Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1940

éot, tud-e megingathatatlan hittel és bizakodással küzdeni és dolgozni egy szebb, egy jobb jövendő érdekében, képes-e fajáért, nyelvéért es iii teért dolgozni akaró és dolgozni tudó ifjú nemzedéket bocsátani ki évről-évre az életbe . . . s egy-egy ilyen lelki seregszemle uián újult erővel, fokozott önbizalommal folytattuk munkánkat s vállaltuk a folyton fokozódó erővel ismétlődő támadások pergő tüzének kivédését, elhárítását.

Háromszékvármegyének református magyar közönsége elsősorban, de ezen túlmenően az egyetemes magyarság soha sem tudja Jeróni háláját, elismerését és köszönetét a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiummal annak elöljáróságával és tanári karával szemben azokért a szolgálatokért, amelyeket a román megszállás első napjától kezdve a magyarság nyelvének, kultúrájának, nemzeti öntudatának fenntartása és fejlesztése érdekében végzett. S ha ma, 22 évi román megszállás után beszélhetünk faji öntudatában, nemzeti érzésében megerősödött székelységről, ha jogos büszkeséggel emlegethetjük, hogy székely népünk zöme kiállotta a nehéz tüzpróbát, méltónak mutatkozott kemény harcokban edzett őseihez, pillanatra sem szabad elfelednünk, hogy ebben és ezért az érdem a magyar egyházak mellett kizárólag hitvallásos magyar iskoláinké s ezek között is első sorban a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumé.

Nincs, egyetlen erdélyi magyar középiskola sincs, amely a magyar kultúra fennmaradása, a magyar jövő biztosítása érdekében végzett nagyobb szolgálatokra, több és fáradtságosabb munkára hivatkozhatnék, mint épen a mi kollégiumunk. Amidőn a triánoni önkény Erdélyt s Erdéllyel együtt két millió magyart leszakított az anyaország testéről, amidőn ennek következményeként a román állam átvette a magyar állam által fenntartott helyi elemi iskolát, polgári fiú- és leányiskolát s a tanítónőképzőt s ezernél több magyar fiú- és leánynövendék került egyik napról a másikra az utcára s kereste kétségbeesve, hogy hol tudná tanúlmányait folytatni, a Székely Mikó Kollegium Elöljárósága és tanári testületé nem törődve a reáháruló súlyos anyagi áldozatokkal, nem törődve a szinte leküzdhe- tetlennek látszó nehézségekkel, nem törődve a sok gonddal, a nagy- felelősséggel és még nagyobb munkával, amely elhatározása következtében hárult reá, székely testvéri szeretettel nyitotta meg kapuit, a hontalanná vált tanárok és tanulók előtt, valamennyinek helyet adott, valamennyi részére lehetővé tette, hogy áldásos kultúrmun- káját folytathassa. Kora reggeltől késő estig megszakítás nélkül folyt a munka a kollégium falai között, volt esztendő, amikor ez a kb. 300 növendék befogadására szánt épület több, mint 1200 tanulónak volt kénytelen helyet biztosítani, néha azt hittük, hogy a túlterhelés, a túlságos megerőltetés miatt épületnek, embernek össze kell omolnia, de velünk volt az Ur irgalma és kegyelme, a nehéz próbatételen jóságosán túlsegített minket s megmaradt az örök dicsőség, hogy a Székely Mikó Kollégium vezetőségének bölcs előrelátása következtében az imperium-változás első nehéz éveiben egyetlen tovább tanúlni .vágyó székely ifjú sem maradt beiskolázatlanul. Az első, legnehezebb évek eltelte után valahogyan elrendeződtek a dolgok. A református- 15 -