Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1900

20

az emberi szivekben, — és más helyen: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkét pedig elveszti“ ; bár Jézus tehát nem abban látja isteni küldetésének czélját, hogy a világot, az emberiséget elébb vigye a tudományban, művészetben, iparban és kereskedelemben — mert mindezek mellékesek előtte — hanem, hogy megtérítse, Isten országa polgáraivá tegye, s tanítványait is nem a tudomány, művészet, ipar fejlesztése czéljából küldi ki az emberek közé, „mint farkasok közé a juhokat“, hanem hogy legyenek a lelki, a hitvilág világosságai, legyenek a föld sója, a mely megóvja az emberiség erkölcsi életét a romlástól: mindazonáltal tagadhatlan, hogy az örök igazságok fényének kiáradásaival fény áradt az ismeretek minden ágára, az emberi élet minden viszonyára, uj lendületet vett a tudomány, és a művészet a vallással való egyesülésben ünnepelte logszebb diadalát. Az evangélium világánál feltárult a menny és az ember a hit szemeivel meglátta a világ kormányánál Istent és atyjának ismerte meg és meglátta az embert, a mint Isten kormányánál Isten munkatársaként dolgozik jövendőjén, és ugyancsak ennek az evangéliumnak világánál felismerte az ember ideálját Jézus Krisztusban, a kit felöltözni, a kivel egyesülnie kell, hogy betöltse a földön rendeltetését. És feltárult szemei előtt Istennek országa, a hol nem a dúsgazdagok, hanem a lélekben szegények, nem a vérben gázoló hősök, hanem a békességszeretők, nem a gőgös fareziusok, hanem az alázatosak, a tiszta szivüek, az igazságot éhezők és szomjúhozók a boldogok.

A vallás megosztotta áldásait a műveltséggel. Az evangéliumi mustármagból kisarjadzott fája a keresztyén- ségnek vetett pihenő árnyékot a népeknek, ez nyújtott oltalmat a műveltségnek; a keresztyénség rontotta le a korlátokat az egymásban csak ellenséget látó nemzetek között, az tette emberré a rabszolgát, feleséggé a nőt, a a keresztyénség szeliditette meg az erkölcsöket, uj, magasztos erkölcsi eszméket lehelve a rombadőlt pogány és zsidó világba; a keresztyénség magasztos tanával zabolázta meg a vad indulatokat és szenvedélyeket, a szeretet igéje, az evangélium által.

De jött idő azután, hogy az evangélium fénye elhomályosult, az evangéliumi só megizetlenült; jött idő, a mikor a műveltség térén az emberiség haladása elé akadályok gördültek és ezeket az akadályokat maga a keresztyén vallás s illetőleg egyház gördítette. A mikor a vallás szol-