Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-25 / 71. szám

1 SOMOGYI NCPfcAP rmawtx*, mi. marcn» a Öeeanti: TITÓÉK ARCA ÉS ÁLARCA XVII. Alti a msmtzmusá gazdagítani «kar­ja, anjnaik .mindeneikeítőilít jó szociiailiisllla módom bellii oselekediniie. Az első öt­éves terv idején SzitáÖin iráimutaltoitt (Riitbowpl szemben), hogy egy niépi rendszer Mépítóslénék ia sízociiíailisitti saelktor fölötít még nagyobb fontossá­ga ran, minit a termeűéikenyisiégnie'k. Ebből arra következtetett, hogy fel- tMenüil 1* kell mondáin! a kapitaffel'.h országok nyújtotta, 1 tenhies küílföMi kötHasömiö’kirőll, kiimiomidi!» annalk szüik- sigjeisiségiélt, hogy meg béli eúégedinl a szovjet miemzeitigiazd'aiság kéfwileteivei. Eszel szemben Tito nemcsak, hogy elad Ásod ék az Egyesült Államokkal szemben, hanem eladja Jugoszlávia természeti kincseit. A Compagmfe Pe- manroya, a Rovat-Dult’sch Shell feíügiye- Mii, a ,ímie®figy®'löl't“ a színesfémeik szakért»'« keresizitül-kasuil járják ezl! az országot, aimie'ly állítólag proletár alapokon épüC't és „gaizdagiíitljia a marx- izmuß-i!iMMniizirntts,t“. És míg a jugo­szláv vezetők Marxról, Engelsről és Leninről beszélnek, a Continental Foundry Machinery Co (Rockefeller csoportja) amerikai mérnökei hozzá­fogtak egy acélgyár felépítéséhez, ame­lyet nem pénzben, hanem „bányászati engedményekkel“ kell kifizetni. Tiltó aäizsai vádol,ja az aHbánokiat. magya­rokat és rámáinoíkal, hogy meg akar­ják „támadni“', ugyanakkor viszont art állítja, .hogy Bulgáriáiban, Aílblá- niáhiain és Miagya.rc r.szágon PeJfegyivHr- zietft ipaailíziáncisaipatai vanmiatk és köztan élvezi a Marshal!-segély .ANdiisailt“ és az Atlanta Szerződés felé kacsint. Skoplyében, Pólóiban Tito a ,,koom- main'iisttáik“ imctoftt kiabál ás egyedid magárnak követeti a miairxrzmiusiliein.k uizmozs zászlaját. Ugyanakkor rendőr­sége hetenként áiUlag száz komimiuinilsitlá- ■tól .^tisztítja m/eg“ az országot. Dr. Bosnyákovics, akit a felszabad uClás után malmit nádit elítéltek, újra ellfog- lalita egyetemi tanszékét * zágrábi technikai főiisbolliáin. Aiexaindír Jovano- vics, atkát ia németekkel való együlttmű- ködésértt ibávoiltíloiltjak el, ilsimiélt tanít a belgrádi egyetemien s éppen a .napok­ban válás,zoilttiáik meg a Nemzetközi Politilbali initléziet és a botnmiátny Gazda­sági Iatézet,étnek tágjává. Hogy ellnyetr. je a myugaltrtM érkezett technikusok és az ,^int!elldkltaaállliis“ újságok ,,jóaka- ratú“ megfigyelőinek rokionsizemvét, Tito a régi rendszer embereit ellenőr­zés és biztosíték néH'kid visszaállított« a vezető állásokba.. 0 IIara amerikai tábornok bejelen­tette a newyorkii rádióban: Tito meg­hívta, hogy „vtizsgátlja feliül a jugo­szláv védelmi berendezkedéseket és ha szükségesnek tartja, készítsen egy ter­vezetet a technikai reformokra“. Bármilyen nagy voltít te a meglepe­tésein, mákor ellhagyttiam a Fehér Pa­loták nem (tudtam volna eiképzetlui ezt a fantasatikus páltfordulát&t és nem számltioititam rá, hogy dyen hfirteten letepllleziik ezt a kj'ükkföoököt, 'akit' a sziodiátlizmus eH'Jemség'ei megvásároltak, hogy beszivároghassa inak a szütettd szo- cdaitlizmus országaiba. Hogyan készülnek hivatásukra a pécsi Pedagógiai Főiskolán az új ember kovácsai? Iskolák helyett kaszárnyák épülnek Jugoszláviában Tito küteégvíitésánek oroszlánrészét az ország feUfiegyvérzéséire fordítják. Jugoszláviában a gyerekek millióinak nincs meg a lehetősége a tanulásra, a tiloisták azonban még sem fordítanak megfelelő összeget az iskolázás céljai­ra. Az elmúlt tanévben az ’iskolák Hő százaléka fűtőanyag nélkül maradt és több mfat 700 iskolát zártak be az eimUit tléilen. A tanítás különösen fal­vakban, rendszerint düi'ledezö kiunyhólk- te.n és osűrökben follytiik,, miiint az „Irgnev“ c. bulgár top írja, a legtöbb iskolában még padok sincsenek. Szá- aaoa gyermek ruha és di/pő híjján kényltólem volt abbahagyni az iskolába járást. Jugoszláviáiban főiskolai oktatásban csupán a kivételezett néprétegek ré­szesülhetnek. Az egyetemli líamlttennok padjaiban külláko’k, tito-hiivaibal'lnokok és katona tilsatok gyermekei üllinek. Az elmúl évben több mint négy és fél­ezer szegén yszármazáisú egyetemi haCD- gatót zártok ki a PŐiiskoflákróH. Tito Jugo szláviá j álban iskolák és lakóházak helyett kizárólag kaszárnyák, katonai repülőterek és hadianyagraktárak épül­nek. Tito fasiszta klikkje jóformán egész Jugoszláviáit egyetlen hatalmas ’kaszárnyává vát/toztaita át. A pedagógiai főiskolák az általá­nos iskolák felső tagozata számára képeznek tanárokat. Az általános iskolák kiépítésével egyenes arány­ban egyre nagyobb lesz a szükség­let ilyen tanárok iránt. Hogy álla­munk milyen lényeubevágó kérdés- j nek tekinti az általános iskolai ta­nárképzést, azt a pécsi pedagógiai i Főiskola életének néhány adata ki­tűnően megvilágítja. Két és félesztendő alatt 2 MILLIÓ FORINTOT FORDÍ­TOTT demokráciánk ennek az iskolának | a fejlesztésére. Ma már 20.000 kö- j tetes könyvtára van. Hallgatóinak száma pedig az első évi 200-ról 400-ra emelkedett, a következő tan­évben pedig a 660-al is el fogja érni. Külső .adottságok szempontjából ez a főiskola Pécs legnagyszerűbb intézménye. A hallgatók egészsé­ges, központi fütéses termiekben és laboratóriumokban, kitűnően fel­szerelt kísérleti szobákban és könyv tárakban végezhetik munkájukat. A főiskola 15 holdnyi területén ha­talmas sportpályák, 8-szor 30 mé­ternyi fedett uszoda, fürdőkkel1 és modern felszerelésekkel ellátott nagyszerű tornaterem láncolja ma­gához szabad idejében is a hallga­tóságot. A pompás színpaddal ren­delkező díszterem nemcsak ünne­pélyek, de baráti estek rendezésére is kiválóan alkalmas. A közösségi és kultúrmunka is megszépíti a hallgatók életét. A DlSZ-szervezet 150 tagú kul túrcsoport jóban szín­játszók, népi táncosok, szavalok, énekesék, zenészek egyaránt kitűnő vezetést és nagy érvényesülési lehe­tőségeket kapnak. A FŐISKOLA LEGNAGYOBB ÉRTÉKE azonban az egyes tanszékek kitű­nően felszerelt intézeteiben, s az azok gyakorlati munkájában talál­hatók. A fizikai tanszéken a hallga­tók maguk készítik el a tanár irá­nyításával a legújabb kísérleti esz« közöket, amelyekkel majd saját szertárukat is könnyen kiegészíthe­tik. Emellett az elmúlt esztendőiben távolbalátó készüléket és Wilson- ködkamrát is szerkesztettek. A biológusok nagyszerű pálma- kertben és botanikus kertben ta­nulják meg, hogyan lehet a micsu- rini tanok alapján kísérletezni és így iskolájukban is majd könnyen tudnak M'icsurin-kertet létesíteni. Laboratóriumi munkájukhoz kitűnő mikroszkópok állnak rendelkezé­sükre. Az irodalomszakos hallgatók több- ezerkötetes könyvtáruk segítségével vitatják meg a magyar világiroda­lom nagy alkotásait. A rajz-tanszéken a szobrászat, a különböző metszetek, sőt a műszaki rajz tecnikaját is elsajátítják, emel­lett megtanulják a dekoráció elméle­téi és gyakorlatát­A testnevelő tanszék talán orszá­gos viszonylatban is a legkitűnőbb adottságok közepette folytatja mun­káját. A főiskola filmfelvevő ké­szülékének állandó használatával megörökíti a hallgatók mozdulatait, hogy mindegyik közvetlen szemlé­letből is láithassa a maga és társai hibáit és jó munkáját. De folytathatnánk a felsorolást mind a tizenkét tanszék a lehető legjobb felszereléssel, kül- ' ső és belső adottságokkal oktatja kiváló szakemberekké a hallgatókat. Az orosz nyelv leendő tanárai csak egy szaktárgyat tanulnak, hogy ezt alaposan elsajátíthassák. Nem fontos, hogy a jelentkezőknek előzetes orosz nyelvi ismeretei le­gyenek. A többi szakcsoport a kö­vetkező: magyar nyelv és irodalom, ének, magyar nyelv és irodalom- : történelem, történelem-földrajzler- [mészetrajz-test nevelés, természet- \ rajz-rajz, matematika-fizika, ma­tematika-vegytan, ének-testnevelés, A jövő esztendőben valószínűleg jöldrajatermészetrajzi szakcsoport k lesz. A tanulmányi idő a főiskolán 2 év. A harmadik évben a hallgatóik már fizetett állást kapnak valame­lyik ált. iskolában. Ennek az eszten­dőnek a végén teszik le a képesítő államvizsgát. A tanítás gyakorlatá­val azonban már másodéves koruk­ban megismerkednek a főiskola gyakorló iskolájában, ahol rendsze­res óralátogatáson és tanítási gya- i korlatokon vesznek részt. Már hallgató korukban JELENTŐS ANYAGI TÁMOGA­TÁST kapnak az államtól. A vidékiek a fő­iskola diákszállójában, egy épület­ben a főiskolával, jó elhelyezésben, olcsó és jó ellátásiban részesülnek. A főiskola hallgatói majdnem vala­mennyien ösztöndíjban is részesül­nek, közülük igen sokan havi 340 forintot is kapnak. I Szocializmust építő országunk va­lóban mindent megad leendő taná­rainak, hogy gondoktól mentese*, vidáman és alaposan felkészülhes­senek nagyszerű hivatásukra, i A pedogógusokat egyébként ia napról-napra nagyobb megbecsülés­ben részesítik. A pedagógus-státus .jobb, mint általában a köztisztvise­lőké, a kiemelkedő teljesítmények­ért ugyanakkor jelentős anyagi ju­talmat is kapnak. Ami pedig az etheJyezkedést il­leti, soha i Íven lehetőségek nem Ali­bik a pedagógusok előtt. A pécsi Pedagógiai Főiskola februárban vég­zett hallgatói utolsó vizsgájuk be­fejezése után AZONNAL MEGKAPTÁK KI­NEVEZÉSÜKET, közülük sokan felelős állami áldá­sokba. A módosított 5 éves terv megvalósításához, az első elgondo­lás szerinti 12.000 új nevelő is ke­vésnek bizonyul. A főiskola végzett hallgatóit tehát valóban tárt ka­rokkal várják az iskolák. Ilyen nagyszerű perspektívákat biztosít a jövő pedagógusai számára a Magyar Dolgozók Pártjának er- szágépitő munkája. A nyugati „kultúra“ terje<lé«e *J ugoszlúviaban LONDON (MTI). A Daily Maii tudó- tfiáisiát érti mm amerikai „kUliiúirteraaé­kekkel“. A ’tudósító sítőjia ínja: Jugoszlávia úgy látszik kísérteiéit tolit, hogy a komimuniizinus- nia/k „új, totszet<iselhb formáját“ te- rwmlBe meg. A ’tudósító ezzel JugOiszlIlávSa elárasz­ugyamaklkor megírja, hogy véleménye szeniort; pofflUikai és pénzügyi bukás vár Jugoszláviára. ILLÉS BÉLA: ^ HATÁRON I. A házat, aho'l születttem és «hol gyermekkoromat töltöttem, az egész faluban t,Pctrovics-háznak tisz­telték. A ház valamikor egy Pefrovies István nevű disznókereskedőé volt. En és testvéreim nagyon büszkék voltunk arra, hogy a disznókereskedöt, aki há­zunkat építtette volt, úgy hívják, ahogy Petőfi édesapját nevezték. A ház a század elején leégett és csak úgy-ahogy ideiglenesen hozták rendbe, deszkával, miegyébbel. Ez az ideiglenes állapot, amelyben a ház inkább disznóólra, mini emberi lakóhelyre hasonlított, kö­zel negyven évig tartott. Ha nem lett vc-lna olyan nyomorúságos állapotban a Petrovics-ház, nem mi laktunk vol­na benne. Apám ugyanis kubikos volt és négy gyermeket nevelt. — Falunk a jugoszláv határon áll. Gyermekkoromban a felső végen ma­gyarok, az alsó végen bunyevácok laktak 194-1 tavaszáig. — Amikor Hitler rátört Szerbiára, Horthy csendőrei irló-háborút vezettek a délszláv asszonyok és gyerekek el­len. A kakastollasok raboltak, gyil­koltak, gyújtogattak. Ezt én csak hal tamásból tudom. A mi falunkban nem magyar csendőrök, hanem német ka­tonák gyújtogattak. Egy magyarj csendőrfőhadnagy volt a tanácsadójuk. <1 mondta meg nekik, hol lakik az el­lenség. A csendőrtőhadnagy számára ellenség volt mindenki, akinek bunge- rnk neve volt, aki szerb-hímzéses in­gei viselt és természetesen az is, aki valami más okból nem tetszett neki. Muráig Tibor csendőrfőhadnagynak. — Három nap, három éjjel dúlták a németek a falut. Apám, akiről már mondottam, hogy kubikos volt, a dúl ás első éjszakáján egy bunyevác kubikos feleségét és három gyerekét Szegedre szöktette. Éjféltájt indult, napfölkelte- kor ínár odahmim veil. Délfelé Mu­ráig főihadnagy vezetésével négy né­met állított be hozzánk. Apám megré­mült. Azt hitte, a németek már tud­ják, hogy éjjel Szegeden járt. A né­metek nem tudtak erről az útról. Sem­mit sem tudtak rólunk. Muráig főhad­nagy nem a szüléimét kérdezte ki, ha­nem minket, gyerekeket vallatott. Bi­zonyára úgy számított, hogyha valami titkolnivalőnk van, azt belőlünk köruj- nyebben kiszedheti. — Hatalmas szál, hízásnak induló, vöröses-szőke ember volt Murály. Bál arcán hosszú sebhely. Mint jóval ké­sőbb megtudtam, egy kardpárbaj em­léke. Jó másfél órán ál faggatott min­ket Muráty főhadnagy, de semmi gya­núsat sem fedezett fel. Magyar ne­vünk van. reformátusok vagyunk és olyan szegények voltunk, hogy minket igazán nem volt érdemes kirabolni. Muráty elment, anélkül, hogy bármi bajt is okozott volna. Fellélegeztünk. — Éjféltájt visszajött, tökrészegen. Tizenkét német kísérte, lobogó fáklyák­kal. Muráty arca vörös volt, a bal arcán húzódó sebhely fehér. Nem tu­dom miért, én. mintha hipnotizáltak volna, egyre ezt a hosszú sebhelyet néztem. — Ami azon az éjszakán történt, azt röviden mondom el. Muráty nap­lemente után sajátkezűleg akasztott fel két bunyevác gyereket. Aztán ivott. Bort, pálinkát, konyakot keverve. Ivás közben azt hallotta valakitől, hogy a mi házunkat Petrovics-házngk neve­zik. Ez eléggé bizonyította, hogy apám hazaáruló, gyilkos, szerb ban­dita. Apámat Muráty verte agyon, re­volvere agyával. Anyámat és testvérei­met a részeg német katonák. Hogy én miképpen menekültem meg, azt ma­gam sem értem. Valahogy sikerült föl- szöknöm a padlásra és onnét, mikor Muráty felgyújtotta a házat, átugrot­tam, vagy átmásztam a szomszédos ház udvarán terpeszkedő öreg dió­fára. A diófán kuksoltam napfölkel- fétg. Estig a szomszéd — a falu ko­vácsa — pincéjében bujtattak. Éjjel a kovács bevitt Szegedre. — Ez Hz év előtt történi. De ál­momban még ma Is gyakran látom Muráty főhadnagyot, áthevült, izzadt, vörös arcát és balképén a hosszú fe­lék sebhelyet. II. JVTem fogom hosszú önéletrajzzal ^ ’ untatni. Életem néhány eszten­dőn át nehéz volt és csúnya. Később (a felszabadulás után) — nehéz. Ma nehéz, de szép. A felszabadulás után két esztendeig közrendőr voltam. Az­tán iskolába kerültem. Most, huszonkét esztendős koromban, hadnagy vagyok határőr-hadnagy. A jugoszláv határon teljesítek szolgálatot. Izgalmas szol­gálat. Hol a mieinkre nyitnak tüzet Tito csendőrei, hol azokra lőnek, akik menekülni akarnak Jugoszláviából'. Minden éjszaka csoportosan jönnek a menekültek. Ki az üldözés elől mene­kül, ki a nyomor elől. De vannak másfajta határsértők is. Akik nem szöknek Jugoszláviából, hanem, akiket Tito küld: kémek, gyujtogatók, orgyil­kosok. Az ellenség nem alszik és ezért nekünk is nyitva kell tartani a sze­münket.-— A nép szeretettel fogadja a mene­külteket. Egyiket, másikat, azt, aki so­kat szenvedett és azt, Aci jól tud me­sélni, valósággal ünneptik. De néha azt is, akit nem kellene. A múlt héten a szabadkai siralom- házibót szökött meg egy halálraítélt ra­kodómunkás, aki lábán 16 kilós lánccal jött át a határon. Egy szabadkai újság egyik példányát is magával hozta, amelyben meg volt írva, hogy azért ítélték halálra, mert Tito külpolitikája ellen izgatott. A mieink megszabadítot­ták a rozsdás lánctól, felöltöztették, az­tán majd agyonetették. A menekült a nagy szerctetért szeretettel fizetett. Kocsmában, meg mindenütt, ahal ösz- szeverődött néhány ember, órákon át mesélt arról, hogyan garázdálkodik Tif és hogyan gyötrődik a sieging. szerencsétlen jugoszláv nép. Ezt a me­nekültet Jovan Petrovicsnak hívják. — Ez a Petrovics valóságos' kőitől — mesélte nekem lelkendezve az egyik határőr, akinek alkalma volt két órán át hallgatni a gyorsan híressé lett menekült történeteit. Ha sokáig hallja őt az ember — folytatta a határőr — kedvet kap arra, hogy fegyvert fogjon és fegyverrel menjen Tito ellen. Azt hiszem, Petrovics valami ilyet tervez... — Mikor már a második határőrtől hallottam, hogy Petrovics történetei étvágyat csinálnak a háborúra, elha­tároltam, hogy magamhoz hivatom, vagy inkább felkeresem Petrovicsot és megmagyarázom neki hogy buz­galmával több kárt okoz, mint hasz­not. Hogy Tito és provokátorai mal­mára hajtja a vizet. Ezt Petrovicsnak könnyű lesz elmagyarázni. Hisz, min­denki azt mondja róla, hogy nagyon értelmes ember. Persze, az átélt szen­vedések kissé megzavarták politikai tisztánlátását. — Néhány órával azuián, hogy el­határoztam, beszélek Petrovicscsal, épp abban a faluban volt dolgom, ahol akkor Petrovics tartózkodott. Késő estig megszakítás nélkül dol­goztam. Mikor munkámat befejeztem, eszembe jutott Petrovics. Gondoltam, most beszélek vele. A termelőszövet­kezet elnökénél laktam. Mikor meg­kérdeztem házigazdámtól, hol találom Petrovicsot, kínos meglepetés ért. Pép rovics a falu leggazdagabb kulákjá- ; nál lakott, Dévény Andrásnál, akivel . csempészés miatt már volt egy kis dolgom és akiről a csempészésnél kú- i rosabb ügyeket is fel lehetett tété-Jj le zni. — Hát miért nem figyelmeztették jj az elvtársak arra, hogy ki az a Dé-% vény. Az a bitang kulák még valamim kárt tesz benne. Dévénytől minden kitelik... jg — Házigazdám belátta, hogy hibái >5 követett el. Kínos, sőt veszedelmes 2 helyzetbe hozott egy menekült elv tár-§ sat. Azonnal a Dévény-portára akart > menni, hogy elhozza onnét Petrovi- S •tot. Dt én nem engedtem, éjféltájt “ odamenni — fölösleges feltűnést okoz. — Másnap, vasárnap délelőtt meg­ismerkedtem Petrovicscsal Templom után, a kocsmában. Megtudtam, hogy ott van, utánamentem. A kocsmában Petrovics nem ivott, vagy legalábbis akkor nem ivott, mikor és odaértem. Az egyik ikszlábú asztalon állva be­szédet tartott, szónokolt, prédikált. Az ivó zsúfolva volt néppel. Petrovics hatalmas szál férfi. Fejét sűrű, csapzott, vörösesszőke, kissé gondozatlan haj borítja. Annál gon­dosabban ápolja rövidre nyírott rőt­szín körszakállát. A sok szenvedés ellenére kövér. Lendületesen ,beszélt hallgatóit egészen megbabonázta. — A jugoszláv szegénység már csak bennetek bízik, testvérek! Tőletek remél, tőletek vár segítséget. Reméli, hogy ti fegyveres kézzel viszitek neki a szabadságot. A háború a jugoszláv dolgozók reménysége. Ha ma tör ki, megmenti őket. Holnap talán már késő lesz. Holnapután már bizonyosan csak egy temetőt találtok ... Mikor Petrovics ezt mondotta, sze­méből kicsordultak a könnyek. Könny- hományosította tekintete rámtévedt. Nem az arcomra, hanem az egyen­ruhámra. Arca vérvörös lett. — Egy pillanatra becsuktam a sze­mem. Mikor kinyitottam, Petrovics jobbjával széles, lendületes mozdulatot tett és ismét szóba fogott: — Drága, szeretett testvéreim! í Q zemét nem tudta levenni egyen- I ruhámról. Ér. az arcát néztem, kipirult arcát, bal arcán a hosszú fe­hér seb helyet. I Drága, szeretett... ! Petrovics most c ok eddig jutott. Itt elakadt a szava. . | En segítségére siettem. — Mondja tovább, Muráig főhad­nagy! — biztattam. — Ha akar, ha nem — beszélnie kell. 1 A hallgatókban elállt m léltkzci Is. Mindenki megértette: Tito ügynökének uszítását hallgatták. (A Páirtllkcungiresisrus «grík tatíirt»'- iüi; délijének bvowIsb.')

Next

/
Thumbnails
Contents