Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

fj

megboldogult kartársunkat a gyermekkori édes emlékek. Elemi tanulmányait a szomszédos Váchartyán község iskolájában befejezve, 1887-ben növendéke lett a Selmecbányái ág. hitv. ev- líceumnak, ugyanannak a tanintézetnek, amely méltán volt reá büszke akkor, mint jeles tanítványára, később pedig büszkén nevezhette őt egyik legjobb tanárának. Itt nagybátyjának men- torsága alá kerül, aki szigorú gonddal őrködik léptei fölött, figyelemmel kíséri haladását, inti, figyelmezteti, tanácsokkal látja el, időnként számon kéri tőle a végzett tanulmányokat s olykor külön pensumokat is szab reája. Az otthon szerzett benyomások újakkal bővülnek e nagy férfiú oldalán, kinek szigorú, de szigorúságában is jóságos lelke, folytonos munkában eltöltött egyszerű élete, széleskörű tudása és műveltsége, mély vallásossága, akadályt nem ismerő vasakarata, törhetetlen kötelességtudása és a személyét környező határtalan tisztelet és szeretet: nem maradhattak hatás nélkül fejlődő lelkére. Már mint serdülő gyermek a nagy Breznyiket választja mintaképül, őt követi szavaiban és tetteiben, sőt még Írásában is őt utánozza. Ezek a régiekkel szövetkezett uj hatások lettek az ő szövetségestársai és kísérői középiskolai pályáján, az egyetemen s később tanári munkásságában.

Nélkülöznie nem kellett, de fényes sorsa sem volt. Az »öreg úr« csak a legszükségesebbekkel látta el s mikor később gyengébb tanulók tanításával maga is szerezni tudott már, magának kellett magát fenntartania. Hogy pedig a tanárok nagyobb figyelemmel legyenek irányában, mint tanulótársaival szemben, az merőben ellenkezett a nagy Breznvik igazságsze- retetével és puritán jellemével. Tőle még többet követelt, vele még szigorúbban bánt, mint a többivel. Jobban kellett küzdenie, mint nekünk s ez a folytonos küzdelem alakította ki benne a lélek nemességét és a munka szeretetét.

Csöndes, komolyságra hajló, rokonszenves, szerény modorú, meghitt barátai körében vidám lelkű ifjú volt egész középiskolai pályafutása idején, mintaképe a szorgalomnak, kötelességtudásnak és pontosságnak. Mindenkor osztályának legjobb tanulói között foglalt helyet, vasszorgalmával még az olyan tárgyakban is az elsők közé küzdve magát, melyekhez nem érzett nagy hajlamot. Különösen a mathematikát és a fizikát szerette s ezt a vonzódását nagyban erősítette, táplálta taná-