Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-20 / 66. szám

4 laJMAYl flfiPLAP KEDD 1951. MÁRCIUS 20 Desanti: TITOÉK ARCA ÉS ALARCA XIV. Nemsokára kezünkben tartjuk majd a kereskedelmet, az ipart, végül a falut is. Addig pedig hagyjuk még a jómódú paraszto­kat is szabadon cselekedni. Nem vagyunk bolondok, el fogunk ke­rülni egy új NEP-korszakot és sokkal gyorsabban haladunk. Majd ha mindent befejeztünk, a parasztok azonnal az új ügy szolgálatában állnak— Logar professzor a szavába vá­gott: — De hogy beszélhet* igy, Berg? Én éppen ellenkezőleg, azt remélem, hogy folyamatosan, áll­hatatosan hozzákezdünk a föld társas megműveléséhez. És remé­lem azt is, hogy a proletár iátust már az ország iparosítása előtt vezető osztályként tekintjük. — A munkások — vezető osz­tály nálunk. Hát nézzük csak, kedves barátom... Berg előző este bevallotta ne­kem, hogy ö „felelős kommunista funkcionárius“ (mindezt olyan arccal, mint aki titkos találkára, jár). Logar professzor folytatta: — Oroszország is agrárország volt, mégis, a proletárdiktatúra lehetővé tette, hogy megalapoz­zák a szocializmust és ugyanak­kor fokozzák a föld termelőké­pességét. Ez hasznos példa, liigyje el nekem— — Sssss... Proletárdiktatúra! Ugyan kedves barátom, magn jól tudja, hogy ezen már túl va­gyunk. Radovan Zogovics felé fordul­tam: — Nézzük csak: államosítják az ipart és a kereskedelmet. Jó. Bár, igazat szólva, azt hiszem, hogy kezdetben a, kis üzletek nem nagyon érdekesek az állam számára de hagyjuk. De ha nem a munkásosztály van a hatalmon, kinek a kezében lesznek az álla­mosított vállalatok? Az államka­pitalizmus önmagában véve nem megoldás... És a népi demokrácia államai által alkalmazott vi­szonylagos békés átmenet nem je­lenti azt, hogy az osztályharc el­kerülhető... , 'az állam — mondja Lenin — az osztályharc eszkö­ze...“ De ha nincs osztályharc? kinek a kezében lesznek az álla­mosított vállalatok? Mielőtt még Zogovics válaszol­hatott volna Berg, aki már nem volt ura a. helyzetnek, agresszí­van közbeszólt: — A kormány kezében, termé­szetesen. Tito marsall és minisz­terei kezében. Remélem, hogy ők még magának is elég jó szocialis­ták? Talán csak még sem fogja állítani— Ezen a vonalon én már nem állítottam semmit. Ittam egy kis pohár fehér vodkát, hogy jobb kedvem legyen. Berg elment, hogy egy külföldi írót üdvözöl­jön, Zogovics mosolygott: — A mieink még nem mind elég képzettek. Pártunk fiatal és nagyon sok tagunkat a kispolgár­ságból toboroztunk. Ez azt hiszem háború utáni jelenség. És mind- annyiunknak annyi doga van, hogy talán éppen a pártmunka... Látja, a Hazafias Front és a párt ezzel járó beolvadása bizo­nyos előnyökkel jár, de ami a képzettséget illet, bizonyos hátrá­nyokkal is. No, de szerencsére az egész élet előttünk áll... Termé­szetesen, alapjában véve magának igaza van: ha nem a munkásosz­tály van hatalmon, a szocializmus üres szó. Szenencsére a Szovjet­unió szomszédunk és a proletár- szolilaritás— (Folytatjuk.) A nép állama gondját viseli a támasz nélkül maradt öregeknek is .Somogybán is, mini az ország bár­mely más részén a íefszabaicMá's eltölt csupán 3—ilO lakásból lá®6 szegény­házban femgeMiék életűik bálnatevő ré­szét az öregek itámasz nőikül miaipadl rétegei. A falu könyüradományiaíbóif él­tek. Kapás váron voM ugyan egy na­gyobb llótiSz'álmiú szegényház, — ill 50 ngg éCidogö'Jt —:, de Mmlinlivlet .sem kiii- lönib viszonyok közöl III, minin a1 (flaílluisi szegényházaik iáikéi. A tfefezaiba daliás ezeikmek oíz öregek­nek az élűiében iis gyökeres változási hoz«». iSomioigybam a tlialbi, imüinciaŰi és a fomyódi járásban már tfcllszüimíolltlák a .szegényiliVraikíail, heíy.eitiüe 3 nagy szo­ciális otthonban helyezték el az arra rászoruló öregeket. Tabun 30 szobás kastélyt alakítottak át erre a Célra, ahol 110 agg talált meleg otthonra. Csurgón 40-es, Kaposváron ma még (10-ais iliéiüsZánvű a szacJáffiis oWllhan, de rövidesem iá régi, gondozaílll'ain (kapos­vári házból a foisösegcsdli (kíaisitédiyih > he­lyezik öfcdt, ahol már 250 személy be­fogadására nyílik lehetőség. Az oittbönolhban az ©ÍMltáls kilfioigás- üalían, »mit! Wizomylll (az is. bogy 'a szo­ciális iintézmények fenmUamSásla havon­ta 300.000 forintjába kerül az (Mám­nak. Így javul a támasz déökfiil miattiad! öregek éílelte a nép álÜanaiálUjiri. 0], NÉPI ÉRTELMISÉG NEVELKEDIK A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUMBAN A Fö-utca első házának ódon épületében a régen lenézett tanon- ook töltötték délutánonként holt- rafáriadtan iskolaidejüket. Legtöbb szőr nem is figyeltek a tanárra, hanem pihenésre használták fel ezt az időt. Azóta már nagyol változott az iskola képe. Az épület még ma is ott áll a maga régiségében, de benne már a boldog, minden nap újult erővel tanulásba lendülő mezőgazdasági technikumi hallga­tók élik felszabadult életüket. A mezőgazdasági technikum 81 hallgatója a megye különböző ré­szeiből jött ide, hogy a nagy szovjet biológus, Micsurin taní­tása nyomán haladva későbbi munkájukkal elősegítsék szocia­lista mezőgazdaságunk fejlődését. A tanuláshoz az elmélet mellett, gyakorlatilag is rendelkezésükre áll minden eszköz. Van növény- és állatgyüjteményiik és mintegy ezer holdra terjedő tangazdasá­guk, amelynek felszerelése most folyik. A legmodernebb szovjet gépekkel látják el. Már eddig is van arató-cséplőjük, kaszálógé­pük és egyéb gazdasági felszere­lés is. A tanulók hetenként egy napot töltenek a gazdaságban. A tavaszi, nyári és őszi hónapok­ban . kél'-kó! hetet töltenek ott, hogy a gyakorlati teendőken is jól megismerjék. A 81 tanuló iga­zi szeretettel ragaszkodik az is* kólához és minden erejével tamil, hogy tudásával meghálálja a Párt segítségét és bizalmát. A tanulók mind munkások, dolgozó parasztok fiai Dobai Ilona, aki az plsö osztályos Ijanulója, Mező- fiadról jött be az iskolába. Édes- aPja gazdasági cseléd volt. Eve­kig az ottani uraság igáját húz­ta, reggeltől késő estig. A tanu­lásra gondolni sem tudott, de még gyermekei bizonytalan jövő­je is keserűséggel töltötte el. A szovjet katonák azonban elhozták számára is a szabadságot és meg­nyitották ai jövőt a fiatalok elöft. Dobai bácsi leánya ma már kol­légiumban lakik, sok boldog tár­sával és azzal az erős elhatáro­zással jött a mezőgazdasági is­kolába, hogy most tanulásával, később munkájával segítse előbb­re az egykor elnyomott paraszt­ságot. küziük édesapja munkáját is, alki most a népi demokráciától kapott földön gazdálkodik. Erős akarattal fogotl munká­hoz és hamarosan jeles tanulója lett az iskolának. A múltban ki­semmizett parasztleányt annyira megszerették társai, hogy iskolai tanulmányi felelősnek választot­ták. A Párt Kongresszusára, a többi növendékkel együtt, ö is tjeit felajánlást. Azt -vállalta, hogy jeles eredményét kitűnőre javítja. Szavát be is tartotta és a félévben boldogan adott számot szüleinek a kitűnő eredményről. — Jó munkám örömmel tölt el — mondja mosolyogva —, de a legnagyobb öröm és megtisz­teltetés akkor ért, amikor a Párt tiagjelöltjének vettek fel. Nem is tudom, mit éreztem akkor, ami­kor a kezemben szorítottam a kis piros könyvet. Könnyes szem­mel köszöntem meg és elhatároz­tam, hogy soha nem hagyom el a Pártot és a dolgozó népet. Ez a gondoláit kisér majd végig az életemen és majd, ha a növényne- mesliö telepre kerülök is dolgoz­ni, mindig arra tanítom dolgozó társaimat, hogy szeressék a Pár tot, dolgozzanak legjobb munka jukkái, mert ö adta kezükbe a boldog jövőt. — Használd ki legjobb tudásod szerint azt a kedvezményt és le­hetőséget, amit a Párt nyújtott a dolgozók gyermekeinek — mondja sokszor apám — szól bele a be­szélgetésbe Sukk István — és so­ha ne felejtsd el, hogy az igaz­ság és béke mindig győz, mert olyan katonái vannak, mint Sztá­lin és Rákosi elvtársak. Légy te is ilyen és pótold azt, amit apád .elmulasztott. Sukk István apja kömüves-se- géd volt. Évekig dolgozott a ki­zsákmányolok vállalkozásainál. Hidegben, hóban kerékpárral járt társaival a 20-30 kilométerre lé­vő munkáig és sokszor töltöttek éjszakákat tetötlen istállókban, csakhogy megkeressék a minden­napi kenyeret. A sok nélkülözés és az embertelen munka az egészséges embert levette lábáról és 40 éves korában meghalt. Mind­ezt keserű könnyekkel a szemé­ben mondja el nekünk ai fia, de azt is hozzáteszi, hogy azóta is él benne a keserű gyűlölet az el­nyomók iránt. — Minden munkámat úgy vég­zem. hogy azzal a békét, népemet szolgáljam — mondja. — Kímé­letlenül harcolok az iskolában, de az iskolán kivül is a meglapuló ellenség ellen. Itt az iskolában nem egy diáktársunkat közösítet­tük ki magunk közül, mert rájöt­tünk, hogy nem közénk való, mert szabotálja a tanulást. Ilyen kíméletlenül akarok harcolni majd az életben is a Pártért, a szocializmusért — mondja büsz­kén. 1 Sukk elvtárs, mint az iskola kultúrfelelöse is jó munkát végez. Szervezi a kultúresoportot, biz­tatja a fiukat, hogy látogassák a szovjet filmeket és olvassák szorgalmasan a szovjet könyveket. Tanulnak a nevelők is De nemcsak a tanulók végez­nek szorgalmas munkát, hanem a tanárok is tanulnak. Egyéni ta­nulási versenyben vannak egy­mással és szorgalmasan jegyzetel­nek a szovjet pedagógus könyvek­ből, ki-ki szakmájával kapcsolat­ban. Fél- és negyedévenként kon­ferenciát tartanak, ahol a többi pedagógusokkal együtt tapaszta­latcsere formájában számolnak be eredményeikről. így válnak jó tanárokká, igy tudják helyes úton vinni a gondjaikra bízott 81 tanulót, akik egytöl-egyig a Párt hűséges katonái, az új népi értel­miség öntudatos tagjai lesznek. Makarenko módszerének segítségével nevelnek a Somogyvári Gyógypedagógiai Intézetben üt érnél ezelfőitit nylitll mleg iá Soimiogy- v.ár.i Gy ógypedadógiilaii ínltézellV A® dlltan- siág, minit aranyi más helyire, ide lis be- furaikodollll s az intézményt isajált önző céljaira használta fal, miközben ean- benldlieniül tóra! a rája bízott iszeren- csiélfeti gyermekökkel. Az le'ímmili évben Vámos Lá'szliió ikioim- mitnista körülit: az inltézet lélllére, aki a'Zonmall initézkedeft, hogy a gyerme­kek emberséges viszonyok (közlő kerül­jenek. Indítványára a reakdíólsiolb 'hdlty.dtt oeáÜMloiU gyógype dagógusok maguk hozták rendbe a kastélyt. Klimieiszefliték a gyieirmiekek háöóisiziolbláiinlalk padlolzaitáit és bafieisllal'llflk', hogy miWéCl ponmianlte- seblb tegyen. Azóta a gyermekeik gomldaziálsla (a1 leg- eimlberiSégesie'bb módon folllyiilk. Ehlhez nagy segítségeit nyújt a Minlkamikó- Ceöe módszer, amely az erőszakosság és a (hmm bántalmazás helyett az arra érdemesek jutalmazását és dicsé­retét ajánlja. A ncvellőíKeistttüilieit egésiz sor példát ho­zott fel arra, hogy egy-egy darabka csixkoíládé, vagy más ajándék, mélyen jó hallással van a gyenmielkelk fejlődé; sáré. A 70 gondozo Mintáik bellii 40 óra a kötelező fogllai'.íkozáisi idő, amiből 22 dmélülli, 18 gy a kordáim miumlk'a. őik vég­zik az imitézethez itlantozó 45 hold iszán- «ó, tés 'ő hoilid öntöiiiísos kertészet és az 1 lé|s téli gyitmötaiöstan adódó mitadenHélle munkát. lUgysziiufltéin (a 00 disznó. 3 liehen,, 2 borjú, 4 1(6 óis 1 Csi­kó gondozását Is őlk látják dl. Az egész limltózellban példás rend, ökzliaiSág uralkodik. A gyermekeik sze­reltemben, éis jó teHOIáitlásibain részesülnek, ami ugytalniesalk fontos Miiéibe ia gyógy- rjdVtefiiősnlefln. T\fapsütéses márciusi délután volt. .4 falu felett könnyű, szürke porfályhik úsztak. A le égetett épületek mint kísérteties csontvázak, iiszkös- feketén meredtek az égnek. Az épen maradt házak kapui, az ablakáéxzkúk be voltak zárva, csak az istállók áll­tak tárva nyitva, onnan üres feketeség tátongott ki. A kolhoz nagykamrája felől, hova a parasztoktól elvett jó­szágokat hajtottál;. riadd, elnyújtott trtarhabögések, birkák bégetése, kecskék mekegése, éles maktcsivitás hallatszott, melybe beleveggült az ál­latokat megközelíteni akaró gyerekek keserves .sírása. .4z anyák, kiknek mé- tgenülő szemeikben a könnyfátyol mö­gött az engesztelhetetlen gyűlölet izzótt, csak nagy erőfeszítéssel tudták eltépni gyermekeiket a kar átmikerÜtéstől. A szovjet-ház felől neme’ vezényszavak pattogtak. Szása, a tizennégy éves szeplősképű juhás zgy.erek kipirult arccal lopakodott ki a kovácsműhchjből. A fiú óvatosan felágaskodott és körülnézett. Miután meggyőződött róla, hogy senki sem lát­ja, elszaladt le a kertek alá. d^sillogó szemmel, boldogan sza­ladt, mint a ficánkoló csikó ta~ fasszal, mikor először engedik ki a legelőre. Átosont a réten, szántásán, az idesárguló ingovány. a tengeripart felé tartott. Szása boldog voll, álma, vágya teljesült. Büszkén, felemelt főnél ment, nagy, felnőtt embernek érezte magát, olyannak, mint az apja. Meg­bízást kapott, melyet eddig csak na­gyok kaptak, azok közül is a legbát­rabbak. A németek állal lelőtt fél szem ií Aatajosá helyeit öl bízták meg a futár­szolgálattal. „Élő kapocs teszel“ — mondta Vánja bácsi, az ősz kovács, — ,,élő kapocs a falu és a partizánok között“. „A németek elvitték a kolhozparasz­tok összes általait. Az összeterelt csor­dát minden jel szerint hajnalban akar­ják elhajtani a P.-i országúton P. állomásra.“ — Ez volt a jelentésben, melyei a fiúnak időben kellett a par­tizánoknak kézbesíteni, hogy a bar­mok elszállítását megakadályozzák. Ve­szélyes kerülőkön, hináros ingoványok közölt vitt a fiú útja, ott, ahova a né­met járőrök nem mertek bemenni. tízása vígan dudolgatott. Ját is­merte a táj minden zegét-zú gát. Eszébe sem jutottak a veszedelmek: hínár, farkasok és a németek. Ment, szívét, mint viharban pultafészek a kis madarat, örömös jóérzés melen­gette. A tenger felett álmos felhőronggok cSzása eho útja írta: Somogyinál úsztak. .4 hirtelen hidegre vált lég. mely a víz felöl áramlott, bele-bele. csípett a gyerek arcába. <Szám ezt most nem érezte, észre sem vette, \iagy buz- ff,:lo,rrtiml taposta a gyalogösvény egy­re koniénycdő göröngyeit. ,,Sietni kell, — mondogatta —> „hogy mire besöté­tedik. ott legyek“. Lomhán, nagy pely- hikbetn hullani kezdett a hó. Hullott, egyre Iuűloll az elszürkült égből. Száll­ták a hó pillék kanyarogva és megöl­ték a lábnyomok peremét, a fülyöre- sző sásokat, a hirtelen kibukkvmt zsen­ge fűszálakat, akár nyáridőn a pillék A levegő tiszta és ízes volt, mint a fe­hér kenyér. Az újra feltámadt tél jó- szagú lehelletét mélyen a mellére szív­ta. Vafahoinnét kutyavonítás hallat­szott. Másfelől borjubögés, csibék csi­pogása és távolból ~a tenger felől fé- le’mes, furcsa zaj, éles sikoly féle, mojd tompa nyög ésszerű hangok ku­sza egyre erősödő moraja hallatszott, mely a nemrég lejátszódott ütközetek zajához volt hasonló. /t fasiszták támadásának kínos emlékei ébredtek fel a gyermek agyában, de elűzte ezt a gondolatot. Másra gondolt. Képzeletében odaért a partizánokhoz, az apja előtt állt, ki szokása szerint most is nagy tenyeré­vel simogatta Szása kócos, szőke ha­ját és mosolyogva mondta: „derek gyerek vagy kisfiam“. Gondolataiból csak akkor ocsúdott fel, mikor észrevette., hogy a lába aló! elvesztette az utat. Megállt, a havat ka­varta a szét. Két lépésre sem látóit Rohamosan sötétedett. „Merre men­jek .. ?“ Vijjogva, bömbölve közele­dett az orkán. A kegyetlen idő magá­val hozta a sötétet. Szása véletlenre bízva magéit, teljes erővel törtetett to­vább. Időmként kimerültén meg-meg- altl. Ilyenkor úgy érezte, hogy süpped, szakad a talaj a lába ((latit. — „Rossz helyen járok!. ..“ Jiga’.mathm karjával tépte, ci- bálta a vihar. Lépni akart, de attól félt, hogy besüllyed, ha lép. „Vissza! 1“ Bensőjét a kétségbeesés marcangolta. Ezernyi jeges túsz áfás­ként csapódott a hó. Két kezével ar­cút elfe dve állt a dühöngő viharban ... Most úgy tűnt neki, hogy órák múl­tak el, mióta elindult. ,,Elkésem, jaj, s vége mindennek.“ A fájdalmasan bé­get ő birkák, az elragadott csorda ju­tott eszébe.. . Ment, minden ereje megfeszítésével vonszolta imagát. Vala­mi meredek helyre jutott. A lábai csúsztak. Kézzel-lábbal kapaszkodott, a jeges göröngyök fellépték körmeit. Sziszegett, jajgatott, Csizmái vékony jéggel fedett vizet értek. A víz betódidt a csizmájába, a lábszárát, combját,1 az ágyékát marta. A jégkéreg alatt sebes víz sodorta lábait. — „Segítség!“ — sikoltoita akarata ellenére. Hangját elnyelte a vihar, mint cseppnyi könnyet a tenger. A gyerek úszni kezdett, törte zúzta a je­get. A víz sekélyebb lelt. Partot ért. A túlsó part nem volt olyan meredek. Kimászott. Felállt. Ment. K esőbb valami kemény tárgyba ütközött. Fagyos, fájó ujjaival végigtapogatta. ,fal“ Kimerültén neki- dölt. Felette tombolt a vihar. Agyában tompa zúgás, egész testében zsongó, nehéz fájdalom volt. ,,De ah! Mintha zúgna!“ Fülét a fagyos fához szorí­totta. — „Igen, zúg!“ — Mi ez? Póz­na? Sürgöny fa?... Az országút! Or­dítva tört ki belőle az öröm. Átölelte a fát. Fűtés újra a póznához nyomta. — „Zúg!!“ —. Szása ebben a zúgásban az élet, a győzelem üzenetét érezte. — „Jól van, jó helyen járok.“ Tudta, hogy nem messze van a ki­jelölt helytől. Felkelt. Térdre roskadt. Nem bírták el lábai. Négykézláb triász, va, minden erejét kimerítve jutott el a nagy korhadt tölgyig, a partizánok figyelő állásáig. S mikor villant a fegy­ver az őrszem kezében, alig hallhatóan jött ki a száján a jelszó: „Eljön a ri'iip . . !“ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents