Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1910

III.

Az intézet működése.

Nevelés, tanítás, szakképzés.

1. Nevelés, fegyelem.

A sepsiszentgyörgyi állami tanítónőképző-intézet tanári testületé nevelői és tanítói munkájával az elmúlt iskolai évben is arra törekedett, hogy az intézetből szakképzett, hivatása magaslatán álló, lelkes tanítói gárda kerüljön ki s e magasztos cél érdekében az intézet falain belül egyetértő lelkes és komoly munka folyt.

Következetesen rászoktattuk növendékeinket a rendre, a pontosságra s megismertetve nemes hivatásukkal járó kötelességeiket, megértettük velük, hogy a tanítónak kötelességét mindenek felett örömmel s halasztást nem tűrő pontossággal kell teljesítenie ; s hogy ha kikerülnek az életbe, csak hivatásuknak és a kötelességnek éljenek. A rendszeres elfoglaltatás mellett gondunk volt arra is, hogy a szív és lélek is megkapja, ami után vágyódik.

Hazafias érzésük fejlesztésére október 6-án, november 18-án, március 15-én, április 11-én iskolai ünnepet rendeztünk. Vallásos érzésüket is gonddal ápoltuk. Vasár- és ünnepnapokon minden felekezetű növendék tanítónő felügyelete mellett templomban volt. A róm. katholikusok 2 ízben végezték a szent gyónást és résztvettek a nagyhéten tartott lelkigyakorlatokon, az októberi s a májusi ájta- tosságon, a protestánsok pedig 2-szer járultak az Úr asztalához.

Amennyire a helyi körülmények megengedték, hasznos szórakozásban is részesültek növendékeink. Elvittük őket az ifjúsági színi előadásokra, kirándulásokra s megtekintettük a helyi gyárakat, a szemerjai elemi iskolát, óvodát stb.

Nagyobb fegyelmi kihágás nem fordult elő, amit annak tulajdonítok, hogy rendszeres elfoglaltatás mellett, állandó felügyelet alatt voltak növendékeink s igy még a legkisebb hibájukat is észre-