Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1911
4 sem egy hajszálnyira is elhajolna attól, a mit hitvallása elébe szabott. E három egy lélek emlékének áldozni sereglettünk egybe ma, kik — mint az édes apa nem tudja újszülöttjének jövőjét — maguk sem sejtették, hogy szivükből kicsordult ama kezdetben való ige, mint száll sasszárnyakon szívből ajkra, ajkról a hallás ösvényén új szívbe, ebből ismét ajkra, mígnem tengernyi visszhangja támadt, az ég csillagainak számával vetekedő lelket termékenybe meg. Ám a kérlelhetlenül siető idő árnyékával egyre jobban halványítja, sötétbe borítja a múltban élt erősek gigászi alakjait; a közöttük és közöttünk szaporodó évek ekéje egyre mélyebben alászántja a talajnak ama rögeit, melyekből kinőtt e három sudár. A mai napnak külső története egyre fakultabb keretté merevedik, melyben mind asszottabbá lesz a tartalom. A melyik ünnep csak a történet eseményeinek felújításával kivan áldozni a Kálvin, Luther, Zwingli szellemének, abból hiányzik a megelevenítő lélek. Hisz’ e nagyok egyike épen azért temetteté jeltelen sírba kihűlt tetemeit, hogy ezzel letörülje a múlandóság lehét az ő hirdette isteni igéről, melynek örökké élnie, — melyet minden időknek követnie kell. A reformáció emlékünnepe iránt azért csak úgy lehet fogékonynyá tenni a te lelkedet, nemes ifjúság, ha a sok százados múltból közelebb tudjuk hozni a jelenhez örök értékű eszméiket. Az Idvezitő mondja: „gyümölcséről ismerik meg a fát.“ Annak a terebélyes fának pedig, mely a reformátorok elhintette magból a nemzetek fölé magaslott, Istennek hála, a mi időnkben is sok nemes gyümölcse van. Hadd állítom hát elétek e mai napon ama férfiúét, a ki a reformátorok lelkének korunkban kimagasló inkarnációja, gyümölcse volt, hogy az ő lelkének tiszta tükörében szemtől-szembe megláthassuk vallásunk alapítóinak dicsőült alakjait s a mikor ekként lélekkel telitjük e mai nap ünnepét, egyszersmind hálás kegyelettel áldozunk annak is, ki életével megtanít bennünket a reformátorok hü követésére. Az a férfiú, ki e mi ünnepünket a mai nagy naphoz méltóvá szenteli: Losonczi báró Bánffy Dezső. * Báró Bánffy Dezső életéből nem annyira annak külső eseményeit akarom szivetekbe vésni, kedves ifjak. Az már a történelemé. Én benne a reformátorok örökén nőtt akaratnak szárnya- bontását, magas röptét óhajtom élőtökbe állítani s pályájának részleteit csak annyiban rajzolom, a mennyiben annak változásai
