Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1902

5

vagy bosszúálló Jehova, hanem mindnyájunknak szerető édes atyja.

Erősítsd szivünkben a kötelességeink, hivatásunk, embertársaink és édes hazánk iránti lángoló szeretetet. Töltsd ki rajtunk irgalmas Istenünk a te szent lelked teljes erejét, hogy azzal felövezve járhassunk a te igaz ösvényeden, munkálkodhassunk nemzetünk jóllétén, hazánk felvirágoztatásán. Szent fiad, a Jézus Krisztus érdeméért kérünk, hallgasd meg imánkat. Ámen.

Az iskolai évet megnyitó beszéd.

1902. szoptomlier hó 8-án olmondotta Péter Mózes igazgató tanár.

Midőn kollégiumi elöljáróságunknak megtisztelő bizalmából e helyről először van szerencsém szólani, lelkemet a, legellentétesebb érzelmek: az öröm és félelem, a bizalom és kétkedés, a remény és aggodalom hozzák hullámzásba.

Örömmel hajoltam meg a méltóságos elöljáróságnak kitüntető bizalma előtt, hogy egy ideig vezérmunkás legyek azok között, kiknek iskolánk fejlesztése jutott feladatul, édes reménnyel tölti el keblemet az a hit, hogy igy, mint ez intézetnek egykori növendéke, fokozottabb mértékben teljesíthetem az alma mater iránt szivemben érzett szent kötelezettségeket, de másfelől aggódó félelemmel tekintek a jövő elébe erőtlenségem érzetében, hogy vájjon szivem óhajtása szerint megfelelhetek-e ama nagy feladatnak, a melyet részemre intézetünk szellemi ügyeinek vezetése kijelölt.

S lelkemnek ezen aggodalmát még inkább fokozza az a tudat, hogy a Székely Mikó Kollégium a méltóságos elöljáróságnak buzgó munkássága és bölcs intézkedései nagyérdemű elődeimnek tapintatos vezetése és áldásos működése következtében nemes hivatásának teljesítésében rövid múltja alatt is gyors léptekkel haladt előre a modern középiskola eszménye felé. E tudatban nem méltán keletkezhe- tik-e lelkemben az a kétkedő gondolat, hogy vájjon tudom-e követni elődeimet a nemes irányban ? Vájjon fenn tudom-e