Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1888

kodása a bekövetkezett fordulat következtében rövid ideig tartott.

Az 1849—50-ik telet Tisza-Roffon töltötte, mint menekült, azután nem kapván útlevelet külföldre menetelre, a selmeczi akadémiára Íratta be magát, hol kedvencz tanulmányait, a vegytant, természettant és mennyiségtant hallgatta egy évig.

Az 1851-ik évben egykori nevelője Kasza Dániel nagy-enyedi tanár és Degenfeld Gusztáv gióf társaságában külföldi tanulmányutjára ment és egy egész évet töltött Berlinben.

Külföldi útjáról hazatérve, mint a nyolez testvér között a legidősebb, az apai birtok vezetését és gondozását vette át. De az ő munkás szellemét, tetterős lelkét nem tudták elfoglalni a gazdasági ügyek, lelkét a tudás szomja égette. Mohó vágygyal kezdett tanulni ismét s most különösen a politika, államtudomány és történelem képezték tanulmánya tárgyait.

Önérzetes hazafiak előtt ebben az időben a közpálya teljesen el volt zárva; csak azok vállaltak közhivatalt, kiket a megélhetés vas kényszerűsége hajtott rá. A legjelesebb hazafiak külföldön éltek száműzve; az itthon maradottak nagy része kétségbe esve a jelenen és reményét vesztve a jövőben, meghasonolva önmagával és az egész világgal, az ősi hajlék szűk falai közé vonta meg magát, s elborult lelke a múlt dieső- ségén borongott.

Kemény Gábor báró nem az az ember volt, kit a csapások könnyen megtörhetnek ; az ö csüggedni nem tudó lelke hitt és remélt a nemzet jobb jövőjében. () hitte, hogy az erős tölgyet, mely zivatar közt annyiszor állott meg büszkén és rendületlenül, egy vihar nem tépheti ki tövéből. () hitte, hogy a nemzet, mely ezer éven át élt és uralkodott e földön, nem semmisülhet meg egyszerre.

A kénytelen visszavonultság napjaiban soha nem lankadó, vas szorgalommal igyekezett tehát fölszerelni