Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1892
10 Ezek után lássuk, hogy a gyinnáziuini rajzoktatás jelenlegi alakjában mily mértékben felelhet meg feladatának s melyek azon irányelvek, melyeknek szemelőtt tartása nélkül, különösen kezdetben eredményeket elérni nem lebet. Az igazat megvallva, tudományos szakirodalmunk a rajzoktatás módszereit illetőleg igen szegény. A magas kormány támogatása mellett jelent meg egynéhány elemi rajzoktatásra vonatkozó tanulmány, azonban még alig haladtunk át a tapoga- tódzás stádiumán. A közoktatásügyi kormány legújabban a közoktatásügyi tanácsot hívta fel, hogy a különböző iskolák rajztanítására vonatkozólag véleményes javaslatot tegyen. A kérdés pedig nem is oly egyszerű, a mint első tekintetre gondolni lehet, sőt igen helyesen jegyzi meg Keleti Gusztáv,* hogy „felállítani is csak általános szempontokat szabad, mivel igen sok szakember a saját tapasztalatain alapúló vezérfonal mellett igen jeles eredményeket érhet el; inig oly módszerrel, melylyel kezdettől fogva meg nem barátkozott, ha szinte jobb volna is az övénél: csak tétovázva halad.“ A szabadkézi rajzoktatásra vonatkozólag a közoktatásügyi kormány által kiadott tanítás terve is igen szűkszavú. T. i. a meddig ez egyéb tantárgyak tanításával kapcsolatosan fejezetekre terjedő utasításokat nyújt: addig a szabadkézi rajz tanítását csak általánosságban körvonalozza; megszabja a tananyagot, de a tanmódszerek megválasztásában a tanár saját egyéniségére van utalva. Kétségtelen, hogy az elért eredmény bármely tantárgyban, bármely módszer mellett javarészben a szaktanár egyéniségétől függ, de ez legszembetűnőbben a rajz tanítása közben jut érvényre. Különösen találó ez állítás a mai gymnáziumban, hol a ráfordított kevés idő mellett a tárgy nem is kötelező. Mindazonáltal a hivatása magaslatán álló rajztanárnak tisztában kell lennie bizonyos általánosságban megszabható szempontokkal, melyeknek tekintetbevétele által növendékeinek eszét és jellemét harmonicusan fejlesztheti. Tisztában kell lennie első sorban azzal, hogy e czélra az oktatás által mennyit tehet s másodszor, hogy ezt minő formában kell tennie. Feladata korántsem az, hogy művészeket neveljen, sem egyeseknek bizonyos életpályára való előkészítését nem tarthatja szem előtt, hanem lehetőleg valamennyi növendéknek egyöntetű kiképzésére kell törekednie. A rajzoktatás különben is oly széleskörű ismeretek fejlesztését öleli fel, melyekre bármely életpályára készülő ifjúnak szüksége van, mászrészt az alapvető ismeretek közlése egymaga is felemészti * „A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban.“
