Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910
17 csak első állomása, mert mint a determinismus bizonyítás menetének vázolásában kifejtettem, az én született erőivel abban csak az egyik tényező, mig annak másik forrását a külvilágnak külömböző érzékeink közvetítette hatásai alkotják. Ha már a lélek a veleszületett tehetékeiből a szabadakarat hitét szűri le, úgy már előre valószínűtlen, hogy a cselekvés kiiloldali benyomásait a maguk meztelen obiectivitásukban könyvelné el, hagyná érvényesülni. És csakugyan ha a tett további kialakulására emlékezünk, a hitnek a rideg valót aranyos köddé alakitó tevékenységével ott is találkozunk. Még pedig oly formán hogy az én hitének fényét amazokra is proiiceálja, reá vetíti s obiectiv hatásaikból egyfelől a cél szükségszerű vagy magasztos voltának hitét váltja ki, másfelől pedig a végrehajtásra való képesség maga bizakodásává subiectiválja. A szabadelhatározásu én, — a külvilág bensőnkbe sugárzásából megértett cél — se kettőt egybekötő önbizalom háromoldalú hite coopcrativ összefogásának gyümölcse az emberi tett. Hogy a két utóbbi, már értelmünk láthatárán belül munkás hit a cselekvéssel mily elkerülhetetlenül vele jár, azt a gyakorlati élet számlálhatlan példával erősiti. Valójában minden tettünk ilyen. Nekem csak az lehet feladatom, hogy közülök olyanokat válaszszak, melyeknél a végrehajtó hit szerepe — hogy úgy mondjam — kézzelfogható. Ezek — önként érthetően — mindennapiak s ezért némileg útszéliek, triviálisak. Ott van a tettet véghezvivő hit példájául az úszás, melynek gyakorlása egyenesen azon a hitünkön alapúi, hogy urai tudunk lenni a hullámoknak. E hit bármi okból származott megzavarása, vagy éppen elvesztése oly rémületet támaszt bennünk, mely tagjainkat megkötözi s minket a megfulladás veszélyébe sodor. — Még közönségesebb, de még szemléltetőbb annak a csizmadiának ismert esete, ki dikicsével a legveszélyesebb szemmütéteket hajtotta végre meglepő sikerrel. De a mikor bevitték a kórházba s ott megmagyarázták neki, hogy minő kényes érzékszerv a szem s mily kis vétség mily nagy kárnak lehet okozója, ijedten hagyott fel praxisával, mert ez a tudás megölte benne a maga képességébe vetett hitét. Hogy pedig a cél szükségszerű vagy magasztos voltában vetett hit minő pótolhatlan serkentő, arra hadd idézem például Lessing népszerű axiómáját: „Ha Isten elkülönítve jobbjára tenne minden igazságot, baljára meg az igazságra való egyetlen, de
