Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
17 jövendölés bizonyos kedélyihletettségen alapult, a mi első sorban az Apollon cultus tulajdona vala : Apollon a költészetnek is istene, a ki főkép a húros hangszereket kedveli, a múzsáknak pedig mintegy vezetője. A múzsákkal együtt jelenik meg az istenek gyűlésében s lantjával kiséri énekeiket a lakomák alkalmával.1 Az Odysseja tanúsága szerint ő tanitá Demodokos rhapsodost a Trója elpusztulását zengő dalra.2 S végre Apollon hadisten gyanánt is szerepelt az ősi időben.3 Mint hadisten jelenik meg az Iliasban (XX. 79.), a hol a harczi istenségek rendes melléknevével van jelölve. Hozzá esedezik Hektor győzelemért s hadi zsákmányt igéi1 viszonzásul.4 Az ő segítségével esnek el Patroklos és Achilleus,6 mert némelykor tettlegesen is részt vesz a harczban.6 Athenae és Spártában tényleg, mint harczi istent ünnepelték.7 6. Artemis, latin nevén Diana. Az Apollon mythosaival benső összefüggésben van nő testvérének, Artemisnek szerepe. E testvéri viszony azonban a hellén korszakban jött létre s igy az Apollon testvérétől sok tekintetben meg kell különböztetni az ős hellén, a palasg Artemist, a ki épugy, mint Apollon az ősi időben, a természettel volt benső összefüggésben s valószínűleg hold istenség vala.8 A természethez való viszonya van igen szépen leírva az Odyssejában,9 a mely leírásban a nymphák kétségkívül a szabad természet körében élő természet istenségek : a hegyek, folyók, patakok, erdők, völgyek megszemélyesítői ; Artemis pedig a szabad természet felett uralkodó istennő. A holdnak tulajdonították ugyanis legfőbb hatást a görögök a növényélet tenyészetére. Az éjszaka üde levegőjében nőtt és gyarapodott leginkább vetésük, a harmatok pótolták gyakran a hónapokig szünetelő esőt s midőn tapasztalak, hogy derült időben, a hold teli fényében esik legnagyobb harmat, a holdnak tulajdoníták a harmat keletkezését, a növényeiét termékenységét pedig a hold istenség adományának tekintették.10 Így lett Artemis istennője a hüs ligeteknek és zöld 1 II. 1. 603. 2 Od. VIII. 488. 3 Welcker id. mű. I. k. 534. I. Prellor id. mű I. k. 209. I. Roscher „Studien“ I. k. 70. I. 4 II. VII. 81. 3 II. XVI. 845—849. XXII. 359. " II. XVI. 788, XVIII. 454. 7 Preller id. mű. I. k. 210. 1. 8 Welcker. id. mű. II. k. 398. I. Preller id. mű I. k. 228. I. Stoll V.: Pauly Real Encycl. I. k. 1800 1. 9 Od. VI. 102—108. 10 Dr. Geréb I.: id. mű. 78 1. a
