Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-06 / 54. szám

KEDD, 1951. MÁRCIUS fi SOMOGYI NÉPLAP 5 így születtek meg a soha nem látott eredmények a Nagyatádi Fonalgyárban A Nagyatádi Fonalgyár dolgo­zói a kongresszusi versenyben *ly-an lendületet kaptak, hogy azok a dolgozók, akik hónapok óta 80—90 százalékos megállapo­dott (telj^sílméjniiyel dolgoztak, a kongresszusi versenyben elérték a 120—150 százalékos eredményt. Németh Mária 44 százalékról in­dult, 70 százalékra tett vállalást és 103 százalékra telje«hétté nor- jnájál IJjabb vállalást 105 százar- lókra tett, de már a Kongresszusi Hót harmadik napján 118 száza­lékot ért el. Sashalmi Mária 80 Százalékról indult, 138 százalékra ■emelte teljesítményét. Németh Istvánná 40 százalékról indulni és 108 százalékot ért el. Németh Ist­vánná a Párt tagja szeretne len­ni, ha a kongresszusi versenyben (Elérem azt az eredményt — mond­ja —, hogy a Párt méltónak tart m tagjelöltségre. imtih isivánné nem régóta dolgozik a gyárban, de annyira megszerette a gyárat, * Pártol, hogy mindent elkövet, hogy jó munkás és párttag lehes­sen. — Emlékszem, amikor bekerül­jem az üzembe — mondja — megijedtem és azt mondtam, hogy ■én itt néni fogok semmire menni, nem fogom tudni az auiomala gé­peket sem kezelni, se kihasználni, mint ahogy arról mindig szó van az üzemi értekezleteken. A lá­nyok olyan gyorsan dolgoznak, hogy nem tudom szemmel követni ■a kezüket■ — Azóta már rájöttem, hogy minden a kézügyességen és az akaraton múlik. Nem tudtam, mit kezdjek. Az üzemrész vezetője sokszor mutatta meg az eiső na­pokban, hogy mit, hogyan csinál­jak. Végre este lelt. Férjem vár a gyárból, azt hitte, hogy boldog vagyok, pedig nagyon csalódottan éreztem magamat. El is mondtam hazafelé: nem hiszem, hogy itt maradhattok'az üzemben, mert én soha nem tudom megtanulni azo­kat * gyors mozdulatokat. — Látnád Beregszászi Máriát, hoajt hogyan dolgozik, vagy Egrr- szegi jlonát. Lehetetlen , hogy ■utánuk tudjak menni. Jfyfiásnap is, harmadnap is kínlódtam. . bántott, hogy milyen ügyetlen vagyok. Közbe­jön a Hofherr-gyári dolgozók felhívása. A mi üzemünk is csat­lakozott hozzájuk. Az akkori 40 százalék teljesítményemet én 70 százalékra vállaltam, hogy telje­sítem, de a torkomban dobogott a szivem. Hogyan tudom én ezt ■majd teljesíteni? — Egész nap ezen rágódtam, elkezdtem kapkodni, még jobban szakadt a cérna, több orsó ment üresen. Mi lesz velem? — Beregszászi Mária aznap többször odajött hozzám. Szó nélkül segített. Alig elmegy, Eger- szegi Ilona jött mellém, az kezd el magyarázni, hogy mit, hogyan csináljak. — Nem tudtam, mi történt. Na­pokig felém se igen jöttek, most milyen türelmesen magyaráznak, segítenek. A szomszéd gépen dol­gozó lány látta, hogy vidámabb vagyok. — Felajánlottuk — mondja —, a Pártkongresszus \fiszt etetőre, hogy a lehető legkisebb százalék­ra csökkentjük a 100 százalékon aluli dolgozók számát. Figyelj jól oda, amit magyaráznak és siess. P urcsávéak találtam ezt, hogy csak azért segítenek. De Beregszászi Ilona jött megint. — Te Ilonka — kérdeztem tőle — csak azért segítesz nekem, mert vállaltátok a munkamód- sserátadást? — Ilonka csodálkozva néz, de rögtön válaszol. — Nem egészen azért, mert a Párt így tanítja és mert érezzük, hogy kötelessé­günk segíteni munkatársainkat. — A te haladásod a mienk is. Ha te lemaradsz, mi is hátrább állunk egy lépéssel, A* egész or- ssdg fejlődése, m szocializmus épí­tése tőlünk, munkásoktól függ, érted ugye? Azért segítünk, mert jó munkával védjük a békét, visz- szük sikerre a Kongresszust. — Közben elmegy Ilonka. Né- mehné a férjére gondol. Nem túl régen jött meg a fogságból, végig szenvedte a szörnyű háborút. Most végre újra együtt vannak. Van egy édes kisleányuk és iga­zán újra boldogok. A békére gon­dol, a Pártra, aki vezeti a béke­harcot. Észre sem veszi, hogy gondol­kodás közben milyen szépen előre haladt. Elérte a 71 százalékot. A két leány mindig keveseb­bet jön hozzá, csak mun­ka után szoktak többet beszél­getni. Legtöbbet a Pártról. Meg milyen volt régen qz üzem és mi­lyen most. -Jfennyivel jobb most dolgozni a gyárban, mint az an­gol urak vezetése alatt. Egyszer elhívták a pártnapra. Ott ismerkedett meg a munkarnód- szerátadással és ott jött rá, hogy n munkamódszerátadók majdnem mind párttagok. — A párttitkár szavát most is hallom — mondotta: —„Elvtár­sak, segítsetek a* elmaradottak­nak. Minden párttag kötelessége ez. Ezzel előbbre visszük a Kon­gresszus győzelmét, ami a Párt, a munkásosztály győzelme lesz.“ Másnap azt vette észre, hogy a két leány Németh Amáliát se­gíti, aki hozzá hasonlóan gyen­gén állt teljesítésével. Öröm, biza­lom szállt belé. Némrthné így számol be a to­vábbiakban: — így vergődtem fel napról- napra, egy-két százalékkal. Egyik reggel látom a táblámon, hogy 103 százalékot értem el. Akkor újabb felajánlást tettem, de már nem olyan dobogó szívvel. Bízta-1 sabb voltam a dolgomban. 108 szó-1 zalékot vállaltam. Elrgaadott a j verseny láza bennünket y idáman ment a munka, nó- táztunk, kacagtunk. A gé. péktől biztató kiáltások szálltak: siessetek, mert mi előbbre va­gyunk! Vidám munka közben percről- percre születtek a kongresszusi verseny nagyszerű eredményei. Némth Amália és még sokan ve­lem együtt elértük a 103 százalé­kot. — Heggel, amikor mentünk be a gyárba, hangosan szólt a mega­fon. Mondja, hogy a kongresszusi verseny előtt 44 dolgozó volt az üzemben, aki 100 százalékon jó­val alul teljesítette normáját és a 100 százalékon aluli dolgozók lészáma a tegnapi nappal 22-re csökkent­Ereztem akkor, hogy nekem is szól az ajándék lemez, amivel kö­szöntötte a gyár vezetősége az újjabb eredményi elérőket. „A munka ritmusára zeniül must az ének, a munka ritmusúra dobban most a szív.“ Mennyire igaza van. ennek a nótának — éreztem, — his~, egész nap lázas munkaverseny íoiyik az üzemben. A Párt szeretetét érez­tem kicsendülni a nótából. Mikor mellém állt a Párt, mikor egyedül és lehetetlennek éreztem magam és segített. Ereztem, de tudom is, hogy a Párt a dolgozók felemelkedéséért harcol. Azok a dolgozók, akik megértik a Párt szavát, soha nem látott eredményeket tudnak felmu­tatni. Azok a dolgozók, akik úgy dolgoznak, ahogy a Párt irányít, azokra a Párt is büszke és segíti újabb eredmények eléréséhez. A Párt szeretet« fűti át a dol­gozókat, így születtek meg a soha nem látott eredmények a Kongresszus tiszteletére a Nagy­atádi fonalgyárban. P. M. „Megszívleljük Rákosi elvtárs szavait, tovább fokozzuk teljesítményünket44 AFüredi-úti építkezés dolgozóinak újabbmunkafelajcinléisa A Kaposvári Magasépítési Vál­lalat füredi-úti épiktezésének dol­gozói lelkes hangulatú röpgyülé- sen vitatták meg Rákosi elvtárs beszédét. A beszéd felolvasását végig nagy érdeklődéssel kísér­jék a dolgozók. Mint a későbbi felszólalásokból kitűnt, figyelmü­ket legjobban az új gyárak építé­sének tervezése ragadta meg. Szá­mos felszólaló Ígérte m*g ezen a röpgyülésen, hogy ezeknél az épít­kezéseknél még jobb eredménye­kéi fognak elérni, mint eddig. Horváth Ferene, a kongresszu­si verseny legjobb segédmunkás- brigádvezetöje brigádja nevében felszólalásában * a következőket mondotta: — Megszívleljük nagy veze­tőnk, Rákosi elvtárs szavait és ígérjük, hogy a Kongresszusi Hi­ten elért 247 százalékos teljesít­ményünket megszilárdítjuk, sőt túlteljesítjük. Horváth Ferenc felszólalását az üzem valamennyi dolgozója helye­selt, majd egyöntetűen ígéretet tettek, hogy a Kongresszusi Hé­ten elért eredményüket egészen az építkezés befejezéséig tartani fogják. A kongresszusi verseny előtt az építkezés átlagteljesít­ménye 113 százalék volt, ami a Kongresszusi Héten 164 száza­lékra emelkedett. így a felaján­lás teljesítése üzemi átlagban heti 51 százalékos többtermelést jelent. Böhünye példája nyomán tovább erősödnek a termelőcsoportok Ab eiTnulit napokban Böhöniy* ptétlkM- já.n új'atbb községiek és falvaik dolgozó parasztjai ismert ék fel a nagyüzemi giaizictáílködlá's efiiőtnyeilt és öteömímel lép­tek a teraiteflösziövtetlkeioet útján*. Sávoly község, ■ahol már volt till, típusú /tlermieltöiszö'vet- tkezetíi esotprt, a község ‘dolgozói láb Iáik a csoport eredlm árnyéit, mert a csoportUagok szám* aliig egy-iiéit nap alattit 24-<röi 39-re emelkedett. Ezenkí­vül még bárom egyes ttípusú termelíö- csoport a!'aikútit. Köztük * ,,Blé)ke“ 16 családdal1 116 hold földdel, art követte az „Uj éltet“ 26 családdal!, maijld a ..Győzelem“ nevét vd'sel® csoport 11 családdal 117 holld földdel, A csoportokba belépeti tagak ittölbb- isége k.öaépparaisBt, ami azt bizonyít ja, hogy kispairasztiságuink tmrií'Mft közép- pairasz-teiigiunit te »«férfi Pártnak íW­miutaitláisátt és a fe'iamélkiedós útjára Héiptnielk. A m’áír bwllépetttt csopotrtW'agolV elihst’á- rtörtálk, hogy magúik is ifetlMifflágotsiilló mimikát végeznek. Gyein voM B'atrtó Ist­ván, akii járt® a községet és íeMtógo- isí’tó munkálja folytán Klőözá Jenő 11 hadára (középpraiszl! és NénxeHlh József dolgozó paraszt téptek a nlalgylülZemi gazdálkodás útijára,. Nemeskisfalud, Böhönye—Dávod-puszta is ifelizárlkíózotit. Nemesklisfialíud község­ben a máT lueiyéírő III. típusú csoport miete® megaitaikiullit az I. típusú csoport 3)2 ■cstaitáddalf, 163 hold földdel!. Ezti kö­vette Dátvod 'piMTjla. ahol 86 Család 288 kataszteri holddal váüiatstztlott*. a nagy­üzemi gaizdáflkddáa útját, amely pa- raisztisgunk fróemelkedését fclztoraítja. A BEKEHARC HÍREI Begyűjtéssel, korai vetéssel a békéért A béke erői hateümafcj erővel 'törtek előre az alrniuíf! heteikben az emberiség boldogabb jövőjének ikia (alkítása útijára. A külügyminiszterek üanácskozátsáti előkészítő párizsi tatnácskoeáB, és ,a Béka Viiagitamac.Si berlini ülésén ho­zott | határozat bk fi (kö verkettetes, meiststzíre előrepdllbbtis sztálini fcéike. poMSka sikerei. Nem kevésbé járultak fyoazá a jbéke. tiátbor sikereihez a Szovjetunió jegy­zék« Nagy-Brimafniníáboiz, aiz angol, nzovjeteizerződés meglsiziegése tárgyú, ban. a nagyszabású árleszállítások, » Szovjeíuni'öhiain, az anigd.ameriikai el- älenÜerefk kiéleződése, a francia és olasz kormányválság. De mindenekfelett állandóan erősíti és lelkesíti a béke minden harcosát!, a doplomatákat csak. úgy mint a kis helyi békebizottságok titkárait a béke őrének, Sztálinnak » Pravdában közzétett nyilatkozat. A háború nem elkerüffrieleteeri Do tisztában keTi lennünk azzal (s, hogy — amint Pietlro Nennt a Béke Világr toiiács beirftinfi ülésén mondoi tK: ,.A békét csak következetes, türelmes, ki. tartó küzdelemmel nyerhetjük meg.” Ebbő_ » kő vetik nzete.^ ikitnríió küz­delemből idkarjáík kivemini részükéin az áéándi dolgozó parasztok is, amikor Kuss Józsefnek, a hefyi békevédelmi bizottság titkárainak eiöadjás« nyomán nemcsak, tudomásul vefllék a fcztáljM nyilatkoztai nagy jelcnitőségérj. Shía. nem Sebestyén Aliiért református se. gédiiefikéhiz, majd Kálmán Karolj do,L gozú paraszt hozzászólása nyomán a rájuk eső felad&teíkao is váilalfláik. Eddig is igyekeztek tsz, ádá-ndiak ta terméniybendátsban éa a sertédieadás. ban élenjárni, az őszi mélyszártíást i* csaknem 100 százalékban elvégezitek, de most élre akarnak jutni a lavaszi munkák mielőbbi elvégzésében is. Ki akarják venni részüket! továbbra is a felvilágosító munkáiból a tiszcs szer­vez, ése 'iterén, nem «Ikafnlalk elmarad­ni a sa.j‘ ó (terjesztése terén', s ermetk kérőiében különös gondot fprdítanak a Somogyi Néplap terjesztésére, mart megyei lapunk naponta ad tájékoz­tatást és útmutatás1 megyénk béka- harcosai számár^. Nem végezfhieturtk erediriéntyes műn. fcáí; a ibáketábor keretein bellü. ha nem fetaerjülk a helyi fcladatbkaí és nem le’kesílienelk újabb eredmények dl. érésére a jó példák, vagy Jdküszöbö. lendő hibák. Teíiíekikel akarnak esuttsuiós választ adni a rácegresi békeharcosok [ a háború* uazítók akintatmurtkájára. Szép számmal jöttek ösaze a béike. gyűlésre február 26-án és Takács Jó. zsefnek. bek ebi zöldáguk elnökének elő­adásában megismerték SzfpHn elvtáre nyilatkozatát, a békel'.lábor hatalmad elejét, s a békeharc feladat itt Egy­hangúlag kifejezték csatlakozásukat a varsói határozatokhoz, követelik az alorrtbomba betiltásáU az /áttalános le. j »zereiést a koreai agresszió megszűrt. fjetésé i. lgórwk, hogy éber őneá [(esznek a békekor vény megtartásának, |s' min­dem erejükkel azon lesznek, hogy a bárhol jejanükező ellenségét leleplez. ' ztek. Nagy lelkesedéssell ígéríékl meg. , hqgy a béke harcos megvédések érdé. kében az összes tavaszi vetést tíz nap. pal a határidő előtt elvégzik I Miklósiban is i lelkes hangulatú békegyülésit tarftttatk. i A hangsúly azonban itt.) sem ta lelkes hanguíaton. hanem a béke szolgálaté­ban fbiiajánlott :et;eken ven. Tudják Miklósiban!, hogy nem a szép szavak j hanem mindennapi eredmények és har. cos tettek biztosíthatják csak békén­ket. Nemzetgazdlaságunik (meigterősíté. séi és a városi dolgozók ejáitását a béke-harc fonllos feladatänaik iBimer ék lel, s ezért feiktettek nagy súlytti lat term é n ylbegy ü j tésfre. Brunner Ferenc .'felszólalásában han. gazai! fa hogy heiye«nek tarttja azi ctezámofaatást merít azoknak a kama­• raját más eszközzel nem lelhet kinyit­ni. akik csak az egyéni önző érdekei­ket! tarfiják szem előítt, s 'háborúra epe. kuíalva íelesíeges tartalékóklkal1 gyeni, gitik a .közösség erejét., Cserepes. Jó­zsef, Dobosi Gyula és, Szabó Lőrtinic hozzászólásaikban kifejtették, hogy j fontosnak für jják a tavaszi munkák ide. jóoen való elvégzétséí. mert megtanul t fák már, hogy aimit a Pár* ajánl'.l az mindig a dolgozók hasznára válik, i Ha nem ákarniaik ismét az aszállyal Hiademi, aktkor idejében ikelíl a -nad- ves tnvasizji földbe juthatni a magót ; mely erőteljes csírázás és korai fejlő!. * dés után könnyebben viseli .el azjesefk. teg ismét jelentkező szárazságod. Meg­ígérték, hogy minden tavaszi vetésü. , kés március 10-re elvégzik. Nem hagytak fel a komoly béekbarccál a somogySzobiak sem. Bíró János. Hóka Margit, Ha­lász Enrő Kisgyura Sándor, Bohár József és a töibbl !békeharcosi(Á a hét­köznapok kicsinek lá'Jsizó, de eredmé­nyeikben nagy feladatokat: akarják ,a békeharc jegyében legjobb tudásuk-kad elvégezni. Nagy segítségére voltak a hatósági szerveknek a begyűjtés mun­kájában. Az ő ébersígükneik köszön­hető hogy KislTés József kuliknál megtajájáták a több mázsa kukoricát, gaboná*. lisztet, amit a háború ese­tére'’ tartogatott. A eomogyszobiak, a begyűjtés na­gyobb sikere érdekében versenyre hív­ták ki Nagyatádot, s ezt a vensetnyd meig is akarják nyerm. A határmenti dolgozók többtermeléssel, nagyobb éberséggel, több tanulással harcolnak a Tiío-feanda ellen Amig a népi demokráciákban a dolgozók százmilliói a Szovjet­unióval a>z élen a Írókéért, a dol­gozók jobbléléért küzdenek, déli határainkon amerikai urai pa­rancsára Tito és láncos ebei egy újabb háború ki robbantásán mes­terkednek. Naponta érkeznek le­velek Jugoszláviából, melyek a dolgozó nép nyomoráról számol­nak be és amelyek leiírják Tito hóhér gaztetteit, az UDB-pribékek fasiszta kínzási módszereit. Polgár János így ír szüleihez: ..Kedves szüleim, levelüket meg­kaptam, amelynek nagyon meg­örültem. Ne gondoljanak arra, hogy én sohasem fogok hazamen­ni, bár most már nem. vagyok úgy elkeseredve. Miért lennék most, amikor megszabadultam Jugóból, ahol közel álltam n rneghaláshoz; eygszer egy UDB-tiszt rámfogta pisztolyát, hogy agyonlő. En erre megfogtam az inget, kinyitottam és azt mondtam: ide lőjj. A szí­vemet mutattam, de lőni nem mert, ilyen eset volt több is.“ E levél világosan kifejezésre juttatja azt, hogy Titóéknak nem számít egy ember élete. Ott a dolgozók örökös rémületben élnek— Amikor este lefeküsznek, soha nem tudják, hogy másnap reggel újból felébrednek-e, vagy éjszaka mészárolják-e le Tito pribékjei. Igen, így néz ki Jugoszláviában a Tito állal hirdetett szabadság, a dolgozók .jóléte.“ Dolgozó népünk ma már vilá- g03ft.ii látja az amerikaiak kard­csörtető bérencének, Titonak igazi célját és azzal válaszolnak a há­borús gyujtogatónak, hogy mind öntudatosabban küiótik Pártun­kat, emelik a munkaiteljesítmé- nyűket. Kovács Gábor 61 éves dolgozó paraszt ezt írja: ,En úgy veszem ki részemet a Tito bandája Hleni harcból, hogy a termelőcsoport­ban többet és jobban dolgozok. Morvái Antal sztahanovista ír- ja■" „Munkafelajánlással, munka­módszerem átadásával, hosszúle­járatú versenyszerződésemmel, a tanulás fokozásával, nagyobb éberséggel őrködöm itt a délvidé­ken gyárunk megvédésében, hogy Tito bandája ne férkőzhessen kö­zénk. Most munkával, de ha kell, fegyverrel az kézben is megvédem az épülő szocialista hazánkat, mert most megbecsülés és jólét a dolgozó nép osztályrésze.“ Veith Ferenc körfűrésze* bar­csi sztahanovista Pártunknak teftt Ígéretet, hogy a Kongresszus­ra tett felajánlását továbbra is tartja, ezzel köszöni meg, hogy Pártunknak, a munkásosztály él­csapatának tagjelöltje lehetett. Ezek a dolgozók egész dolgozó népünk egységes, harcos kiállá­sát fejezik ki levelükben, melyet képvisel Tito és a háborús uszí­tok elleni harcban. Kifejezik, hogy dolgozó népünk békét akar, s harcol a béke megvédéséért a nagy Sztálin vezette béketábor többi harcos katonáival együtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents