Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1916

63

és összegyűjtött igazgatósági és pénztári iratainak, valamint a Réznek Károly tüzérfőhadnagy által aug. 28-án délután megmentett és az ojtozi frontról visszaküldött kollégiumi diszzászlónak és orsz. ifj. versenyzászlónak a Székely Nemzeti Muzeum értékeivel együtt való biztonságba helyezése s a kollégium állapotáról és szenvedett kárairól az igazgatótanácsnak való jelentéstétel végett Kolozvárra utazott. Ugyanakkor helyettesítésével a nov. hó végén már szintén hazatért Pap Lajos tanárt bízta meg. Pap Lajossal a kollégium őrzésének és védelmezésének feladatát előbb dr. Bene István, elöljáróságunk buzgó tagja, majd dec. közepétől kezdve Végh Endre tanár osztotta meg mindaddig, mig az igazgató Kolozsvárról dec. 27-én újból hazatérhetett.

Dec. 17-én ugyanis a */». sz. tábori kórház parancsnoksága a városi hatóság közbejöttével a kollégium épületét lefoglalta s nevezettek felügyelete alatt a lefoglalt termek kiürítéséhez és kórházi berendezéséhez nyomban hozzáfogott, dec. 24-én pedig egy vegyes, polgári és katonai bizottság utján, melyben kollégiumunk érdekeinek képviseletében dr. Bene István, Pap Lajos és Végh Endre vettek részt, hivatalosan, jegyzőkönyv mellett is átvette úgy a főépületet és mellékhelyiségeit, mint az internátusi elnöki lakást.

Mihelyt az igazgató a kollégium kórházi lefoglalásáról értesült, dr. László Ferenccel együtt Kolozsvárról dec. 27-én nyomban hazatért. Miután az ő szives segítségével egyrészt a kórházi célokra átengedett különböző termekben ott hagyott, de a kórház által nem igényelt értékeket és tárgyakat elraktározta, másrészt a Kolozsvárról hozott lakatokkal a szertárak és gyűjtemények ajtóit még jobban lezárta, s általában az egyes felszerelési tárgyak hovátartozása körül többé- kevésbbé még fennálló bizonytalan helyzetet a kórházparancsnoksággal egyetértőleg tisztázta, minden gondját és idejét arra fordította, hogy a kollégium félbeszakított működésének ujrafelvételét fontos közérdekből minden lehető eszköz felhasználásával még idegen helyiségekben is minél előbb biztosítsa.

Az a gondolat ugyanis, hogy iskolánk az oláh betörés által erőszakosan félbeszakított működését az első kedvező pillanatban újból megkezdje, a menekülés ideje alatt állandóan foglalkoztatta. Minél több taníttató szülő és minél több tanítványunk fordult hozzá Kolozsvárt és okt. vége óta itthon tanácsért és tájékoztatásért, annál jobban megszilárdult benne a meggyőződés, hogy az oláh menekülés alatt itthon beiskolázatlan maradt és a menekülésből az ősz folyamán lassanként hazatért s szintén beiskolázatlan