Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1910
10 Szent fogadást teszek, hogy ebben a hajlékban otthona lesz a honától elszakadt leánynak, ahol, hogyha, lelkén másutt a gond megáradt, itt nyugtot találhat, hová oldott sarukkal lépjen be mindig, mint a hivő a maga szent templomába, mert e ház minden zugából a Krisztusi szeretet sugárzik felé, az a szeretet, „mely hosszantűrő, kegyes, nem irigykedik, nem cselekszik álnokul, nem keresi csak az ő maga hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt, nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak ; mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél s mindeneket eltűr." Igen, a soha el nem múló szeretet vezérel bennünket nemes hivatásunk mezején, ahol ügy, mint a régi hajlékban, úgy e fényes palotában is a felelősség terhe alatt megacélo- zódva az együttérzés és egyiittértés által vezetett munkánkba életet öntünk, tudásunkkal, hivatásszeretetünkkel s határt nem ismerő kötelességérzetünkkel. Ha igy tudtunk munkálkodni a múltban, a mely munkának eredményét az intézetből kikerült 310 okleveles lelkes tanítónő hirdeti, mennyivel könnyebb lesz a munka a jövőben, a mikor már minden eszköz megvan arra nézve, hogy kényelmes otthonban neveljük a jövő nemzedék tanítóit, hogy tökéletes munkát végezzünk. Segítsen erre bennünket a Mindenható Isten ! És most Uram, egy igénytelen, de boldog szolgád, akinek a mai nappal minden vágya, minden reménye teljesedésbe ment, kér Tőled áldást azokra, kik részesei, előmozdítói voltaké mai boldog napnak. Legyen áldott a nemzetnek magas kormánya, mely kezdte, folytatta s bevégezte ezt a monumentális alkotást és itt a határszélen a kultúrának ilyen hatalmas templomot emelt. Megháláljuk a nagy áldozatot! A magyar nemzeti kultúrának nevelünk apostolokat. Legyen áldott a kormány képviseletében megjelent dr. Neményi Imre miniszteri tanácsos ur Öméltósága, a kinek nagy része van abban, hogy ma Sepsiszentgyörgyön a kultúra ünnepet ül. Jelenléte városunkra, intézetünkre igen megtisztelő. Méltóságod ismeri azt a nagy küzdelmet, amelyet 18 évig harcoltunk, amely harcból csak úgy kerülhettünk ki győztesen, hogy mindig mellettünk volt bíztató, bátorító szavával; hogy mindig előttünk volt követendő példaképpen Méltóságod, akit a legnemesebb ideálizmus, lankadatlan munkakedv és törhetetlen akaraterő vezérelnek kitűzött nemes
