Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1917
8 maradhatatian szerénység, rendszeretet, pontosság, jellemének, egyéniségének egy életen át sajátos, megkillömböztető ismertető jelei, így felkészülve lépte át az iskola küszöbét s az elemi osztályok elvégzése után, a szarvasi ág. ev. főgimnázium tanulója lett. Természete, hajlama a tanítói pálya felé vonzotta s mivel a szarvasi főgimnázium tanitóképzőintézettel kapcsolatos, vágyát könnyen kielégíthette, szülővárosában végezvén el a tanítói pályára képesítő tanfolyamot. 1890. junius 28-án tanítói oklevelet nyert. Szorgalma, becsvágya tovább sarkalta; el akarta érni mindazt, mi megkezdett pályáján elérhető volt Ezért már az 1890—1. iskolai év kezdetén beiratkozott a budapesti polgári iskolai tanítóképző intézet rendes hallgatói közé s 1893. junius 28-án legmagasabb fokú, tanitóképzőintézeti tornatanári oklevelet s e mellett polgári iskolai zenetanári oklevelet is szerzett. 1893. szeptember 1-től a nyíregyházi ág. ev. főgimnázium tornatanára s harmadféléves működése alatt, mint a róla kiállított szolgálati bizonyítvány mondja : „Szakembernek bizonyult, dicséretes eredményt mutatott fel tanítványaival; vivótanfolyamot is szervezett, mely téren szintén sikert ért el“. 1895. junius 16-tól 22-ig résztvesz a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter által középiskolai tornatanárok számára Budapesten szervezett játéktanfolyamon. 1896. február 7-től a szarvasi ág. ev. főgimnázium s tanitóképzőintézet torna- és zenetanára „és szak- képzettségével, tapintatos fegyelmezésével kedvezően folyt be a tanuló ifjúság alakulására,“ igazgatójának kijelentése szerint. Szülővárosában csak ennek az iskolai évnek végéig tanít, mert a magyar királyi igazságügyminiszterium 1896. szeptember 6-án kelt rendeletével kinevezi a székesfehérvári kir. javítóintézethez ideiglenes minőségű családfővé, majd, miután uj állását 1896. szeptember 18-án elfoglalta, 1897. október 27-én véglegesíti is. Ezen állásától, lankadatlan szorgalmának és kiváló ügybuzgalmának teljes elismerése mellett akkor válik meg, mikor 1899. julius 18-án kollégiumunk fenntartótestületének ajánlatára a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a főgimnáziumunknál megüresedett s kinevezésének fenntartott rendes tornatanári tanszékre kinevezi. Kollégiumunkban eddig az időpontig a testgyakorlás ügye az átlagos, országos színvonalon állott. Ez pedig meglehetősen alacsony volt. Hiszen a tornázás nálunk igen rövid múltra tekinthet vissza, története alig néhány évtizedet ölel fel művelődéstörténelmünk legújabb korából. Bár a „Ratio Educationis“, a 18. század
