Református Székely-Mikó Kollégium alapításának története, Sepsiszentgyörgy, 1893
14 Udvariasan, de egész határozottan mondják ki a határozatot : „Minden áron az udvarhelyi tanodát pártolja Egyházi Közönségünk, hogy főgymnasiumnak megmaradhasson s annak minden kellékei fedeztethessenek a magas kormány kivánata szerint. S mikor akkora áldozatot megtehet Egyházi Közönségünk, a többi teendőt, a felmerült eszmékre nézve, meg fogja tenni.“ Ugyancsak ez ülésből kijelölik, hogy mekkora összeget kell Háromszéknek összegyűjtenie u. m. Sepsinek 18,000, Kézdinek 7000, Orbainak 5000, Erdővidéknek 7500 forintot s a gyűjtések eszközlésére bizottságokat is küldenek ki. A kommnnitás magatartása ez ügyben két okból magyarázható. Egyik: a hála érzete az udvarhelyi fő- gymnasium iránt; hiszen Háromszék müveit férfiai Udvarhelyen szerezték meg, igen nagy részben, legalább műveltségűk alapjait; midőn az alma mater segélyért fordul hozzájuk, háládatlanság volna ezt a segélyt megtagadnak. Arra pedig nem éreztek magukban elég erőt, hogy az udvarhelyi gymnasiumot is felsegítsék s Háromszéken is alapítsanak egy olyan iskolát, a milyen tervbe volt véve, s a mely intcntiójukkal nem is egyezhetett. Ez volt a második ok. Egy ipariskoláról nem tudták föltenni, hogy ez teljesíthesse azt a missiót, a mit a gymnasium: a hazaszeretet, a nemzeti érzület fejlesztése, ápolása. Az ipariskolában nem olvassák Cornelius Nepos életrajzait; nem tanulja meg a gyermek: Civis romanus sum .... longus est post me ordo idem decus petentium .... A mint a későbbi események bizonyítják, a kom- munitásnak igaza volt, mert a kérdés ezen ágában mellette volt a közvélemény. De igazuk volt azoknak is, a kik Háromszéken akartak középiskolát felállítani. Alig telt el egy félév és a helyzettel mindenki tisztában volt; mindenki meg volt győződve, hogy Háromszék a tanügyért áldoz, de csak oly feltétel alatt, ha áldozatának több hasznát fogja ve-
