Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1940
kor már az új épület pompás dísztermében mondhatott szívből fakadó hálaimát a Mindenhatónak. A Református Székely Mikó Kollegium életének első korszaka az algimnázium kora, 1859 szeptember 1-től 1892 július hó 1-ig tart. 1892 szeptember hó 7-én nyílt meg az 1889 után évről-évre fokozatosan fejlesztett gimnázium VlII-ik osztálya s ezzel megkezdődik a főgimnázium korszaka. A gyors fejlődésnek indult fiatal intézet növendékei csakhamar óriási dicsőséget szereztek Alma Materünknek. Az 1905 évi május hó 27—28 napjain Budapesten rendezett országos ifjúsági torna- versenyen 121 középiskola, mintegy 5000 növendéke között, intézetünk elsőnpk küzdötte fel magát s elnyerte a fehér-selyem országos ifjúsági vándorzászlót, amely ma is iskolánk tulajdonában van. Tíz esztendő sem telt el s a tornaverseny diadalmas hőseinek a világháború vérzivatarában kellett bizonyságot tenniök, hogy kollégiumunkban jól megtanulták a „dulce et decorum est pro patria miori“ klasszikus elvét. Több, mint ötven drága nevet foglal magában kollégiumunk hősi halottainak névsora, az intézetünkben uralkodó szellemnek ezen legbeszédesebb bizonysága. Kollégiumunk igazi hőskora azonban a világháború befejezése s ezeréves magyar hazánk feldarabolása után következett el. Ekkor tűnt ki, hogy ez a székely apák által egy nagy nemzeti katasztrófa idején bölcs előrelátással alapított kálvinista intézet nemzeti, faji és kulturális szempontból mily nagyfontosságú munka végzésére van hivatva s hogy hivatását maradéktalanúl el is tudja végezni. Amidőn Erdéllyel együtt a színmagyar Székelyföld is leszakadt az anyaország testéről s amidőn intézetünk székhelyén is átvette a román állam a helyi elemi iskolát, polgári fiú- és leányiskolát s tanüónő- képzőt s ennek következtében tanáraival s tanítóival együtt ezernél több magyar fiú- és leánynövendék maradt beiskolázatlanúl, kollégiumunk székely testvéri szeretettel nyitotta meg kapúit a hontalanná vált tanárok és tanulók előtt s valamennyiök részére lehetővé tette, hogy munkájukat folytathassák. A fiúgimnázium mellett tanítónőképző, polgári fiú- és leányiskola és ref. elemi iskola működött egyidejűleg, több mint 1200 növendékkel a kb. 300 növendék befogadására épült épületben. Kora hajnaltól késő estig szakadatlanúl folyt a terhes munka, de azt mégis elértük, hogy a tovább tanulni vágyó székely ifjúság iskola hiányában nem volt kénytelen félbehagyni tanulmányait. Magyar iskoláink kérdése később rendezést nyert. A ref. elemi iskola fenntartásának gondját átvette a helybeli ref. egyházközség, a ref. tanítónőképző S/.ékelyudvarhelyen nyert végleges elhelyezést, a polgári fiúiskola beolvadt a fiúgimnáziumba, a kollégium új tagozataként azonban megmaradt a négy osztályos leánygimnázium, melynek részére kollégiumunk Hárqmszékvármegye református népének a kollégium alapításához mindenben hasonló, nagyarányú áldozatkészségének igénybevételével s az erdélyi református egyházkerület anyagi támogatásával Kós Károly építőművész tervei alapján sok milliós költséggel pompás iskolaépületet, majd pár év múlva internátust is épített.
