Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
2 ezt alkalmasabban, mint: ha egyfelől bemutatom a latin műremek-irodalmat az azt megteremtett lángelmék és más fontos tényezők közrehatásában; másfelől, ha kimutatom, hogy amaz irodalomnak van-e még ma is nevelő és képző hatása a kultur-népek szellemi életére általában és a gymnasiumban az ifjúságra különösen; s végül — mintegy függelékül — a tanár szakbeli hivatásáról és általában feladatáról is beszélek röviden ? A nékem adott erő és talentum szerint e kérdésekre némiképpen megfelelni, tartottam idő- és alkalomszerű feladatnak jelen értekezésem alábbi fejtegetéseivel, s ha egy pár perezre a mélyen tisztelt jelenlévők becses figyelmét tárgyam iránt megnyerve lekötni sikerttlend: feladatomat hálásan megjutalmazottnak tartanám! 1. „Itália gyönyörű félszigetjén a Tiberis torkolatától vagy 21 kilométernyire, a folyam balpartján van azon hely, mely 7 halmával azon rendeltetéssel birt, hogy a világ felett uralkodó Róma ott épüljön.“*) Ha ezen, históriai és kultúrái tekintetben egyiránt páratlanul álló világvárosnak alapitó nemzete csak a nyers erő szolgálatában áll vala: eljuthatott volna-e oda, hogy a város megalapítása után „néhány század lefolyása alatt a lassankénti fejlődés terén oly bámulatos magaslatot érjen el, hogy még ma is az irodalmi termékek remekei a rómaiak mintáiról készülnek“?**) S éppen az itt a kérdés: honnan van, hogy inig más, szintén világuralomra jutott nemzetek — az egy görögöt kivéve — nyomtalanul vagy csekély jelentőséggel tűnnek le a történet vagy az élet színteréről, addig az időszámításnak előtt alig 7—8 századdal mintegy phönixként egyszer csak feltámadó latin nép — ellenállva az akkor félvilágot uraló görög nemzet gyarmatosító befolyásának — a hét halmon épített városával alapitója lett egy világuralomra hivatott nemzetnek, annak a nemzetnek, mely, midőn a népek sorsát intéző magasabb erkölcsi hatalom rendelései szerint fizikailag megszűnt is a „világnak“ vagy a többi népeknek ura lenni: de szellemi, intelectualis dynas- tiaját évezredek után is fen tar tóttá s hihetőleg fentartja késő, emberi elme által ma még ki nem számítható időkig?! Mindenesetre, sajátszerü benyomást okoz az a körül*) L. Di\ Kibáiy Ferencz „Világtörténelem“ III. köt. 5. old. **) L. idézett mű 145. old.
