Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906

18

kitartó fáradozása mellett az idén is buzgó tevékenységet fejtettek ki s rendeztek örvendetes haladásról tanúskodó ünnepélyeket október 31-én, január 31-én és március 15-én, melyekről az Egyesületek rovatában számolunk be bővebben. Az ifjúság tavaszi ünnepélye ez évben elmaradt. De voltunk az eperjesi ifjúsági kerületi tornaversenyen. Május 24-én indultunk, magam és Künsztler János tornatanár 36 tanulóval. Miskolcnak véve utunkat, még az nap megnéztük a diósgyőri vasgyárat, hogy a kirándulást ifjainkra nézve egyúttal tanulmányi úttá is tegyük. Május 25-én délután már részt vettünk Eperjesen a füleslabda versenyen. Az ottani kir. kath. főgimnázium csapatjával szemben a mienk ugyan gyengének bizonyult, de ugyanígy a többi versenyző is. Azonban másnap, a föverseny napon, a súlydobás, távolugrás mérkőzésben tanulóink elég jól állották meg helyüket, mert az összes résztvevő intézetek közül az 5-ik helyre küzdötték fel magukat. Azt véltem, hogy ha már elmegyünk ily nagy távolságra a tornaversenyre, mulasztást követnék el, ha fel nem használnám az alkalmat, hogy meg ne mutassam tanítványainknak a Magas Tátrát, hova közülük sok talán egész életében sem juthat már el. Így indultunk május 27-én Kakaslomnicra, honnan gyalog mentünk fel Tátralomnicra. Ebéd után eljutottunk az Óriás-vízesésig s Tátrafüreden át Széplakra. Itt megháltunk s másnap gyönyörű időben a Klotild-uton haladva a nagy kanyarulat végéig felmentünk a Poprádi-tóhoz. Ebéd után a még nagyon ki nem fáradt 14 vállalkozóval felkapaszkodtunk sok helyen havon át az 500 méterrel magasabb Osztervára. Innen én egy tanulóval a lankásabb keleti részen mentem a Csorbai-tóhoz; de a többiek — mint nekem este jelentették — 20 perc alatt vissza nem annyira mentek mint csúsztak a havon a Poprádi-tóhoz. Az éjszakát megint valamennyien együtt töltöttük, s 29-én elhagytuk a Tátra gyöngyét, hogy este újra otthon legyünk. Feledhetetlen kirándulás lesz ez mindnyájunkra nézve; de különösen emlékezetessé teszi azon szívélyesség, amellyel mindenhol fogadtak bennünket. Ezt első sorban az intézet néhány jó barátjának köszönhetjük, Diósgyőrött Starke Vilmos mérnök és a Tátrában Kuszmann Gyula tátralomnici bazártulajdonos úrnak. Különösen az utóbbinak, ki tátrai tartózkodásunk alatt mind-