Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1902

18

megvalósítása érdekében az uralkodóhoz feliratot intézzen. E feliratot vivő országos küldöttségnek a bécsiek által is legünnepeitebb tagja Kossuth volt, ki a magyar ajakról hangzó német szó erejével, hatalmával egész Bécset csodálatba ejtette. Az uralkodó pedig „az általa különösen kedvelt magyar nemzet óhajtásait mielőbb sikeresiteni akarván“ megadja az engedélyt a reformtörvények megalkotására. Álljunk meg itten egy pillanatra legalább s bámuljuk meg azt a pár hét alatt végzett gigászi munkát, mely az ország alkotmányának alapját újabb ezer évre megerősítette. E munkából is Kossuthé az oroszlánrész. Valami belső ösztöntől sarkalva lázasan megalkotják azt a 32 törvénycikket, melyek által valósággá válik sok száz esztendő óhajtása ; megvalósul a független felelős minisztérium, a népképviseleti országgyűlés, a jobbágyság felszabadítása s a közös teherviselés, Erdélylyel való unió, a sajtószabadság, a vallási egyenlőség, az egyetemi tanszabadság, az ország területi épségének helyreállítása, a nemzet címerének s színeinek elismerése, stb. s a melyeket királyi szóval szentesítve április 11-én e szavakkal ad át az uralkodó a nádornak : „Hiv magyar nemzetemnek szivemből óhajtom boldogságát, mert abban találom föl a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom, neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgy mint kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását s boldogságát.“ Vájjon tudta-e a nemzet, hogy a bécsi hatalom ez alapvető törvényeket, a nemzet sok százados küzdelmeinek annyi könnyel s vérrel szerzett drága gyümölcsét az ünnepélyes királyi nyilatkozat percében is csak haszontalan szóhalmaznak tekinti? Vájjon tudta-e a nemzet, hogy azok a királyi szavak is csak szók, melyeknek csak lefelé volt erejök ? Az általános zavartalan öröm, az őszinte lelkes ünneplés bizonyítja, hogy nem tudta. Ha nem tudta, hamar megtudta. A miért annyi századon át küzdött s a mit koronás királya kezéből ünnepélyesen kapott, azt egy titkos kéz alattomosan akarta visszavenni. Mikor igy nem sikerült, az a kéz nyíltan kinyúlt s ekkor látta a nemzet,