Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1912

10

meghaladó időnek gazdag, változatos eseményeit kellene felsorolnom. Ott kellene kezdenem, hogy mikép vett részt az ifjú gondnok az algimáziumnak főgimnáziummá fejlesztése körül kifejtett mozgalmakban ; el kellene mondanom, hogy mint bizottsági tag mikép teljesité feladatát a nehéz küzdelem árán kivívott eszme megvalósítása körül, kollégiumi épületünk újabb szárnyának felépítése közben.

De mindezeknek felsorolása kivül esik rövid emlékbeszédem szűk keretén s ezért csak az eredményekre szorítkozom. A küzdelemteljes évek alatt bőven nyilt alkalma az intézet anyagi és szellemi ügyeinek a legalaposabb megismerésére.

E közvetlen tapasztalatokon s személyes meggyőződéseken alapuló tájékozódás tette lehetővé, hogy mint főgondnok teljes biztonsággal s a legapróbb részletekig kiterjedő biztos hatással irányíthatta az intézet fejlesztését.

Mint vezető főgondnokra első sorban az államsegélyszerződés megújításának sokoldalú körültekintést igénylő, nagy munkája vár. Ennek megvalósítása után a kollégiumi épület kibővítésének kérdése lép előtérbe s foglalkoztatja az illetékes köröket. Később, mihelyt az e célra szükséges államsegélyt sikerült biztosítani, újabb, nagyobb terv merült fel, mely nem kevesebbet, mint az egész intézetnek ujjáalapitását, uj modern épületekbe való elhelyezését tűzte ki feladatul. Az eszme egyelőre még gondolatnak is merésznek látszott, de rövid másfél év alatt oly kedvezően alakultak a körülmények, hogy a nagy terv megvalósítására komoly lépéseket tehettünk.

Az Ő bölcs irányítása, útmutatása mellett tervezgettünk s mig Ő állott az ügy élén, mindenütt kedvező biztatásokat kaptunk. De fájdalom, szive legfőbb vágyának teljesülését nem érhette meg, mert az isteni gondviselés máskép határozott, mert a kollégiumunk történetében meg-megújuló fátumszerü végzet, mely minden újabb fejlődési korszaktól egy-egy újabb, nagyobb áldozatot kívánt, ismét bekövetkezett s az áldozat ez alkalommal is iskolánk legerősebb oszlopa leve.

Méltán állók körül csüggetegen ravatalát, mert az Ő halála sok nemes ügynek okozott nagy veszteséget, de egyetlen fia elvesztése miatt mélyen lesújtott édesanyjának özv. Bodor Zsig- m o n d n é szül. Gelenczei KádárVerónika nagyasszonynak és a női hivatást Mikó Imre irányeszméinek szellemében betöltő, az igazi női erényekben gazdag s Őt a főgondnoki tisztségének teljesítésében mindig a legnagyobb együttérzéssel támo