Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1913
Évzáró beszéd. Mélyen Tisztelt Közönség! Kedves Tanuló Ifjak ! Mikó Imre gróf e rövid mondásának: „Az én tanítóm a történet és az élet“1 jelentőségét soha sem éreztem jobban, mint a mai nappal bezáródó, 1913—1914. iskolai esztendőnek utolsó órájában. Nemcsak azért, mivel a Méltóságos Elöljáróságnak erkölcsi és anyagi támogatása mellett, — melyért e helyen is hálás köszönetemet nyilvánítom, — négy hetet Olaszország derült ege alatt tölthettem el, hol a rég letűnt, klasszikus ókornak, az olasz renais- sancek művészetének remek alkotásai és a modern életnek lépten-nyomon érezhető, nagy tanulságai felejthetetlen, mély benyomást gyakoroltak lelkemre, hanem azért is, mivel ez az esztendő nagy irodalmi és történeti eseményeknek vala évfordulója s igy nemcsak én jártam a történelemnek és az életnek iskolájába, hanem az évfordulók ünneplése közben itthon a tanuló ifjúsággal együtt is tapostuk a történelem iskolájának útját. * * * „A magyar nemzetnek — Mikó Imre gróf szerint — két leg- főképen hasznos, munkás osztálya van: egyik, mely irodalmát, másik, mely földét műveli.“2 Br. Eötvös- A magyar irodalom egyik halhatatlan érdemű mun- ünnepély. kásának, báró Eötvös Józsefnek emlékét ünnepeltük 1913. december 7-én születésének századik évfordulója alkalmából, midőn a nagy férfiúnak életét és működését tartalmas, szép emlékbeszédében Demeter Béla kartársam méltatá. Ünneplésünk akkor lesz Kedves tanuló ifjúság eredményes, ha az Eötvös báró szellemi hagyatékát szent örökségül vesszük át, mely1 Irány eszmék. Pest, 1861. 15. 1. 2 Erdélyi történelmi adatok. 1. kötet. Kolozsvárt 1865. Bevezetés II- 1. I. 1*
