Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
10 vei annak az intézetnek szentelheti munkaerejét, amelynek neveltetését köszönhette s melyet a nagy Breznyik mentett meg egykor a végső veszedelemtől. Ő is részese akart lenni e nagy ember szellemi örökségének s hivatottságot is érzett magában az ő nagy munkájának folytatására. Állását 1901 szeptemberében foglalja el s ez időiől kezdve haláláig, rövid 8 év folyama alatt fejti ki azt a sikeres tanári működést, mellyel emlékét maradandóan irta be intézetünknek közel négy százados történetébe. A csendes, nyugodt természetű, derült kedélyű, kedves és rokonszenves tanárt csakhamar megszerették tanítványai és társai egyaránt. Nemes lelkesedéssel, igaz munkakedvvel indult pályájának, amelyen lelkiismeretesen állotta tneg helyét életének utolsó napjáig. Pontos, rend- és igazságszerető tanár volt. Megvolt benne az a nemes lelket jellemző vonás, amely kerüli a működésben a zajt, a feltűnést: szerényen haladt kötelessége útján s így épített biztosan. Az elért siker sohasem teszi elbiza- kodottá; serényen, de csendesen, zajtalanul munkál tovább. Iránya mindig határozott, útjáról le nem téríti semmi sem; ingadozó tervezgetésekkel nem bénítja erejét. A tudákosság. a nagvzás távol állott tőle; amit tett, mindig igaz meggyőződésből tette. Kiváló szakképzettségével, paedagogiai ügyességével mindig igen szép eredményt ért el a tanításban. Csodálatraméltó türelemmel és szeretettel oktatta növendékeit. Tanítása alatt nyugodtan, halkan szokott beszélni. Nagyon jól értett a lényegesnek, a jellegzetesnek kiemeléséhez és megértetéséhez, amihez a tárgy teljes tudása szükséges. Sohasem volt barátja a sok beszédnek. Többet gondolkodott, mint beszélt, s inkább érvekkel igyekezett meggyőzni. Könnyen érthető, szabatos gondolatmenetével mindig le tudta kötni növedékei figyelmét. Nem szerette a csillogó, magasan járó gondolatokat frázisokba öltöztetni; egyszerűséggel, világossággal akart hatni s tanítványai nemcsak hogy mindenben megértették, hanem maguk is elsajátították a rövid, velős, világos beszédet. A felelőnek mindig elég időt adott a gondolkodásra, hogy feleletét jól megfontolhassa. Tiszteletet keltő, komoly fellépésével, határozott és nyugodt magatartásával szinte észrevétlenül fegyelmezte az osztályt. A tanítási órák alatt feltétlen csendet kivánt s ennek
