Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1940

8

A sokféle munkatere közűi kétségtelenül az ifjúság állott legközelebb az ő leikéhez, ő tanította a román nemzeti tantárgyakat, melyekre a sűrűn megjelenő állami felügyelet a legnagyobb, sőt szinte kizárólagos gondot fordított. Ezért ezeket a tárgyakat kérlelhetetlen szigorral tanította. Kezdetben a tanítás súlypontja csaknem teljesen ezekre a tárgyakra helyeződött. De fel is tudott mutatni akkora eredményt, hogy az intézetünk iránt szinte hivatalból ellenséges indulatu general inspektorok is kénytelenek voltak elismeréssel adózni. Az idegen vizsgáló-bizottságok előtt folyó érettségi vizsgák átlagosan kedvező sikereit is az ő szívós és kitartó munkájának köszönhetjük.

De nemcsak tudományt akart tömni az ifjúság fejébe, hanem a lélek finomítására és a magyar kálvinista jellem-fejlesztésre is nagy gondot fordított. A nevelői nehéz munkából is bőségesen kivette részét, mint internátusi elnök, mint a bibliaórák és az ifjúsági konferenciák egyik fáradhatatlan vezetője s mint az iskolai szövetkezet megalakító ja.

Nevelési elveit nemcsak elméletben hirdette, hanem egész életével példát mutatott, hogy milyennek kell lennie egy munkában gazdag életnek. Nem volt olyan reá váró elvégzendő feladat, melynek elintézése elől kitért volna nemcsak az iskola kapuin belől, hanem egyházmegyéjében és a közéletben egyaránt.

Jó barátot, alázatos szívű, áldozatos lelkű, fáradhatatlan munkást, törhetetlen kálvinista tanárt és papot veszített el benne kollégiumunk és egyházunk. Legyen emléke áldott.

Felszeghi István, koll. tanár.