Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1910
17 sorban Pálmai Lenke igazgatónőnek köszönhetjük és az ő fáradhatatlan lelkesedésü agitációjának — kellemes ittlétünk minden pillanatát. S ha már a dalos madárka, illatos virágú árnyas fa fel tudja ébreszteni hálánkat, amelyek tudattalan bájukkal csak kellemesek, mennyivel inkább szeretettnek kell lennie annak, aki maga is mindeneket szeret; mennyivel inkább jogunk, sőt kötelességünk ünnepelni — habár szűk családi körben is — de annál nagyobb intimitással és melegséggel azt, aki a szépet, jót és nemest szívbeli ösztönén kívül, nemcsak emberi erős öntudattal, hanem szigorú önmegtagadással és szinte rideg maganemkíméléssel is gyakorolja. Kedves hallgatóság! Születni — ... meghalni, mig egyrészről nem érdeme — addig másrészről szomorú kényszerűsége a földi embernek ; de e két szélső határ, az életreébredés és kimúlás közt az életpályát úgy megfutni, hogy az elismerést fukar kézzel osztó embertárs a vele együtt küzdőnek irigység nélkül nyújtsa a babért: érdem az már, választott nagy lelkek ritka sikere, kiváltsága. Ha még éppen egy egész intézet tanárkara és ifjúsága tesz ünneppé az év szürke napjai közül egyet csak azért, hogy szere- tetét, igaz ragaszkodását ez intézet valódi létrehozója, megteremtője, apostoli lelkesiiltségü igazgatója iránt kifejezze: ezen egyéniség, a ki ilyen ünnepség középpontja tud lenni, ez a nagyok között is kimagasló, a választottak közt is kiválasztott. Úgy hiszem, nem vétek tehát a köteles tisztelet ellen akkor, ha a hálás szeretetnek megengedem, hogy mindnyájunk nevében kifelé törjön és tán a megszokottól elütő hangon váljék beszédessé. Engedd meg tehát kedves igazgatónk, hogy az egyéni tevékenység érdemeit igazán értékelő megbecsülés szavával munkás életed útján egy futó percre megállítsalak és megemlékezzem soha el nem múló jelentőségű sikeredről ez intézet létrehozását illetőleg különösen csak azért, hogy majdan ezekre emlékeztessek akkor is, ha már szinte közülünk senki sem lesz az élők sorában. Három fát ültet el tanárkarod szeretete és nagyrabecsülése: a Te neved örök fennmaradására. Tölgy az egyik. Az egységes, a kultúrában vezető nagy-német nemzet kiválasztott fája. Kezdeményező, mindent átölelő, vezérlő tudásodnak legyen kifejezője. Szilfa a háromnak ketteje. „A magyarnak szilfa a nemzeti 2
