Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1883
6 fentartásunkat illetőleg akár aggodalomba, akár rat fösvénységbe essünk, melyek közül agy az egyik, mint a másik lel- ket-testet ölő halálos méreg. Ily módon Isten nemcsak a világ líra, hanem mindazok atyja, kik benne hisznek ; s azt akarja, hogy hozzá éppen agy forduljunk segedelemért, mint a hogyan ezt földi atyánkkal szoktuk tenni bajainkban. Innen van az imádkozás. Ezért, ha testi vagy lelki betegek vagyunk : imánkban orvosságot és gyógyulást kérjünk; ha ellenség háborgat, irigység, gyülölség szorongatja lelkünket: ő hozzá meneküljünk ; ha tudományt, bölcseséget, művészetet óhajtunk: tőle kérjük; s ha tisztelet, hivatal és vagyon árasztott el: akkor is hozzá forduljunk, nehogy szivünket elfásulni és a jó útról letérni engedjük. Az Istenben ekként lakozó lelket valami kellemes érzet hatja át, midőn megszokta, hogy minden dolgot, vagy az azok teljesítésére és véghezvitelére szükséges eszközöket tőle kérje; és szégyelne is valamit úgy birni és kívánni, hogy azt nem Isten által bírja vagy kívánja. — Ily elveknek az ifjú leikébe becsepegtetésóvel szokja meg lassanként az ember, hogy csak oly dolgokra tekintsen, melyek bennünket valóban boldogitnak. A nevelésünk alatt álló ifjú ily módon az evangélium titkát is felfogja és megérti. Rájön nevezetesen az emberiség hibáira, fogyatkozásaira és arra, hogy mindaz, a mit teszünk, erőtlenségünk és különféle vágyaink kifolyása; Isten pedig mindezektől távol áll, mert 0 sem vágyakkal nem vivődik, sem nem erőtlen vagy tehetetlen. Miből következik, hogy nekünk is, ha vele közösségben akarunk lenni, a testi kívánságok küzdelmeitől távol kell magunkat tartani. Mert valamint a jó ember a rosszal, a kegyes az elvetemülttel nem szokott társalkodni : úgy megfordítva a gonosz is kerüli az igaz, jámbor embert. Így tehát csak az lakhatik Istennel, ki vétek és bűn nélkül ól; ki kegyes és tiszta szivü. Ezért mondta Idve- zitőnk: „Boldogok, a kiknek szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják“. (Máté 5, 8.) De ilyen teljes bűn nélküliséget, ilyen kegyességet mi, a kik mindenfelől földi küzdelmekkel vagyunk körülvéve, nem tudunk elérni, bármennyire akarjuk is. Ennélfogva két tűz közé kerültünk: mert egyfelől Isten ártatlanságot, teljes
