Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
Ili. Internátus. Erdélyi református kollégiumainknak kezdettől kezdve legszorosabb kapcsolatban lévő szervét képezte az együttlakás. Ebben az egyíittlakási életben fejlődött ki tulajdonképen kollégiumaink sajátos szelleme, mely minden időben határozottan rányomta bélyegét a kollégiumból kikerülő ifjúra. Ez az együttlakási rendszer, ha minden tekintetben nem is felei meg a kivánalmaknak, mindig megfelelt az általános szükségnek. A mi iskolánk keletkezése alkalmával csupán a helyiséghiány oka annak, hogy a gimnáziumi osztályok felállításával egyidejűleg együttlakás nem rendezhető be a tanulóknak. Ennélfogva a vidéki tanulókat egyes városi polgároknak — a mennyiben lehetséges volt — az iskola közelében lévő házainál helyezik el, többnyire nyolc-tiz tagból álló csoportok egy-egy háznál. Az osztálytanítók szintén e házakban laktak, legtöbbször a tanulókkal egy szobában s a tanulók nagyobb részét sikerült a tanítókkal egy szálláson, a többieket pedig a tanítók lakásának szomszédságában elhelyezni. A tanítóknak és tanulóknak és a szállástadó polgároknak egymáshoz való viszonyát szabályzattal állapították meg. A lakások felszerelése, bútorzata nagyon egyszerű, nagyon kezdetleges volt. Az egyszerű faágyat a szülők vették gyermekeiknek, a közös asztalt, mely mellett a tanulás és étkezés történt, vagy a házigazda adta, vagy közösen szerezték be, ülőhelyet legtöbbnek a hazulról hozott záros láda szolgáltatott, melyben a tanuló összes holmija, könyvei, ruhái, fehérneműje, időnként otthonról küldött ételnemüje állott. Ágyneműről s minden szükséges holmiról a szülők gondoskodtak. A világítást közösen fizették. Az igazgató és a tanítók szorgalmasan látogatták a tanulókat szállásaikon, felügyeltek a rendre, tisztaságra s ugyanolyan szabályok szerint jártak el, mint a milyenek más kollégiumok együttlakásaiban érvényben 8*
