . .. Igazán nagyon komoly dolog.

,Megint megakadt, aztán mégis csak kitalált mindent.

JáTerőm hétig folyton arra gondolt hogyan fogja megmagyarázni a dolgot Koiljának. Elképzelte, hogyan reagál majd Kolja erre a vallomásra. Az azonban álmában sem jutott ivóim eszébe, hogy Kolja ki fogja nevetni. Mert Kolja nevetett. Olyan kitörő jókedvvel, amilyenre Liza még soha sem emlékezett.

— Igazán nem értem, mi van »ion nevetnivaló, — jegyezte meg hangosan.

— Jaj fogjanak meg! — nyögte Rőtjei jobbét'butim dülöngélve.

— Hagyd abba a nevetést, vagy elmegyek és vissza sem jövök többé.

— Jaj, Lizonijka várj egy picit.

— Ide figyelj Kolja, háromig számolok és, ha addig nem hagyod abba, elmegyek ... egy ...

— Jaj, jaj, várj egy kicsit, jaj nem bírom tovább.

—- Két-tő.. ..

— Jaj, Liza drágám, —- ragadta meg Kolja a kezét. — .4 helyzet úgy áll, hegy ... izé ... én is írtam egy ilyen levelet és én ts a kettőnk nevében és én is csuk akkor akartam elárulni, ha megkapom a választ.

— De hisz ez nagyszerű, — kiáltotta boldogan Liza, — hiszen akkor együtt megyünk a Volga mellé.

iéir.t éppen a Volga mellé? Én T ürkméniába írtaim a levelet! Képzeld el, építünk egy csatornát a végtelen sivatagon keresztül, virágzó kertiek és búzaföldek lesznek a homok helyén. És mindezt mi kelten csináltuk!. .. Egyébként persze a Volga -s jó lesz, vagy a Dnyeper. Dehát azt majd később megbeszéljük és közösen döntünk ... Hanem mit szólsz hozzá, nem nagyszerű, hogy mind a ketten ugyanazt gondoltuk? Tudod mit jeleni ez?

Liza ragyogó szemei minden szónál többet mondtak erre. Kolja lassan a lány felé fordult.. .

A szerző azonban, mki szemtanúja volt ennek a történetnek, a beszámoló helyett inkább néhány szerény pontot tesz, mert a magánügyeket nem helyezi a társadalmi kérdések elé.

Alig 8 évvel ezelőtt érkezett SzpuszKoje faluból Moszkvába egy kis pa. rasztlánny, Marija Zolotajeva, hogy ipari szakmát tanuljon. A moszkvai .Vörös Proletár”.Szerszámgyár üzemi iskolájának elvégzése után, mint esztergályos kezdett dolgozni a gyárban. A fiatal munkásnő egyike volt azoknak, akik az ötéves terv négy év alatti teljesítését vállalta, teljesítményét 300 százalékra emelte és a fia'al komszomolkát követte a gyár sok munkása. 1947-ben a gyár kollektívája Zolotajevát, az a'kkor triár sztahanovista esztergályosnőt a Lenin-kerülst szovjetjébe választotta küldöttjéül. Most újból megválasEtották küldöttnek a tanácsba. A képen M. Zolotajeva és A. Kartisev mérnök kidolgozzák ?. fémek gyors vágásának újabb

módszerét.

Nem lehet szavakba; kifejezni att Yi érzést, amit az emberek éréinél >yan alkalommal, amikor régi vá. ?yuk. — melyet remény tetemnek goa loltak — valor aval.'

Dolgozó népünknek a mulítban so cat ígért a népnyúzó i/kanmány, de izeik az ígéreteik papírra vele 12 ma. asztok voltak, soha nem teljesített, ék. BaUGonieUe dolgozóinak villany górtak a műhibáim a másik községek lek bekötő utait. Évtizedek mujták íl, mégis maradt minden a régiben \ ba-latonlöljei dolgozók továbbra i üstős petróleumlámpa meJleat vajkos eodltaik, dolgozó parasztjaink járdái i tengelyig érő sarat.

A lelszabadulással minidéin megváll iozoc. A dolgozók régi vágya vai.óra nált. meí'j saját magúik lettek jobil jövőjük kovácsai. Pártunk vezttésé. «él új korszak teremtődök meg, a bdjdiogis.ág, a feleipellkeciés kor. 52»ka. Amikor minden újjáépült ac alkotó kezek nyomán. Az a korszak amiikor a fejlődésnek soha nem !a •bt.i lehetőségei bontakoznak ki s - ludomány segítségével sorozatosai! válnak valóra óolgozo népünk rég vágyai.

tíaijatonieíle dolgozóiinak ás teljesül •égi vágya. A síziivaittyúbáz dolgozó vilóaniyf kapnak. A villany beveziete sevél újaibib segítséget nyujicdr héf leniokráciánk, államunk. Kozma Sán lói ejvíárs, a helyi páriti.kár a kö vetkezőiket írja:

— A vil&iny kigyulladt. Szikráz« fényével melegen csókolgatta a ba. latonleliei szívat yúház környékét. - Fénye bevilágítja az o.,ajos gépéke! gépkezelőket s hirdeti népi dernokrá ciánk győzelmét a sötétség, a zs,ar n«ki kizsákmányolás fe.jett. Hirdet *z élet diadalát, dolgozó népünk ha (almát, dolgozó népünk aoainana gondoskodását, ameiíy mindenre kitér jed. Hír deli, hogy vége van annal a korszaknak, amikor az urak a sze gény nép véres verejtékének gyümöi cséji külföldön szórták szét. Ma miénk, a mi munkánk gyümölcse.

Hazánkban ma már csak egy sz van. ez a dolgozók szava. Egy aka rat. a dolgozok akarata. A dolgozó pedig nem akarnak mást, mint az 0t szag ^ felemelkedését, kulíúrá.'tis és jc léti intézményeink számának növelé 3ét, boldog és ragyogó jövőnk építi sét.

Nálunk is ez történt, amikor a sízi vattyúházban kigyulladt a villany. , dolgozók régi vágya vált valóra el kor. Népi demokráciánk állama, Pál tunk teljesítette dolgozóink régi vá gyát. A Magyar Do.gozók Pártja 1 Kongresszusának tiszelepére váJiailtá a villany bevezetését. Vállalásuk; teljesítették. Lelkes buzgaiomma ocaadással ment a munka, szereteti,; tolit, ösztökélt minden dolgozót, mi iyet Pártunk és forrón szeretett bök tanítónk, Rákosi elvtárs iránt érez nek.

A munka tervezésében becsülete áí.'ita meg heiyét Domonkos J. Róber a pécsi vízgazdálkodási körzet veze tője, A kivitelezésben nagy része vo Kiss Bélának, a balatonfenyvesi szí kaSzmérnökség technikusának, ak mindent elkövetett, hogy a kongresi

•ztisi felajánlás vajóra váljon. Tudásuk és munkájuk legjavát adták országunk építéséhez, szebb és boldogabb jövőnk kialakításához, jól együtt, működtek a fizikai dolgozókkal.

Ez a levél fénye® biizaniyiYjéka. (dolgozóink lelkesedésének, a nagyszerű nurikánialk melyet dolgozóink végeznek annak biztos. (udatában, hogy miénk az ország, magunknak építőjük. Üzemi dolgozóink, műszaki ér- teímiségümk. dólgozó iparaisztságlutiik épp ezért munkájuk legjavát aídlják országunk. >slzoc;ia!.iista hazánk felvi-