Evangélikus liceumi főgimnázium, Selmecbánya, 1914

6

oktatója, majd főnöke: Dr. Mágocsy-Dietz Sándor, fogadják köszönetünket, hogy ők is szerették kedves kollégánkat, dr. Fucskó Mihályt.

Az egész iskolaév alatt sűrűn érkeztek a gyászjelentések hősi halállal kimúlt tanártársainkról. Megnyugvással az Isten végzésébe fogadtuk a szomorú híreket s épp így azokat is, melyek volt tanítványainkról szólották. Hisz mindezek tanúságai annak, hogy a magyar tanár nemcsak szóval hazafi, hanem, ha kell, vére hullásával is. És szinte így oktatja tanítványait.

A mi volt tanulóink közül is többen hozták meg a legnagyobb áldozatot: hősi halált haltak, vagy a harcban kapott sebek, betegségek avatták őket igaz ügyünk vértanúivá. Hadd örökítsem meg emléküket a következő sorokban, melyekhez csatolom az évszámot, melyben nálunk iskoláikat végezték.

Singer Lajos, 1895. Hült tetemeit Selmecbányára hozták, december 25-én temettük, volt tanárai és volt lanulótársa. Suhajda Lajos tanár elkísérték utolsó útjára.

Klein Mihály, 1895.

Erdélyszky Zsigmond, 1896.

Kachelmann Oszkár, 1900.

Litschauer Lajos, 1902.

Grossmann Imre, 1903.

Ondrejkovics Titusz, 1906.

Lovász József, 1907.

Zsurilla Pál, 1907.

Agfalvi Endre, 1908.

Moravecz János, 1911.

Varga Jenő, 1911.

Jakobey Andort, ki csak a múlt évben tett érettségi vizsgálatot, Selmecbányára hozták, a főiskola aulájában felravatalozott hült tetemeihez április 20-án az egész ifjúsággal elzarándokoltunk.

Tanulóink szegények! így a hadisegélyezés nálunk nem is lehetett nagymérvű. A mozgósítottak karácsonyi gyűjtése 172 korona 58 fülért eredményezett, a vak katonáknak pedig 4 korona 95 fillér jutott. Különféle jelvények vásárlásával egyes tanulók szintén hozzájárultak a háború terheihez. A hadiköl- csönre a líceum 1700 koronát, az ösztöndíjalap 3500 koronát, az Ifjúsági Zenetársaság pedig 2000 koronát jegyzett.