Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1907
10 Igen tisztelt Nagyságos asszony ! A Székely Mikó-Kollégium zászlószentelési ünnepélyének koszorús leányai nevében, kiváló tisztelettel üdvözlöm Nagyságodat Üdvözlöm a szeretet és a bála érzetével, hogy Nagyságod a méltóságos Grófnőt képviselni s ezáltal ünnepélyünk fényét emelni szíveskedett. Szeretetünk és tiszteletünk szerény kifejezése legyen e virágcsokor, mellyel Nagyságodat megtisztelni és megörvendeztetni óhajtjuk. Isten hozta, Isten éltesse Nagyságodat! Ezzel kezdődött a tulajdonképpeni ünnepély, az összes ünnepségek legkiemelkedőbb mozzanata: a zászlóavatás lélekemelő szertartása. A díszsátorban felállított emelvényen elfoglalta helyét a helyettes zászlóanya s vele együtt bájos kísérete, a koszoros leányok kedves s ékes gárdája. Az emelvény előtt az ifjúság élén lobogott az országos ifjúsági vándorzászló s mellette a felavatandó díszes uj zászló. Zugó éljenzés jelezte, hogy a főtiszteletü Püspök ur is megérkezett, ki a négy egyházmegye területéről az ünnepélyre egybesereglett, 48 tagból álló papikar élén a közönség hódoló sorai között vonult fel az emelvényre, hol elfoglalván kijelölt helyét, az ünnepély kezdetét vette. A gyülekezet elénekelte a XC. zsoltárt, melynek elhangzása után Püspök ur ő Méltósága eltnom itta mély, igaz vallásos érzéstől áthatott, magasztos ava S imáját: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, Istene, telve az egész föld az ő dicsőségével. A Te dicsőségeddel, a Te kegyelmeddel, a Te jóságoddal van tele. Az egész föld, mennyei édes Atyánk, a Te dicsőségedet hirdeti a kiterjesztett erősség. A Te kegyelmedet hirdeti az üdvösségnek ama világa, melyet Te a mi számunkra a Te szeretetedből adtál. Dicséret, dicsőség és hálaadás mindörökké! Te vagy Atyánk, Te vagy Istenünk, a mi zászlónk ! A Jehova a mi zászlónk! Mondjuk mi is a Te régi szent prófétáddal: Atyánk, zászló a Te neved, a mely köré népek gyülekeznek, a Te dicsőségedet és a Te nagyságodat hirdetik és a Te szent nevedre esküsznek. De nem, nemcsak zászlónk, de Te vagy a mi erősségünk és a mi erős várunk, bizodalmunk! Atyánk! Kitől féljünk, kitől rettegjünk, ha Te velünk vagy édes Atyánk, akkor, a mikor e régi Kollégium, a mely a Te ifjúságod, a Te gyermekeid részére emelt,
