Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1900
6 mellőzött befolyásos kérőnek, gr. Sauraunak bosszúja miatt nem lett volna egész további életében folytonos zaklatásnak, meghurczolásnak, gyanúsításnak, ráfogásnak kitéve; ha nem kellett volna később erős, pihenést nem ismerő tettvágyának, akaraterejének az önkényes hatalom erejénél fogva tétlenül, lebilincselve senyvedni idegen földön; szóval : ha az emberek sorsát kisérő jó- és balszerencse közül őt nem ez utóbbi kisérte volna folyton, bátran kimondhatjuk, hogy irodalmunknak vezető, korszakalkotó alakjává nőtte volna ki magát. Ki ez állítást talán merésznek, túlzottnak véli, olvassa el Bacsáuyiuak Toldy Ferencztől 1865- ben kiadott költeményeit s válogatott prózai Írásait. Ha pedig a fennebb említett körülmények nem lettek volna olyan szomorú befolyással életére, élete végén sem kellett volna rajongva szeretett feleségét elveszítve, barátaitól, mindenkitől elhagyva, a világgal s önmagával meghasonlott 82 éves öregnek honfitársaitól az Akadémia megtisztelése útján nyújtott késői elégtételt adó békejobbot a sír szélén visszautasítva szállani le idegen földben ásóit sírjába. Az irodalomtörténet egészen a legújabb időkig csupán a Kazinczy elejtett s nem is nyilvánosságra szánt nagyon is szubjektív megjegyzéseit1 véve alapul s nem vizsgálva, hogy nyelvünk nagy mesterének tollát is néha elragadta a személyes érzés, mint mindenben, úgy a Bacsányiról esett szavait is kritika nélkül tekintélynek véve, Bacsányi jellemét a legsötétebb sziliben mutatta be. Csak az újabb irodalomban találkozunk elfogulatlanabb vizsgálódókkal, méitá- nyosabb kutatókkal2 s csak napjainkban éri meg Bacsányi lelke, hogy vannak már olyanok a magyar hazában, kik reá ismernek érdem templomában s ha már enyészik is cyprus árnyékában, jó hazafiaknak nevezik számában.3 1787-ben a báró Orczy Lőrincz házától annak pártfogásával kerül Kassára a camaralis admiuistratióhoz aktu- lális kanczellistának. Kassán lakik ekkor a jó öreg Báró ti Szabó Dávid s az akkor 27 éves, de már neves Kazinczy. Orczy moghagyása folytán hamar felkeresi Barótit s rövid idő alatt oly szoros barátság fejlődik ki köztük, hogy már 1787. szeptemberében, midőn Bacsányi szepesi útjára indul, Baróti mint szive jelének ir verset, melyben azt mondja Bacsányiról. hogy „érczelcet is gyönyörű lantjával elolvaszt.“ 1 Szirmai/ A. A magy. jakobinusok tört.-hez Írott jegyzőtök és Uj Magyar Muzeum 11. évf. I-ső kötőt. Kazinczy Gábor közleménye. 3 Bayer, Széehy IC., Worthoimer, Szinnyoi Forencz dolgozatait. 3 Serkentő válasz Virág Benodckhoz utolsó versszakasza.
