Evangélikus liceumi főgimnázium, Selmecbánya, 1916

5

hetivásárokat az üzletben tölthesse, másokat pedig tavaszi mezőgazdasági munkákra bocsátottunk haza.

10. A háború hatása a mi ifjúságunkra is lelkesítő és önbizalmat keltő volt.

IV. Speciális helyijelenségek a háborúval kapcsolatban nem voltak észlelhetők, mert Selmecbánya távol esik a hadak mozgalmas életétől.

1. Az intézet belélete.

Országos gyásznak az éve volt az 1916/17. iskolaév, mert elvesztettük szeretett öreg királyunkat; de intézetünket is nagy szomorúság érte, mert elhagyott bennünket kedves volt tanártársunk, Osztroluczky Gyula. Nyugalomban töltötte utolsó éveit, miután 1881-től 1911-ig szolgálta a líceumban a nevelés nemes ügyét. Március 16-án kisértük ki a helybeli testvérintézettel együtt utolsó útjára s a sírnál Hamrák Béta vallástanárunk, az ő volt tanítványa és Klaniczay Sándor, a tanári széken az ő utódja tett fogadalmat, hogy emlékét az iskola mindenkorra híven meg fogja őrizni.

Augusztus 31-én ugyan tartottunk néhány külömbözeti vizsgálatot a latin nyelvből, de miután megérkezett a miniszternek az évnyitást másodszor is elhalasztó rendelete, a javítóvizsgálatokat csak szeptember 28-án ejtettük meg. E napon és 29-én, 30-án írtuk be a tanulókat s így október 1-én megnyithattuk az évet és 2-án megkezdhettük a tanítást.

Velem együtt kilencen voltunk; Künsztler János, Bak- sányi Samu, Szever Pál, Zwick Vilmos távol és Dr. Fucskó Mihály állása még be nem tölthető. Hálás köszönettel vettük tehát, hogy Jezsovics Károly, Dr. Vitális István, Wac/ner Géza és Dr. Kosáry János ebben az évben is szívesek voltak bennünket kisegíteni. Három iskolaszolgánk pótlására kaptunk egy orosz foglyot; az iskolaév végén legalább az 1866-ban született Lengyel Samu hazakerült a harctérről.

Miután Klaniczay Sándor az 1916. évi egyhavi tornatanfolyamon részt vett, átvehette a tornatanítást s így a testgyakorlást nem- voltunk kénytelenek annyira elhanyagolni,