Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1885
<> Hegélje Isten, hogy hosszú időkig részeltesse támogatásában kollégiumunk érdekeit, s hogy közelebbről várható s ezután is időnként kinevezendő uj kartársa mindig oly rokonszvesen és kollégiumunk érdekében oly szép reményekkel üdvözölhesse, mint mi Ont. Isten éltesse! és segélje nemes pályáján évek hossza során, éljen! H) I>r. bodor Tivadar gondnoki beköszöntő beszéde. Méltóságon és Tekintetes tanodái Elöljáróság! Méltóságon Elnöklö-főgondnok Ur! Mindenek előtt hálás köszünetemet nyilvánítom azon megtisztelő bizalomért, melyben e nemes város közönsége s egyházkerületünk közgyűlése részesíteni kegyeskedett, midőn igénytelen személyemet e tisztes testület tagjai közé felemelni méltóztatott. Legőszintébb köszönetét mondok Önöknek, uraim, nagyrabecsiilt kartársaim ! kik díszes testületükbe, engem érdemtelent, oly kegyes jó indulattal befogadni szívesek valának. Ily elismerés az érdemek jutalma szokott lenni, s épen ezért a megtiszteltetés szülte öröm ez ünnepélyes pillanatában aggódás fogna el, ha azt kellene hinnem, hogy e kitüntetésnél azon nemes testületek az érdemet akarták jutalmazni, s nem is éreznék magamban bátorságot, — annyi érdemesek közül, én érdemtelen kiválasztott — e díszes állást elfoglalni: mert ez ideig jövöm, életpályám alapjainak lerakása czéljából tanulmányaimmal voltam elfoglalva s még ki sem léphettem a közélet harczterére, hogy érdemeket szerezhessek! De épen ezért azt kell hinnem : hogy kitüntetésem alapja a jövőmben vetett remény volt, — s ez felbátorít engem állásom elfoglalására, mert erős hitem, hogy az isteni gondviselés, mely elhívott, segélyemre is fog
